UJVÁRI SÁNDOR / MTI
Teljesen elpusztították Magyarország közepét
Bihari Dániel
2021. 09. 19. 10:59
A mongol hódítás hazánkban is a megfélemlítésre, a terrorra épült, a halottak száma tízezres, sőt százezres nagyságrendű volt, a foglyokat saját népük ellen hajtották csatába. Az ellenállásra különös kegyetlenség volt a válasz, a pusztítás mértéke az ország középső területein volt a legnagyobb: egész falvak, városok tűntek el a föld színéről. Az újabb kutatások egymás után tárják fel a tragédia kézzel fogható nyomait.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Az 1241 tavaszán a Sajó-mentén vívott „muhi” csata a korszak legnagyobb szabású összecsapása volt, amelyről a mongol források is elismerik, hogy a birodalmuk történetében az egyik legkeményebb összecsapásának bizonyult. Sőt, egy ponton
csaknem fel is adták azt. Mindez azonban nem változtat a tényen, hogy a tatárok győzelmet arattak: egyházi és világi előkelők maradtak holtan a helyszínen,
Kálmán királyi herceg halálos sebet kapott,
IV. Béla pedig az életéért futott. A magyar had szétszóródott, részben megsemmisült, az ország keleti és középső része védelem nélkül maradt az ellenség kényének kedvének kiszolgáltatva.
Egész országrészek váltak pusztasággá, és a mongolok brutális kegyetlensége nemcsak a ma emberét, de a sokat látott, lágyszívűnek cseppet sem nevezhető európai közvéleményt is elborzasztotta. Ahogy egy későbbi siratóénekben leírták: „Mind hanyatlunk a halálba, / híres harcosok levágva,… / Vére omlik asszonyoknak, / kisfiúk már nem zsibongnak, / szenny és szégyen vár a lányra, / agg és aggnő kardra hányva, / mindnek vére ontatik.”
Korábban a szakemberek úgy gondolták, hogy a szemtanúk leírásai a borzalmakról talán túlzóak lehetnek, ám a legújabb kutatások egyre több közvetlen és közvetett bizonyítékkal támasztják alá, hogy bizony igazat szóltak.
Lemészárolt emberek maradványai, felgyújtott települések, sőt az éhínség nyomán jelentkező emberevés régészeti nyomai kerültek napvilágra.
Mindezek értelmezését is tűzte ki célul az ELTE vezetésével és számos intézmény részvételével alakult
kutatócsoport. A „
Tatárjárás 1241 – A tatárjárás Magyarországon és a mongol hódítás eurázsiai összefüggései” című projekt modern szemlélettel, tudományágak összefogásával vizsgálja újra a magyarországi tatárjárás eseményeit és következményeit. A részletekről, új eredményekről és értelmezésekről több cikkben számolunk be a 24.hu-n, a folytatásban
Dr. Laszlovszky József régésszel, a
Közép-európai Egyetem (CEU) professzorával beszélgettünk arról, hol volt a legnagyobb a pusztulás, mi indokolhatta a mongolok brutalitását, illetve miként próbálta megvédeni magát a magára hagyott falvak lakossága.
Tatárjárás Magyarországon
A sorozat részeként eddig megjelent cikkeink:
Ismert cselnek dőltek be a magyarok
Óriásit hibáztak a magyarok az utolsó pillanatban
Magyarország segítséget kért, de senki nem mozdult
Ezért hordták körbe a véres kardot Magyarországon
Elnyeli a föld a magyar tragédia helyszínét
Kiengedték a kelepcéből a magyarokat
Ez a csel mentette meg a magyar király életét
Ellenünk vívták a legkeményebb csatájukat a tatárok
Első a győzelem kivívása
Közvetlenül a Sajó-menti csata után legalább három, de inkább több nagyobb létszámú mongol had tartózkodott a Magyar Királyság területén. A muhi térségében harcba bocsátkozó fősereg a Vereckei-hágón át érkezett, a Sajóig vezető útján rabolt, fosztogatott és gyújtogatott, de komoly pusztítást nem végzett:
Tudták, hogy jelentős ellenállásra számíthatnak a királyi had részéről, ezért siettek, nyilvánvalóan a legmegfelelőbb helyet akarták kiválasztani a sorsdöntő ütközethez, ahol saját taktikájukat kényszeríthették rá a magyar seregre
– mondja a 24.hu-nak Laszlovszky József.
