Lockheed Martin F-35 Lightning II

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.

beta

Well-Known Member
2011. október 26.
2 952
1 644
113
Néhány elrettentő képként itt van az F-35 elképzelt orosz festéssel. Eléggé érdekes egy látvány az sicher


Ezt pedig az F-35 demo team osztotta meg instán, hát nah, a Szu-35 festését inkább hagyják a kecsesebb gépekre agresszor század ide vagy oda. Ilyen tömzsi gépen oldalról a kamo szerintem kifejezetten ronda

A pixeles mintázatot sohasem értettem. Ha rányomnának egy anti-aliasingot, nem ugyanaz lenne csak jobban nézne ki?
 

misinator

Well-Known Member
2011. október 5.
3 129
3 469
113
Nem derült ki.

De tovább tekerve a gondolatmenetet, nekem innen a partvonalról úgy néz ki, hogy a Pentagonban a szabadversenyes kapitalizmus miatt nem látják a fától az erdőt.
Jól látszik, hogy a Joint Strike Fighter program több gondot generál, mint amennyit megold, mert a komplett platformot akarták egységesíteni, nem az alrendszereket.

Hogy értsük: olyan, egymástól totál eltérő feladatkörű gépeknek, mint az F-16C, az U-2S, a B-1B, a B-2, F-14B/D illetve a civil B737, a hajtómű gázgenerátora megegyezik. Vagy a hetvenes években az F-15A, F-16A és majdnem az F-14A is lényegében ugyanazzal a hajtóművel volt szerelve. Aztán az F-14B és egyes F-16C változatok ismét, de ekkor meg az F-15-ös lógott ki a sorból.
Ha anno a GE és a P&W együtt fejlesztett volna ki egy közös hajtóművet, amire aztán a Pratt illesztette volna az utánégetőt, vagy az utánégető nélküli fúvócsövet, a VTOL TVC-t, a GE pedig a különféle kétáramúsági fokokat adó fan fokozatokat, vagy a légcsavar hajtást,
a logisztika lényegesen egyszerűbb lett volna.
Az F-35A-nál (erőteljes P&W súgásra) sírt a Pentagon, hogy nem akar mégegy Great Engine War-t, amely következtében az Obama kormány kigolyózta az alternatív, F136-os hajtóművet a JSF programból. Logikus, hogy nincs értelme, hogy egy géptípust kétféle hajtóművel is rendszeresítsenek. Nade megfordítva a dolgot, az összes típust egyfélével?

Józanul gondolkodva, egy egységes GE/P&W hajtómű családdal az összes USAF, US Navy és USMC repülőgépet le lehetett volna fedni a C-17-estől a C-130-ason át, a B-1B, B-2, B-52 vonalon keresztül az F-22, F-35A, valami egyhajtóműves hajófedélzeti szuperszonikus és akár az E-2-es utódját is ideképzelve, az A-10-est és a Harriert is váltó típusokig bezárólag. Ahogy idevehetjük még az U-2-est is bátran.

Ugyanez igaz az avionikára, ahogy a Raytheon is kooperálhatott volna a Northrop Grumman-el, hogy különféle AESA antennaméretekhez és elektro-optikai szenzorokhoz gyártottak volna egységes architektúrát.

Ezek után aztán a különféle repülőgépgyárak a különféle haderőnemeknek, a különféle feladatkörökre olyan sárkányokat hajtogattak volna, amilyet csak a Pentagon igényelt volna.

Az üzemeltetés szempontjából totál baklövés volt a Joint Strike Fighter, mert nem a komplett repülőgépeket kellett volna beleerőltetni egy lehetetlen közös halmazba, hanem a rendszereiket, alkatrészeiket, berendezéseiket.

A tegnapi hozzászólásaid alapján kénytelen vagyok az "amerikai harcigépiológai" ismereteimet autóskártya színvonalúnak se minősíteni.
Innen - a VSZ-ben, a KGST-ben, Top Gun-on és egyéb amerikai PR-on szocializálódva az USA harcigép evolúciót, üzemeltetést a HTKA előtti időkig egy sikertörténetnek tartottam. Mondjuk még így is az a többi hatalomhoz képest...
(Persze volt rá lóvé is)

Persze ne is várjuk azt a szikár logikára épülő, olyan sikertörténetet, amit te - mint elmulasztott lehetőségeket - leírtál:
Mint túl sokszor említettem, eü. gkv.-ként annak ellenére is szállítottam elég sokat eü. intézmény vezetőket, hogy nem dedikált igazgatói sofőr voltam.
S akkoriban arra döbbentem rá, hogy azzal ellentétben, amit képzelünk, hogy "fent" okos, tanult emberek kikristályosodott mestertervek alapján irányítják emóciók nélkül, abszolút logikusan a rájuk bízott területeket, illetve valósítják meg karrierjüket.

Egy frászt.

Nincs ilyen.
Vannak célok, vannak vágyak, vannak víziók, a köztes meg átgondolatlanság, kamarillapolitika, meg improvizálás. Eredménye meg az idióta spórolás, s vele egyszerre végtelen pazarlás. (átgondolatlanságra, kamarillapolitikára, meg improvizálásra mindenki által ismert példák meg hirtelen: Este nyolcig kevésbé terjed a vírus, utána viszont csak a kijárási tilalom elég ellene, étteremben terjed a vírus, kaszinóban nem, s akkor csak a nyilvános példákat mondtam, a régi, meg a mostani saját sztorijaim - ha nem akarok pereket a nyakamba - értelemszerűen még legalább 50 évig titkosítva vannak)

Mert bizonyos vezetői szinteket, "magasságokat" leginkább, túl gyakran speciális emberi tulajdonságokkal lehet elérni:
Akarnokság, akaratosság, erős, karizmatikus egyéniség - értsd - meggyőzhetetlenség, rugalmatlanság, belátóképesség hiánya, becsvágy, hiúság, kizárólagosságra törekvés, netán kapzsiság. S ezekhez társul például a hűtlen kezelés, mint elszámoltatás maximum elvi, fogalmi lehetősége.
S ez így már teljesen más megvilágításba helyezi a MiG-23 rendszeresítését, a Super Hornet ferde függesztőit, meg minden anomáliát, kihagyott ziccert, amit te leírtál.
 

