Magyar történelem

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

  • Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:

    • a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
    • a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők

    Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.

    Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.

blogen

Well-Known Member
2010. április 20.
15 993
26 477
113
Gondolom meg sem fordul a fejedben,hogy azért nem mentünk hódítgatni,meg fosztogatni,ill. "erőt kifejteni" mert nem akartunk/nem volt szükségünk rá?

Nem, mert tudom, hogy Móricka se úgy akar leszállni a bicikliről, ahogy sikerül neki.

Csak a mentális problémákkal küszködők látnak mindenben fenyegetést,és csak a nevezettek éreznek ellenállhatatlan kényszert a gyengébbek folyamatos elnyomására.

Az athéniek és a mélosziak beszélgetnek.

Mátyás volt nagyjából az utolsó királyunk,aki még a dolgát tette,Bécs ostromáig,ott sajnos meg billentették,ezért mennie kellett, így járt Attila,is,Vajkot meg már gyerek korában megbillentették,ezért tartunk ott, ahol,ezért vesszőfutás a törink onnantól.

Dehogy tette! Éppenhogy nem tett semmit. A hadügyi reform megtörtént, de politikai és társadalmi elmaradt így a zsoldossereg nem élte túl az uralkodót. Az a zsoldossereg, amit soha nem fejlesztett olyan erővé, amely sikerrel vethette volna vissza az ottomán terjeszkedést. Ilyen irányba nem is igazán háborúzott a király apjával ellentétben. Uralkodás elvesztegetett korszak volt a mohács felé vezető úton.
 

Robur

Well-Known Member
2018. április 9.
3 259
5 295
113
Ha augsburgra gondolsz, akkor érdekes, hogy a másik sergtest, ami nem vett részt közvetlenül augsburgi csatába, amint megtudta a vereséget, és a kivégzhéseket, visszakézből kiosztott pár pofont. És még 20 évig nem foglalta el a nyugati gyepüt.
Hol osztottak ki visszakézből pár pofont?
 

Robur

Well-Known Member
2018. április 9.
3 259
5 295
113
Ezeket a definíciókat honnan veszed?

http://www.kislexikon.hu/nagyhatalmak.html
"Nagyhatalmak
Azokat az államokat nevezik igy, amelyek hatalmuknál fogva az önálló államok között kiváló állást foglalnak el s politikai tekintetben irányadó befolyással birnak."

Amikor ezt írtam: "Magyarország pedig a középkor folyamán szinte mindig a legerősebbek között volt Európában, sőt, volt amikor, ugyan rövid időre, de a legerősebb volt.", semmiféle nagy vagy középhatalmi kategóriába nem soroltam be Magyarországot, egyszerűen leírtam azt a tényt, hogy a középkor folyamán szinte mindig a legerősebbek között voltunk Európában.

Egyébként még az angol wiki is a nagyhatalmak sorába teszi a 10-13. századi Magyar királyságot.
https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_medieval_great_powers
Igazából az a wiki lista mindenféle itáliai államocskát is a nagyhatalmak sorába sorol, amiknek ugyan lehetett befolyása, de nagyhatalomnak nevezni ezeket erős túlzás.
 

szpg9

Well-Known Member
2017. december 17.
1 688
1 195
113
Gondolom meg sem fordul a fejedben,hogy azért nem mentünk hódítgatni,meg fosztogatni,ill. "erőt kifejteni" mert nem akartunk/nem volt szükségünk rá?
Csak a mentális problémákkal küszködők látnak mindenben fenyegetést,és csak a nevezettek éreznek ellenállhatatlan kényszert a gyengébbek folyamatos elnyomására.
Mátyás volt nagyjából az utolsó királyunk,aki még a dolgát tette,Bécs ostromáig,ott sajnos meg billentették,ezért mennie kellett, így járt Attila,is,Vajkot meg már gyerek korában megbillentették,ezért tartunk ott, ahol,ezért vesszőfutás a törink onnantól.


A következőket azért írom le, mert amikor kalandoztunk, nem pusztán erőt akartunk mutatni, hanem abból élt a magyar társadalom jó része, hogy másoktól vette el a termelt javait. Azaz mindezekre szükségünk volt. Monjuk a kalandozások nyilvánvalóan fegyveres rablóhadjáratok voltak, és mindaddig biztosították a honfoglalás után a szegény szabadok életét -a zsákmány útján-. amíg egy jelentősebb, szervezettebb erő ezt meg nem gátolta. Volt itt szó a 955-ös augsburgi csatáról, amikortól befejeződőtt a nyu-i kalandozás, de 971-ben a bizánciaktól kaptak egy hatalmas zakót Arkadiupolisznál, ami elzárta a déli és délkeleti kalandozások útját. Ezután már nem volt lehetősége a szegény szabadokból álló seregeknek más társadalmak kárára megélni, így a túlélőknek be kellett tagozódni a Kárpát-medence által nyújtott lehetőségekbe. A szabad katonaelemek végül elvesztették szabadságuk és paraszti életformára kárhoztatódtak, de ezzel az átalakulással már Géza, majd István állama felé indult el a magyarság.
 