A győzelem után ez a kontingens vélhetően – ha csak átmenetileg is, de – részekre szakadt, egy jelentős csoport IV. Bélát próbálta kézre keríteni, mások a menekülőket üldözték. A Kárpátok hágóin még legalább két ponton törtek be az ellenséges erők, írott források sora számol be a nagyarányú pusztításról, amit Erdélyben véghez vittek, miközben az ország közepe felé haladtak.
KOMKA PÉTER / MTIGáspár Péter felvidéki szobrászművész alkotása, IV. Béla szobra Besztercebányán.
A központi területeket dúlták
És hogy teljes legyen az átkarolás, egy harmadik sereg Szilézián keresztül Morvaországba vonult, majd északnyugatról tört a Kárpát-medencére. E hadműveletre a bekerítésen túl még egy nyomós indok mutatkozott, mégpedig a lengyel haderő szétzúzása.
A Piastokkal fennálló remek családi kapcsolatok révén ugyanis Béla joggal remélhetett katonákban kifejezhető segítséget
II. (Jámbor) Henrik lengyel nagyfejedelemtől, ezt akarták a tatárok meggátolni. Szinte a Sajó-menti csatával megegyező időpontban, 1241. április 9-én a legnicai csatában a mongolok fényes győzelmet arattak, Henrik is életét vesztette a harcban.
Említettük, hogy ez a sereg Morvaország felől jött, de mozgását illetően innentől kezdve nagy a bizonytalanság. Jelentős erőről van szó, amely valahol valamikor elérte a Dunát, és a pusztítás nyomaiból ítélve a bal parti mellékfolyók völgyeit dúlta végig. Nem tudjuk, hogy aztán egyesült-e a fősereggel és az Erdélyből érkezőkkel, de a lényeg, hogy 1241 nyarán és őszén a mongolok fő tevékenységi területe az ország központi része, azaz az Alföld déli, délkeleti tájai egészen a Duna vonaláig.
Itt rendezték a legnagyobb vérfürdőket, egész falvakat, városokat tüntettek el a föld színéről
– ahogy arról az egyik szemtanú,
Rogerius mester részletesen beszámol
Siralmas énekében. Számos település és velük együtt gyakran a helységnév is eltűnt, a tatárjárás után többé nem (vagy földrajzilag nem ugyanott) fordul elő az oklevelekben. A Kiskunság és Nagykunság, mint tájegységi elnevezés mögött is a korábbi pusztulást találjuk: IV. Béla a lakatlanná vált területre telepítette később a kunokat.
Butaságot ne írj; a vas (szakirodalomtól függően) 1536 C-n olvad. Az acél (C-tartalom meg ötvözők fv-ben) akár 1490-fokon. Frászt pár száz éve, keress rá bátran, h hány ezer éve képes az ember vasmeteorból öntészetre. Ráadásul ázsia keleti részén meglepően jó minőségű acélokat is képesek voltak korán előállítani. Ezért (is) van az, h gyakoribb az öntött vas egyenes kardlelet nyugaton (korrózióra kevésbé érzékeny) mint a keleti "acél" fegyver lelet. Fával Te nem redukálsz semmit, esetleg fa-szénnel, amit még mindig egyszerűbb cipelni, mint a vasércet.
Csak a pontosság kedvéért: Nem írtam olyat, hogy fával redukálták a vasat. Olyat sem írtam, hogy nem tudtak jó minőségű acélt gyártani. Kovácsolással készítettek mindent, a kardokat pedig ma is azzal készítik, mivel jobbak a tulajdonságai, mint az öntött anyagnak. Az acélgyártáshoz és feldolgozáshoz sokkal több szén kell, mint vasérc. Ha megnézed jelenleg hol vannak a nagy hagyományos nehézipari központok, általában a szén lelőhelyeknél, és nem a vasérc lelőhelyeknél.