molnibalage

Well-Known Member
2010. április 18.
31 111
37 269
113
A tegnapi hozzászólásaid alapján kénytelen vagyok az "amerikai harcigépiológai" ismereteimet autóskártya színvonalúnak se minősíteni.
Innen - a VSZ-ben, a KGST-ben, Top Gun-on és egyéb amerikai PR-on szocializálódva az USA harcigép evolúciót, üzemeltetést a HTKA előtti időkig egy sikertörténetnek tartottam. Mondjuk még így is az a többi hatalomhoz képest...
(Persze volt rá lóvé is)
Harcászati értelemben az. Csak kurva drága. Ezt a jenki gazdaság elbírtam a szovjet nem.
Nézd meg ott is hány hajtómű és gép volt. Még a légiharc rakéták is egyediek voltak a gépek számára sokszor.

Mert bizonyos vezetői szinteket, "magasságokat" leginkább, túl gyakran speciális emberi tulajdonságokkal lehet elérni:
Akarnokság, akaratosság, erős, karizmatikus egyéniség - értsd - meggyőzhetetlenség, rugalmatlanság, belátóképesség hiánya, becsvágy, hiúság, kizárólagosságra törekvés, netán kapzsiság. S ezekhez társul például a hűtlen kezelés, mint elszámoltatás maximum elvi, fogalmi lehetősége.
S ez így már teljesen más megvilágításba helyezi a MiG-23 rendszeresítését, a Super Hornet ferde függesztőit, meg minden anomáliát, kihagyott ziccert, amit te leírtál.
A világ olyan szinten optimalizálatlan a "verseny" és egyéni érdekek és koorupció miatt, hogy arra szavak alig vannak.
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
7 956
24 016
113
Harcászati értelemben az. Csak kurva drága. Ezt a jenki gazdaság elbírtam a szovjet nem.
Nézd meg ott is hány hajtómű és gép volt. Még a légiharc rakéták is egyediek voltak a gépek számára sokszor.
Az egyedi légiharc rakéták elve mögött az állt, hogy egy adott ezred kvázi homogén lesz és így a rendszerek is lehetnek típusspecifikusak. Ez azonban a hetvenes évektől kezdett megdőlni, a nyolcvanas évek elejére megjelent az R-60-as, ami egyaránt rendszerben volt a PVO-nál, a Front Légierőnél és a VSz-nél is.
És ott volt az R-27-es is. Fogalmazzunk úgy, hogy a szándék megvolt.
Hajtóművek terén viszont ugyanolyan rossz a helyzet, mint az USA-ban, illetve még rosszabb is.
Amíg az USAF F-16-os flottája jelenleg is két külön gyártó, négy külön hajtómű verzióját használja, az oroszoknál csak magának a korábban egyféle AL-31F-nek öt különféle alverzióját használják (AL-31F, AL-31F-3Sz, AL-31FM-1, AL-31FP és AL-41F-1Sz) két külön gyártótól.
És ott van még az RD-33-asok kétféle verziója, csak azért, mert negyven éve azt mondták, hogy a gép, amiből a MiG-29-es lett, az legyen kéthajtóműves.

Na mindegy, a mostani párhuzamos XA101/XA100 hajtómű fejlesztéssel megint lesz egy újabb hajtóműve az USAF F-35-nek, talán az NGAD-nak is, de a sanszosan csak ANG-s F-15EX megint mást kap, a Navy másképp gondolkodik, ahogy az USMC mégmásképp.
 
  • Tetszik
Reactions: fishbed and endre

molnibalage

Well-Known Member
2010. április 18.
31 111
37 269
113
Az egyedi légiharc rakéták elve mögött az állt, hogy egy adott ezred kvázi homogén lesz és így a rendszerek is lehetnek típusspecifikusak. Ez azonban a hetvenes évektől kezdett megdőlni, a nyolcvanas évek elejére megjelent az R-60-as, ami egyaránt rendszerben volt a PVO-nál, a Front Légierőnél és a VSz-nél is.
És ott volt az R-27-es is. Fogalmazzunk úgy, hogy a szándék megvolt.
Hajtóművek terén viszont ugyanolyan rossz a helyzet, mint az USA-ban, illetve még rosszabb is.
Amíg az USAF F-16-os flottája jelenleg is két külön gyártó, négy külön hajtómű verzióját használja, az oroszoknál csak magának a korábban egyféle AL-31F-nek öt különféle alverzióját használják (AL-31F, AL-31F-3Sz, AL-31FM-1, AL-31FP és AL-41F-1Sz) két külön gyártótól.
És ott van még az RD-33-asok kétféle verziója, csak azért, mert negyven éve azt mondták, hogy a gép, amiből a MiG-29-es lett, az legyen kéthajtóműves.

Na mindegy, a mostani párhuzamos XA101/XA100 hajtómű fejlesztéssel megint lesz egy újabb hajtóműve az USAF F-35-nek, talán az NGAD-nak is, de a sanszosan csak ANG-s F-15EX megint mást kap, a Navy másképp gondolkodik, ahogy az USMC mégmásképp.
Kétféle RD-33?

Jenki:

  • F-16A, F-15A (PW F100)
  • F-111 és F-14A (TF30)
  • F-4 (J79, ami használt még az F-104, a B-58 és az A-5 is...)
  • F-18 Hornet (F404)
Négy hajtóműcsaláddal le volt fedve. És csak a Navy "gyávasága" miatt nem lett ez három. Ez 1960-1985 tájáig terjedő időszak a vadászoknál úgy, hogy mást is lefedett szuperszonikus terén.