papajoe

Well-Known Member
2016. február 21.
16 934
53 517
113
A következőket azért írom le, mert amikor kalandoztunk, nem pusztán erőt akartunk mutatni, hanem abból élt a magyar társadalom jó része, hogy másoktól vette el a termelt javait. Azaz mindezekre szükségünk volt. Monjuk a kalandozások nyilvánvalóan fegyveres rablóhadjáratok voltak, és mindaddig biztosították a honfoglalás után a szegény szabadok életét -a zsákmány útján-. amíg egy jelentősebb, szervezettebb erő ezt meg nem gátolta. Volt itt szó a 955-ös augsburgi csatáról, amikortól befejeződőtt a nyu-i kalandozás, de 971-ben a bizánciaktól kaptak egy hatalmas zakót Arkadiupolisznál, ami elzárta a déli és délkeleti kalandozások útját. Ezután már nem volt lehetősége a szegény szabadokból álló seregeknek más társadalmak kárára megélni, így a túlélőknek be kellett tagozódni a Kárpát-medence által nyújtott lehetőségekbe. A szabad katonaelemek végül elvesztették szabadságuk és paraszti életformára kárhoztatódtak, de ezzel az átalakulással már Géza, majd István állama felé indult el a magyarság.


Gratulálok.
 

papajoe

Well-Known Member
2016. február 21.
16 934
53 517
113
Nem, mert tudom, hogy Móricka se úgy akar leszállni a bicikliről, ahogy sikerül neki.



Az athéniek és a mélosziak beszélgetnek.

No,erről beszélek,a beteg elmék kapcsán.

Dehogy tette! Éppenhogy nem tett semmit. A hadügyi reform megtörtént, de politikai és társadalmi elmaradt így a zsoldossereg nem élte túl az uralkodót. Az a zsoldossereg, amit soha nem fejlesztett olyan erővé, amely sikerrel vethette volna vissza az ottomán terjeszkedést. Ilyen irányba nem is igazán háborúzott a király apjával ellentétben. Uralkodás elvesztegetett korszak volt a mohács felé vezető úton.


:D
Sokat értettetél meg belőlünk.
 

szpg9

Well-Known Member
2017. december 17.
1 688
1 195
113
Ha augsburgra gondolsz, akkor érdekes, hogy a másik sergtest, ami nem vett részt közvetlenül augsburgi csatába, amint megtudta a vereséget, és a kivégzhéseket, visszakézből kiosztott pár pofont. És még 20 évig nem foglalta el a nyugati gyepüt.


Én máshogy ismerem a sztorit. Ottó uralkodása kezdetétől (936) az akkori magyarok mumusa volt. Pld. a 937-es merseburgi csatagyózelem is neki volt köszönhető. Aztán 955-ig számos csatában győzte le eleinket, többször betörve a magyar szállásterületek peremére. A kérdéses 955-ös csata másnapján, egy frissen érkezett cseh fegyveres erővel ütköztek meg a még túlélő magyarok, akiktől szintén vereséget szenvedtek. de teljesen. Ottó közben lezáratta a visszavonulás útját is, a gázlóknál helyi erők tették teljessé a menekűlők vesszőfutását. A győzelem végül valószínűleg elsöprő lehetett, mivel mintegy üzenetképpen felakasztatta még az elfogott vezetőket, megalázó módon, közönséges útonállókként, akik között magyar törzsfők is voltak (Lél, Súr, Bulcsú). Ez kb. olyan, mintha egy vereség után a mai kormánytagok egy részét likvidálná az ellenség... Azt hiszem ez elég messze van a csak úgy visszakézből lazán elért magyar győzelem általad felvetett teóriájától.
 

rappali_

Well-Known Member
2016. szeptember 18.
3 513
15 750
113
Hát akkor lenne néhány kérdésem, csak úgy szabadon.

1. Az hogyan van, hogy az 1240-ig EU első egyszerűen elvérzik a Muhi csatában és a király az Adria szigetére menekül, míg az országát elpusztítják a tatárok?

2. Mátyás elég sok pénzt és időt áldozott a nyugati hadjáratokra (szemben a törökkel már nem lépett fel annyira elszántan), de a halála után mennyi idővel is enyészett el minden drága "hódítása" ?

