Hátha valaki felismeri:
10+ éve olvastam egy angol nyelvű könyvet amiben 2. világháborús megemlékezések voltak összegyűjtve.
Amire emlékszek belőle:
Osztrák Grenadier, aki 41 őszén került a keleti frontra, 42-ben szétverték őket és összevonták több másik alakulattal az övéket, így létrehoztak egy ideiglenes diviziót amit ők csak Volksgrenadier-ként emlegettek, ezzel elkülönítve magukat az frissen frontra került Grenadier-októl, ez 44-től hivatalosan nevükké vált. Végig megmaradtak elit egységnek, csak más szétvert osztrák divíziók emberei kerültek hozzájuk, a háború vége Ausztriában érte. Elég részletesen leírta milyen fegyverekkel harcoltak 44-45-ben, miből mennyit kaptak, lőszert is beleértve. Pl. Panzerfaust a kézzel dobott páncéltörő gránátot váltotta ezért mindenki annyit vitt belőle amennyit elbírt, ellenben Panzerschreck-ből 2 db-ja volt a századnak.
Szovjet lövész, 42-től harcolt 45-ig, valahol Németországban fejezte be. Kényszersorozott volt, ugyanazzal a PPS-sel fejezte be a háborút amelyikkel elkezdte. Lengyelországtól egy rekvirált szekéren utazott bajtársaival, legféltettebb kincsük volt az azt húzó ló, amikor hiány volt élelmiszerből akkor minden tartalékukat neki adták.
Az ő szemszögéből a Luftwaffe egészen 45 tavaszáig fölényben volt, nagyon ritka volt az olyan hét amikor nem bombázták őket legalább egyszer.
Fallschirmjager, megjárta Monte Casino-t, az ottani áldatlan állapotokról és a sz*r német fegyverekről írt. Kar98 messzire jó volt, de közelharcban használhatatlan; MP40 tárjának rugója gyenge volt, rengeteg tapasztalatlan társa halt meg amiatt mert tele töltötte és nem adagolta a lőszert; FG42 golyószórónak kis kapacitású, géppisztolynak túl nagy erejű volt; Thompson-t kedvelte, de ahhoz nehézkesen tudott lőszert szerezni.