Aztán az F-14B, az és a F-16C Block 30-tól ez borult, mert GE F110 tört be, de ez mondhatni talán olcsóbb volt, mert a B-1B is ezeket kapta meg.

(A szubszonikus gépeket most az egyszerűsítés kedvéért hagyjuk ki és a 2. gen vadászokat is. Az F-5-öt a USAF nem használta lényegében harci feladatokra, kvázi oktatógépként kezelem az aggreszorokat.)



Mi volt a szovjeteknél? Sanszosan sok hiba lesz ebben, de csak a családokat próbáltam megszámolni.
  • R-11 család (MiG-21F, Jak-28P)
  • R-13 család (MiG-21 család nagy része, Szu-15) + R-25-300 (nem tudom ez mennyire rokona az R-11/13-nak a MiG-21bisz-en)
  • R-27/29 család (MiG-23/27) (ez így helyes?)
  • D-30 (MiG-31) - Ok, hogy más gépek core része is használja ezt, de lényegében egy vadásztípus használja...
  • AL-7 (Szu-7/9/11, Tu-128)
  • AL-21 család (Szu-17, Szu-24)
  • AL-31 (Szu-27)
  • RD-33 (MiG-29)
Ez nyolc alap hajtómű család, sacra, és akkor külön hajtóműve van a Tu-22M és Tu-160-nak is. A sima Tu-22-őt inkább meg sem néztem. A jenki meg a TF33-mal lefedte az B-52-es flotta egy részét és az összes B707 variánst.
 

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
28 099
23 090
113
Kétféle RD-33?

Jenki:

  • F-16A, F-15A (PW F100)
  • F-111 és F-14A (TF30)
  • F-4 (J79, ami használt még az F-104, a B-58 és az A-5 is...)
  • F-18 Hornet (F404)
Négy hajtóműcsaláddal le volt fedve. És csak a Navy "gyávasága" miatt nem lett ez három. Ez 1960-1985 tájáig terjedő időszak a vadászoknál úgy, hogy mást is lefedett szuperszonikus terén.

Aztán az F-14B, az és a F-16C Block 30-tól ez borult, mert GE F110 tört be, de ez mondhatni talán olcsóbb volt, mert a B-1B is ezeket kapta meg.

(A szubszonikus gépeket most az egyszerűsítés kedvéért hagyjuk ki és a 2. gen vadászokat is. Az F-5-öt a USAF nem használta lényegében harci feladatokra, kvázi oktatógépként kezelem az aggreszorokat.)


Mi volt a szovjeteknél? Sanszosan sok hiba lesz ebben, de csak a családokat próbáltam megszámolni.
  • R-11 család (MiG-21F, Jak-28P)
  • R-13 család (MiG-21 család nagy része, Szu-15) + R-25-300 (nem tudom ez mennyire rokona az R-11/13-nak a MiG-21bisz-en)
  • R-27/29 család (MiG-23/27) (ez így helyes?)
  • D-30 (MiG-31) - Ok, hogy más gépek core része is használja ezt, de lényegében egy vadásztípus használja...
  • AL-7 (Szu-7/9/11, Tu-128)
  • AL-21 család (Szu-17, Szu-24)
  • AL-31 (Szu-27)
  • RD-33 (MiG-29)
Ez nyolc alap hajtómű család, sacra, és akkor külön hajtóműve van a Tu-22M és Tu-160-nak is. A sima Tu-22-őt inkább meg sem néztem. A jenki meg a TF33-mal lefedte az B-52-es flotta egy részét és az összes B707 variánst.
A MIG-29K/KUB-ban nem RD-33 van mint a légierős MIG-29-esekben hanem RD-33MK.
 
  • Tetszik
Reactions: endre

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
7 956
24 016
113
Kétféle RD-33?

Jenki:

  • F-16A, F-15A (PW F100)
  • F-111 és F-14A (TF30)
  • F-4 (J79, ami használt még az F-104, a B-58 és az A-5 is...)
  • F-18 Hornet (F404)
Négy hajtóműcsaláddal le volt fedve. És csak a Navy "gyávasága" miatt nem lett ez három. Ez 1960-1985 tájáig terjedő időszak a vadászoknál úgy, hogy mást is lefedett szuperszonikus terén.

Aztán az F-14B, az és a F-16C Block 30-tól ez borult, mert GE F110 tört be, de ez mondhatni talán olcsóbb volt, mert a B-1B is ezeket kapta meg.

(A szubszonikus gépeket most az egyszerűsítés kedvéért hagyjuk ki és a 2. gen vadászokat is. Az F-5-öt a USAF nem használta lényegében harci feladatokra, kvázi oktatógépként kezelem az aggreszorokat.)


Mi volt a szovjeteknél? Sanszosan sok hiba lesz ebben, de csak a családokat próbáltam megszámolni.
  • R-11 család (MiG-21F, Jak-28P)
  • R-13 család (MiG-21 család nagy része, Szu-15) + R-25-300 (nem tudom ez mennyire rokona az R-11/13-nak a MiG-21bisz-en)
  • R-27/29 család (MiG-23/27) (ez így helyes?)
  • D-30 (MiG-31) - Ok, hogy más gépek core része is használja ezt, de lényegében egy vadásztípus használja...
  • AL-7 (Szu-7/9/11, Tu-128)
  • AL-21 család (Szu-17, Szu-24)
  • AL-31 (Szu-27)
  • RD-33 (MiG-29)
Ez nyolc alap hajtómű család, sacra, és akkor külön hajtóműve van a Tu-22M és Tu-160-nak is. A sima Tu-22-őt inkább meg sem néztem. A jenki meg a TF33-mal lefedte az B-52-es flotta egy részét és az összes B707 variánst.
Amennyi eltérés van az R-11 és az R-25 között, annyi eltérés bőven megvan az F-111-es kétféle és az F-14A TF30-asa között.
Ráadásul a MiG-21UM-eknél egy bulletinnel cserélték a hajtóművet R-11-ről R-13-ra és szó volt az MF-ek R-13-asait R-25-ösre cserélni, csak nem volt elég darabszám.
Ugyanezt a TF30-as esetében a totál eltérő fúvócső miatt az USAF és a Navy között lehetetlen volt megcsinálni.

A J79-esekből is több alváltozat volt,
csak az amerikaiak négy típusában (F-4, F-104, B-58, A-5) hét különféle verzió létezett, egymástól eltérő kivitelben.

Ahogy az F-105 és az F-106-os J75-ösében is csak az volt a közös, hogy mind a kettőt J75-nek hívták.
A J75-ösnek csak az utánégetővel szerelt változatából volt négyféle (ezen belül vízbefecskendezéses az F-105-nek és anélküli, de merev Laval fúvócsöves az F-106-osoknak), és utánégető nélküliből hatféle. Erre jött még a civil JT4D variáns.

Az F-15A-nak és az F-16A-nak kezdetben ugyanaz a hajtóműve volt (F100PW100) majd kezdett megjelenni a PW200, 220 és 220E. De még ezeket is lehetett cserélgetni a két gép közt, sőt, kezdetben az F-15E is F100PW200-ast kapott. Ezután jött a PW229-es, de nem váltótípusnak, hanem csak bővíteni a választékot. Az F-15E és az 52-es F-16C ezt kapta meg (meg 2003-tól két századnyi ANG block 42-es utólag), de az F-15C az nem.

A C-5-ös Galaxy a TF39-essel lett szerelve, ennek civil továbbfejlesztése a CF6.
A CF6-os első katonai átirata az F103GE100-as a KC-10-esen. Ez a CF6-50C2 katonai változata.
A C-5M Galaxy-nél logikus lett volna az F103-ast használni, ha már az USAF úgyis rendelkezik vele, de nem, mert addigra a GE már a CF6-80C2-est kezdte gyártani. Ez viszont nem csereszabatos az 50C2-vel, így F138GE100 néven külön új hajtóműként rendszeresítették.

Az F110GE100 az távolról sem azonos a B-1B bombázó F101GE102-es hajtóművével. Csak a nagynyomású szekció egyezik meg.

A B-52-es flottának is csak azóta van kizárólag TF33-as hajtóműve, mióta a B-52G-t az Öbölháború után 1kivonták.
Ekkortól viszont már elkezdődött a B707-es platform átépítése CFM56-osokkal. Ez is vegyesfelvágott lett.

És igen, RD-33-asból jelenleg kétféle változat üzemel az oroszoknál.
 

molnibalage

Well-Known Member
2010. április 18.
31 111
37 269
113
Amennyi eltérés van az R-11 és az R-25 között, annyi eltérés bőven megvan az F-111-es kétféle és az F-14A TF30-asa között.
Ráadásul a MiG-21UM-eknél egy bulletinnel cserélték a hajtóművet R-11-ről R-13-ra és szó volt az MF-ek R-13-asait R-25-ösre cserélni, csak nem volt elég darabszám.
Ugyanezt a TF30-as esetében a totál eltérő fúvócső miatt az USAF és a Navy között lehetetlen volt megcsinálni.

A J79-esekből is több alváltozat volt,
csak az amerikaiak négy típusában (F-4, F-104, B-58, A-5) hét különféle verzió létezett, egymástól eltérő kivitelben.

Ahogy az F-105 és az F-106-os J75-ösében is csak az volt a közös, hogy mind a kettőt J75-nek hívták.
A J75-ösnek csak az utánégetővel szerelt változatából volt négyféle (ezen belül vízbefecskendezéses az F-105-nek és anélküli, de merev Laval fúvócsöves az F-106-osoknak), és utánégető nélküliből hatféle. Erre jött még a civil JT4D variáns.

Az F-15A-nak és az F-16A-nak kezdetben ugyanaz a hajtóműve volt (F100PW100) majd kezdett megjelenni a PW200, 220 és 220E. De még ezeket is lehetett cserélgetni a két gép közt, sőt, kezdetben az F-15E is F100PW200-ast kapott. Ezután jött a PW229-es, de nem váltótípusnak, hanem csak bővíteni a választékot. Az F-15E és az 52-es F-16C ezt kapta meg (meg 2003-tól két századnyi ANG block 42-es utólag), de az F-15C az nem.

A C-5-ös Galaxy a TF39-essel lett szerelve, ennek civil továbbfejlesztése a CF6.
A CF6-os első katonai átirata az F103GE100-as a KC-10-esen. Ez a CF6-50C2 katonai változata.
A C-5M Galaxy-nél logikus lett volna az F103-ast használni, ha már az USAF úgyis rendelkezik vele, de nem, mert addigra a GE már a CF6-80C2-est kezdte gyártani. Ez viszont nem csereszabatos az 50C2-vel, így F138GE100 néven külön új hajtóműként rendszeresítették.

Az F110GE100 az távolról sem azonos a B-1B bombázó F101GE102-es hajtóművével. Csak a nagynyomású szekció egyezik meg.

A B-52-es flottának is csak azóta van kizárólag TF33-as hajtóműve, mióta a B-52G-t az Öbölháború után 1kivonták.
Ekkortól viszont már elkezdődött a B707-es platform átépítése CFM56-osokkal. Ez is vegyesfelvágott lett.

És igen, RD-33-asból jelenleg kétféle változat üzemel az oroszoknál.
Ok, de ezért írtam "családokról".
Mert nyilvánvaló, hogy nem azonosak amiket te írták, de ezeket ennyire nem ismerem.
Ezért vettem is a szovjet oldalon csak a családokat, mert a MiG-21-ben is annyi féle alváltozatú hajtóümű volt, mint égen a csillag.
"Kilóra" érdekelt az eltérés.

Az F-14 TF30 és a F-111 TF30 esetén éreztem azt a fajta eltérést, mint amit említettél.
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
7 956
24 016
113
Namost, hogy tartsuk a polémiát, a lényeg látszik:
  • Régebben a sokféle MiG-21-eshez, MiG-23-ashoz, F-4-eshez, F-104-eshez, miegyébhez, sokféle hajtómű létezett, de ezek a variációk együtt mozogtak a géptípusokkal. Taszáron 1989-ig a háromféle MiG-21-eshez, háromféle hajtómű létezett. Kivonták a PF-et, ment vele az R-11-es is.
  • Mikor a Navy-nél megjelent a fedélzeten az F-18-as, az pont egy újabb hajtóművet hozott magával. De legalább eddigre már nem volt ott az F-4-es. És az F-8-as távozásával egy újabb hajtómű búcsúzott és az A-6/A-7 kivonásával még két újabb. Tisztult a kép.
  • Az USAF-nál az F-4/F-104-et váltó F-15/F-16 páros ugyanúgy F100-ast használt, sőt, ezek jobban voltak csereszabatosak, mint az elődeik J79-esei. Tehát mindenki happy volt.
  • Erre jött az F110GE100, majd arra válaszul az F100PW220, majd a 229, ez utóbbira válaszul az F110GE129. Ha te tudsz megbízható és erősebb hajtóművet építeni, akkor én is, de ha te építesz 29000 font tolóerejű hajtóművet, akkor én is. És minden rendszerbe is állt.
  • Ezután jött az F-22-es, amihez új hajtóművet csináltak.
  • Majd jött a JSF, amit az F-22-es hajtóművére alapoztak... volna, de nem volt elégséges, így csináltak egy mégújabbat
  • Az F135-ös lett a várva várt ultimate hajtómű mindhárom haderőnem összes gépére, de nem jó. Ez se jó. Kivonták a Hornetet, de csak a Navy-nél, viszont az USMC továbbra is visszajár a repülőgép hordozókra. A Super Hornet is maradt, igaz ez így nagy átlagban is csak két hajtóműtípus. F135PW400 és F414GE400.
  • De nem az USAF-nál. Ott most akkor lesz egy ideig F100PW200/220, F100PW229, F110GE100, F110GE129, F119PW100, F135PW100 és jön a nyertes az XA100 vs XA101 versenyből. És még ki tudja, hogy a next gen F-16-os utódba milyen hajtóművet álmodnak.
  • Az oroszok most ébredeznek a hülyeségből és kezdik egységesíteni a Szu-27-es család összes verziójának hajtóművét. Ha minden jól megy, akkor marad egy kevéske RD-33MK, az AL-41F-1Sz és a Szu-57-esbe a 30-as gyártmány, amit majd a “MiG-41” nevű masina is megkap, ha lesz belőle valami.
  • Az RD-33MK is ki fog kopni, a MiG-29KR/KUBR (szerintem) nem marad sokáig, a MiG-29M2/MiG-35 pedig nem kell a VKSz-nek. Hosszútávon pedig az AL-41F-1Sz és az, amit most még csak 30-as gyártmányként ismerünk, sanszos, hogy egyfajta technológiai átfedésbe fog kerülni egymással. Azaz, az összes olyan gép, ami most a Szu-35Sz-hez hasonlóan az AL-41F-1Sz-t kapja meg (a Szu-30SzM első ilyen példányával már repülnek Zsukovszkijban) idővel a 30-as hajtómű egy deriváltját kapja meg együttesen.
 

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
28 099
23 090
113
Namost, hogy tartsuk a polémiát, a lényeg látszik:
  • Régebben a sokféle MiG-21-eshez, MiG-23-ashoz, F-4-eshez, F-104-eshez, miegyébhez, sokféle hajtómű létezett, de ezek a variációk együtt mozogtak a géptípusokkal. Taszáron 1989-ig a háromféle MiG-21-eshez, háromféle hajtómű létezett. Kivonták a PF-et, ment vele az R-11-es is.
  • Mikor a Navy-nél megjelent a fedélzeten az F-18-as, az pont egy újabb hajtóművet hozott magával. De legalább eddigre már nem volt ott az F-4-es. És az F-8-as távozásával egy újabb hajtómű búcsúzott és az A-6/A-7 kivonásával még két újabb. Tisztult a kép.
  • Az USAF-nál az F-4/F-104-et váltó F-15/F-16 páros ugyanúgy F100-ast használt, sőt, ezek jobban voltak csereszabatosak, mint az elődeik J79-esei. Tehát mindenki happy volt.
  • Erre jött az F110GE100, majd arra válaszul az F100PW220, majd a 229, ez utóbbira válaszul az F110GE129. Ha te tudsz megbízható és erősebb hajtóművet építeni, akkor én is, de ha te építesz 29000 font tolóerejű hajtóművet, akkor én is. És minden rendszerbe is állt.
  • Ezután jött az F-22-es, amihez új hajtóművet csináltak.
  • Majd jött a JSF, amit az F-22-es hajtóművére alapoztak... volna, de nem volt elégséges, így csináltak egy mégújabbat
  • Az F135-ös lett a várva várt ultimate hajtómű mindhárom haderőnem összes gépére, de nem jó. Ez se jó. Kivonták a Hornetet, de csak a Navy-nél, viszont az USMC továbbra is visszajár a repülőgép hordozókra. A Super Hornet is maradt, igaz ez így nagy átlagban is csak két hajtóműtípus. F135PW400 és F414GE400.
  • De nem az USAF-nál. Ott most akkor lesz egy ideig F100PW200/220, F100PW229, F110GE100, F110GE129, F119PW100, F135PW100 és jön a nyertes az XA100 vs XA101 versenyből. És még ki tudja, hogy a next gen F-16-os utódba milyen hajtóművet álmodnak.
  • Az oroszok most ébredeznek a hülyeségből és kezdik egységesíteni a Szu-27-es család összes verziójának hajtóművét. Ha minden jól megy, akkor marad egy kevéske RD-33MK, az AL-41F-1Sz és a Szu-57-esbe a 30-as gyártmány, amit majd a “MiG-41” nevű masina is megkap, ha lesz belőle valami.
  • Az RD-33MK is ki fog kopni, a MiG-29KR/KUBR (szerintem) nem marad sokáig, a MiG-29M2/MiG-35 pedig nem kell a VKSz-nek. Hosszútávon pedig az AL-41F-1Sz és az, amit most még csak 30-as gyártmányként ismerünk, sanszos, hogy egyfajta technológiai átfedésbe fog kerülni egymással. Azaz, az összes olyan gép, ami most a Szu-35Sz-hez hasonlóan az AL-41F-1Sz-t kapja meg (a Szu-30SzM első ilyen példányával már repülnek Zsukovszkijban) idővel a 30-as hajtómű egy deriváltját kapja meg együttesen.
Nagyon bízol az oroszok racionalizmusában.
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
7 956
24 016
113
Az F-35B esetében kérdéses a stealth, de úgy az egész szuperszonikus képesség. Hiszen az USMC a partraszállító hajóiról már jóval azon a távon belül tud csak operálni, ahonnan az alacsony észlelhetőség előnyei nem jönnek ki. Az USAF, aki a stealth képességet érdemeben ki tudja használni azáltal, hogy a gépeivel a légvédelmi radarhálózatok észlelési határai mentén manőverezik, akár végig 35-45 ezer lábon, szuperszonikusan.
A partraszállító hajókról csökkentett üzemanyaggal és fegyverzettel felszálló F-35B-knek sem idejük sem okuk, sem kerozinjuk nincs elég felemelkedni 40 ezer lábra és felgyorsítani utánégetővel szuperszonikus sebességre, csakhogy támogassanak egy partraszálló műveletet.
Úgy, hogy egy ilyen művelethez kétségtelen, hogy ott van a Navy és a komplett CBG, a cirálókkal, tengeralattjárókkal és a saját gépeivel.
Az USMC-nek helikopterekre és A-10-es szerű gépekre van szüksége. Szubszonikus CAS gépek Maverick-el és 500 fontos bombákkal, NIR-rel, gépágyúval. Ismerős? Úgy hívják, hogy AV-8B.
Ez utóbbi gépek egyedül még sosem hajtottak végre feladatokat.
Az AV-8A és B előtt az USMC a gépeivel a Navy hajók fedélzetéről repült Vietnam-ban, majd az Öböl-háborúban a feladatok nagy részét Ománból és Szaúd Arábiából repülték, szárazföldi bázisokról. Ha menteni kellett pilótákat, akkor az USAF A-10-eseivel kooperáltak. Boszniában is ez utóbbi volt a módi, ahogy Jugoszlávia ellen se repültek önállóan, míg Afganisztánban és Irakban is zömmel ismét szárazföldi bázisokról repültek.

Akárhogy is nézzük az USMC egy igen jó, de főleg igencsak erőszakos politikai érdekérvényesítő képességgel megáldott haderőnem, amelyik arra büszke, hogy minden feladatot egyedül és önállóan tud megoldani, de lényegében semmi olyat nem tud, amit a három másik haderőnem (US Army, USAF és a US Navy) amúgy ne tudna együtt összehozni. Ráadásul ez a sajátos büszkeség is kétséges, hiszen a legtöbb művelethez valójában a többiek, de minimum a Navy támogatására van szüksége.

Ami pedig a közös platform kontra közs alrendszereket illeti.
Tipikus új gyártmány kontra szervíz esete, amivel én a munkám során nap, mint nap találkozom.
Az, hogy az F-35A -B és -C (majdnem) ugyanaz a sárkány, csak a hajtómű meg a szárny tér el egymástól az csak látszólag előny.
Ahogy írtam, a különféle légierők, haderőnemek nem a sárkányokat üzemeltetik, hanem a hajtóműveket, radarokat, szenzorokat, avionikát. De ugye az igazi hatalom a gyártócégeknél van, ott csinálják a nagypolitikát, nem a légierő bázisain, vagy a repülőgéphordozók fedélzetén. Így a történetben annak van szava, aki gyárt és akinek egyszerűbb egyféle gépet gyártani háromfelé és nem annak, akinek valójában a háromféle gépet kell össze-vissza üzemben tartani.
Az, hogy egy F-16-os flotta négyféle hajtóművel üzemel, az egy logisztikai rémálom, de a gyártóknak négyféle külön biznisz. A politikusoknak pedig az az érdekük, hogy ne egyféle hadiipari cég legyen, hanem párhuzamosan több, akik így egy időben többen fogják befizetni a lobby pénzt, hogy megágyazzanak a leendő üzleteknek.

Az esztelenül burjánzó military-industrial komplexum úgy tekeri a csápjait Washington nyaka köré, hogy az maga is aktívan segít ebben. Az így teremtett túlköltekezés és a követhetetlen megrendelés cunami folyamatos jattolási hullámot generál, mindenkinek jut belőle.
Obama sokallta a 400 milliárdos védelmi költségvetést, de 500 felett szállt ki belőle.
Trump, aki "le akarta csapolni a mocsarat" már 750 milliárddal búcsózott, de már most hallani, hogy Biden-ék szerint szükség van a védelmi költségvetés emelésére. Ennek soha nem lesz így vége, ezért természetesen a józan észre már rég nincs szükség. Mindent megrendelnek és még azon felül is minden meg lesz rendelve.
 

molnibalage

Well-Known Member
2010. április 18.
31 111
37 269
113
Az F-35B esetében kérdéses a stealth, de úgy az egész szuperszonikus képesség. Hiszen az USMC a partraszállító hajóiról már jóval azon a távon belül tud csak operálni, ahonnan az alacsony észlelhetőség előnyei nem jönnek ki.
Ezzel kerek perec nem értek egyet.

Amikor egy Sz-400 MFR-ének követési távolságát 30 km tájára zúzza le, akkor képzeld el, hogy más kisebb légvédelmi rendszernél hova csökken. Buk, Tor, válassz bármit. Nagyon is kihasználható a stealth. A közepes hatótávolságú rendszerek még a - 10 és -20 dBsm tartámonyban is problémába ütköznek, azok is bőven 20-30 km MZ-re mennek össze.

A szuperszonikus képesség már valóban kevésbé, de az eltérő mission profil miatt 8 km-nél fentebb sanoszosan amőgy sem mennek.

Ez utóbbi gépek egyedül még sosem hajtottak végre feladatokat.
És ez itt bibi, így nézve még Harrier se nagyon kéne csak heli...

Az AV-8A és B előtt az USMC a gépeivel a Navy hajók fedélzetéről repült Vietnam-ban, majd az Öböl-háborúban a feladatok nagy részét Ománból és Szaúd Arábiából repülték, szárazföldi bázisokról. Ha menteni kellett pilótákat, akkor az USAF A-10-eseivel kooperáltak. Boszniában is ez utóbbi volt a módi, ahogy Jugoszlávia ellen se repültek önállóan, míg Afganisztánban és Irakban is zömmel ismét szárazföldi bázisokról repültek.
És lám. Papíron mindent megoldanak és függetlenek, de valójában még egy középhatalom ellen sem tudna önállóan operálni a USMC.
Akárhogy is nézzük az USMC egy igen jó, de főleg igencsak erőszakos politikai érdekérvényesítő képességgel megáldott haderőnem, amelyik arra büszke, hogy minden feladatot egyedül és önállóan tud megoldani, de lényegében semmi olyat nem tud, amit a három másik haderőnem (US Army, USAF és a US Navy) amúgy ne tudna együtt összehozni. Ráadásul ez a sajátos büszkeség is kétséges, hiszen a legtöbb művelethez valójában a többiek, de minimum a Navy támogatására van szüksége.
Erre mondtam azt, hogy kőkemény technokrata szemlélettel nézve az önálló USMC-nalk semmi értelme nincs. Drága és cserébe szétcseszi a másik két haderőnem projekteit is. Bár a US Navy a USMC nélkül is képes orbitális marhaságokra költeni a pénzét.
Az esztelenül burjánzó military-industrial komplexum úgy tekeri a csápjait Washington nyaka köré, hogy az maga is aktívan segít ebben. Az így teremtett túlköltekezés és a követhetetlen megrendelés cunami folyamatos jattolási hullámot generál, mindenkinek jut belőle.
Obama sokallta a 400 milliárdos védelmi költségvetést, de 500 felett szállt ki belőle.
Azért az inflációt se felejtsük el...
2008 - 400M = 2016 - 450M
Valóban nőtt, de azért nem annyira.

Trump, aki "le akarta csapolni a mocsarat" már 750 milliárddal búcsózott, de már most hallani, hogy Biden-ék szerint szükség van a védelmi költségvetés emelésére. Ennek soha nem lesz így vége, ezért természetesen a józan észre már rég nincs szükség. Mindent megrendelnek és még azon felül is minden meg lesz rendelve.
Hát, akkor T alatt szállt el méginkább a történet. Mert a 2016 - 500M --> 2020 - 750M egészen más arányt mutat.
 

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
28 099
23 090
113
Ezzel kerek perec nem értek egyet.

Amikor egy Sz-400 MFR-ének követési távolságát 30 km tájára zúzza le, akkor képzeld el, hogy más kisebb légvédelmi rendszernél hova csökken. Buk, Tor, válassz bármit. Nagyon is kihasználható a stealth. A közepes hatótávolságú rendszerek még a - 10 és -20 dBsm tartámonyban is problémába ütköznek, azok is bőven 20-30 km MZ-re mennek össze.

A szuperszonikus képesség már valóban kevésbé, de az eltérő mission profil miatt 8 km-nél fentebb sanoszosan amőgy sem mennek.


És ez itt bibi, így nézve még Harrier se nagyon kéne csak heli...


És lám. Papíron mindent megoldanak és függetlenek, de valójában még egy középhatalom ellen sem tudna önállóan operálni a USMC.

Erre mondtam azt, hogy kőkemény technokrata szemlélettel nézve az önálló USMC-nalk semmi értelme nincs. Drága és cserébe szétcseszi a másik két haderőnem projekteit is. Bár a US Navy a USMC nélkül is képes orbitális marhaságokra költeni a pénzét.

Azért az inflációt se felejtsük el...
2008 - 400M = 2016 - 450M
Valóban nőtt, de azért nem annyira.


Hát, akkor T alatt szállt el méginkább a történet. Mert a 2016 - 500M --> 2020 - 750M egészen más arányt mutat.
Egy partraszállásnál az LHA/LHD-k 1-2km tavolságra vannak a parttól vagy még annyira sem.Szóval az USMC F-35 sem 30km-ről fog operálni.
 

molnibalage

Well-Known Member
2010. április 18.
31 111
37 269
113
Egy partraszállásnál az LHA/LHD-k 1-2km tavolságra vannak a parttól vagy még annyira sem.Szóval az USMC F-35 sem 30km-ről fog operálni.
Honnan jönnek ezek a vak gondolatok...? o_O:confused::eek:
A II. vh alatt nem mentek a nagy hajók ennyire közel a parthoz. Amikor totális légifölény volt és legfeljebb a parti tüzérség volt.
A DD harckocsik távolabbról mentek, a gyalogság is messzebb szállt be a LCT-be.

Ma az ATGM-ek, szárazföldi indítású ASM-ek és PGM-es tüzérség ellen, ha szerinted 2 km-re lenne a parttól egy LHD-d, akkor te nem vagy magadnál. Azonnal ronccsá lőnék egy erőszakos partaszállás során. Eleve a merülésük miatt fizikai képtelenség lehet ennyire partközelbe menni. Mert csak ott mélyül jellemzően a tengerpart, ahol erősen sziklás, de ott meg a kétéltűek nem tudnak kimászni a szárazföldre.

Ilyen közel csak akkor lehetnem menni a parhoz, de te garantálod, hogy kb. 20-30 km-es körzetben nincs semmi a fentiek közül, ami veszélyeztetné a hajót.
Eleve ott kezdődik, hogy a USMC egyre erősebben a helis partatételben gondolkodik.

Még egy gyakorlat során is csak ennyire mentek közel a parthoz...

Itt közel van a hajó, de azért gondolom szimuálva a valódi partaszállási távot a kitett egységek ph-osan haladtnak a parttal...

Ez sincs túl közel és ez is csak gyakorlat, ahol nem lőnek vissza...

Itt sincs közel a part.

És így tovább.
 
  • Tetszik
Reactions: endre

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
28 099
23 090
113
Honnan jönnek ezek a vak gondolatok...? o_O:confused::eek:
A II. vh alatt nem mentek a nagy hajók ennyire közel a parthoz. Amikor totális légifölény volt és legfeljebb a parti tüzérség volt.
A DD harckocsik távolabbról mentek, a gyalogság is messzebb szállt be a LCT-be.

Ma az ATGM-ek, szárazföldi indítású ASM-ek és PGM-es tüzérség ellen, ha szerinted 2 km-re lenne a parttól egy LHD-d, akkor te nem vagy magadnál. Azonnal ronccsá lőnék egy erőszakos partaszállás során. Eleve a merülésük miatt fizikai képtelenség lehet ennyire partközelbe menni. Mert csak ott mélyül jellemzően a tengerpart, ahol erősen sziklás, de ott meg a kétéltűek nem tudnak kimászni a szárazföldre.

Ilyen közel csak akkor lehetnem menni a parhoz, de te garantálod, hogy kb. 20-30 km-es körzetben nincs semmi a fentiek közül, ami veszélyeztetné a hajót.
Eleve ott kezdődik, hogy a USMC egyre erősebben a helis partatételben gondolkodik.

Még egy gyakorlat során is csak ennyire mentek közel a parthoz...

Itt közel van a hajó, de azért gondolom szimuálva a valódi partaszállási távot a kitett egységek ph-osan haladtnak a parttal...

Ez sincs túl közel és ez is csak gyakorlat, ahol nem lőnek vissza...

Itt sincs közel a part.

És így tovább.
Láttad mar az új kerekes jószágját az USMC-nek?Na azzal nem fogsz 10-20km-et csónakázni a vízen.
Bár a tüzérség hatótávjában még a 20 km is bőven benne van...
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
7 956
24 016
113
Ezzel kerek perec nem értek egyet.

Amikor egy Sz-400 MFR-ének követési távolságát 30 km tájára zúzza le, akkor képzeld el, hogy más kisebb légvédelmi rendszernél hova csökken. Buk, Tor, válassz bármit. Nagyon is kihasználható a stealth. A közepes hatótávolságú rendszerek még a - 10 és -20 dBsm tartámonyban is problémába ütköznek, azok is bőven 20-30 km MZ-re mennek össze.

A szuperszonikus képesség már valóban kevésbé, de az eltérő mission profil miatt 8 km-nél fentebb sanoszosan amőgy sem mennek.
Csakhogy az F-35B nem a semmiből jelenik meg, hogy támogasson egy partraszálló hadműveletet. Pont, hogy a jelentősen leredukált hatótávja miatt indul neki a partraszálló hajó fedélzetéről, közel a partokhoz.
Aki a hajót látja, az a gépeket is látni fogja, mert a hajók bizony nem stealth objektumok.
Egyszerűen az F-35B gépek szigorúan típus specifikus bevetéseinek nincs olyan hadműveleti mélysége, aminél ki lehet aknázni a stealth képességet. Ha messzebbről akarsz indítani egy F-35-öst, akkor az már az F-35C lesz a Navy repülőgéphordozók fedélzeteiről.

És ezzel megint visszajutottunk oda, hogy az USMC hiába büszke a fene nagy önállóságára, a bevetéseit úgyis a Navy fedezete alatt fogja végrehajtani, aki nélkül nincs valódi erő projekció.
Ha a Bastion és az őket védő Sz-400 ellen kell a stealth, akkor azt a bevetési mélységet az F-35C és a Growler lesz képes áthidalni.

Előretolt szárazföldi bázisokról tudna nagyobb teherrel, vagy üzemanyaggal operálni, de ezek közelsége a frontvonalhoz a stealth képességet megintcsak megkérdőjelezik.

A jövőben amúgy az ilyen stealth repülőgépek észlelhetőségét (különösen a tartósan hangsebesség közelében, vagy kicsivel afelett haladókat) nagyban segíthetik a 360 fokos látószöggel operáló, a légvédelmi rendszerekbe integrált passzív IR szenzorok komplett hálózatai.
Ezek fajlagos költsége még nagy érzékenység esetén is kisebb, mint a jelentős kisugárzással operáló radaroké, tehát sűrű telepítéssel, jól lefedhetnék horizonttól horizontig a légteret.
Akár drónokra is telepítve, hogy a felhőzet se legyen korlátozó tényező.
Például egy Global Hawk szintű őrjárati idejű drónra integrált Legion pod és DAS már messzebbről láthat egy közeledő stealth gépet, mint a földre telepített Sz-400 radarjai.
Több drón, több szenzorral az észlelés felé fordulva pedig irányszöget és távolságot is meg tudna határozni, amivel utána közvetett irányítással lehetne a földről a cél irányába elindított rakétákat rávezetni addig a pontig, amíg végfázisban a rakéta aktívan nem észleli a célt.
Persze a Global Hawk képességű drón az biztos, hogy nem stealth, ezért már BVR módban leküzdhető, de ha sok van belőle és magasan repülve, kellő mélységben észleli az érkező gépeket, az is segítheti más szenzorok célra állását, hiszen ismerhetik az érkezés irányát.
A kellő mennyiségben üzemelő elektrooptikai szenzorok többszörös átfedése, többszörözött megerősítése az égháttérben megjelenő kontraszttal már adhat stabil támpontot a légvédelemnek a célleküzdésre.