Szerintem az, hogy végig fosztogattuk fél NYeU-t, az még nem jelentette azt, hogy mi voltunk a legerősebbek... Azért ilyenkor azt sem árt megjegyezni, hogy azért le is szoktattak minket először a NY-i kalandozásokról, aztán Bizác is adott egy-két pofont ahhoz, hogy eleink vezetői elgondolkodjanak arról, hogy hogyan is lesz tovább...
Huhh szpg...nem semmi :)
1, Muhi csatát nem tudom mennyire ismered, de van tippem... Az első csatanap annyira volt tatár (helyesen mongol) szemmel sikeres, hogy felmerült a visszavonulás. Más kérdés, hogy ormótlan "baki" volt a hangos örömködés a hazai táborban. Biztosító egységek sem igen voltak, így a nyugtalanításra kiküldöt portyák iszonyatos felfordulást okoztak, amit ki is használt az ellen. Az Északi hágókon érkező mongol seregtestet elsőre tönkre is vertük. A mongól történetírók a "kudarc" szót használják 1241-42 kapcsán. Béla nem a semmiből építette újjá az országot, ha így lett volna a németek megszállnak minket (ahogy a török időkben).
2, Atilla, Lajos, Mátyás, stb nagy erejű uralkodók után a belső érdekek feszítése teret nyer ha nincs erős utód. De ez evidens.
3, a "fosztogatást" hagyjuk...több esetben is hol egyik, hol másik helyi uralkodó segédcsapataként voltunk arra. Az, h az ellenségeink mit írtak rólunk más lapra tartozik... Nyilván a Ny. "hagyta" magát sarcolni, pedig "simán" elkentek minket vagy 2x :) Az a helyzet, h Bulcsú nem csatára ment sanszosan, ugyanis előtte a későbbi "győző" szövetségeseként már találkoztak. Ha tippelni kéne, sima csapda volt. Jelentéktelen veszteséggel, ami sokkoló volt az Bulcsú elvesztése. Egy adalékot adok az erőviszonyokra...teljes Ny-európában nem volt annyi ló, mint ami a honfoglalókkal érkezett !
 
  • Tetszik
Reactions: blitzkrieg

szpg9

Well-Known Member
2017. december 17.
1 688
1 195
113
Mohacsnal ugye aa kommyulovassag a tuzfegyverek hangjara megfutott igy a vereseghez nagyban hozzajarult. Se a gyalogsag vedelmet nem tudta ellatni /ezert habozva inditottak a tuzerseg es a janicsarok ellen./ mind a megfuto torok elit lovassag uldozesebe sem tudtak alkalmazni mert nem voltak a csatateren igy azok idobe uja birtak szervezodni. De meg utanpotlasnak se tudtak oket alkalmazni vagy a szekertabor felmentesere se hisz mar messze jartak. Pedig mimdenhol igen csak jol jottek volna /megjegyzem a letszam meg lett volna az elocsatarozasokba tobszoros veszteseget szenvedett a torok mint a magyar konmyulovassag./


Nehogy már megnyerjétek papíron, majd 500 év múlva a történtek után a mohácsi csatát. A mohácsi csatában végződő első nagy szultáni (Nagy Szulejmáni) hadjárat egyik nagy tragédiája, hogy a kezdeményezés mindig a törökök birtokában volt, a magyarok csak követték az eseményeket. Ha nemcsak harcászati, de hadműveleti szinten is jelentősen felülmúlták a magyarokat, akkor a kocka el volt már a csata előtt vetve.(átkeltek a Dráván, a Karasica mocsarain, kis csapattestek háborgatása közepette... Legfeljebb az volt a kérdés, hogy milyen áldozatok árán lehet megsemmisíteni (és milyen arányban) a magyar haderőt. Ugyanis későn reagáltak a török hadjáratra, ezzel stratégiai szinten is bukták a hadjáratot.

A törökök még azelőtt, hogy a magyar sereg észlelte volna,mert még csak várták hogy a híres tereplépcsőn megjelenjenek a törökök, megkezdte a magyar sereg átkarolását és a visszavonulási utak elvágását. Pld. Mohácsra is rátámadtak, ahol a magyar hadsereg utánpótlást biztosító bázisa volt, így nem sikerült a seregnek a magával hozott ágyúkat a csatatérre szállítani. A király is, közvetve a török átkaroló hadmozdulatok miatt vesztette az életét, hiszen jelentős testőrségét küldték a tábort fenyegető egyik átkaroló oszlop ellen, kevés sikerrel.

De azt sem lehet elfelejteni, hogy 1526-ra a páncélos lovasság végtelenül elavulttá vált. Erről leginkább a huszita háborúk óta tudtak MO-n is, de a gazdasági problémák miatt nem korszerűsítették a hadsereget. Ekkor már a lőfegyverrel felszerelt gyalogság volt a legkorszerűbb, csatadöntő elem. Mohácson is a kézi lőfegyverrel ellátott janicsárok omlasztották össze a magyar nehézlovasság rohamát...
 
  • Tetszik
Reactions: blitzkrieg

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
46 794
75 848
113
Én máshogy ismerem a sztorit. Ottó uralkodása kezdetétől (936) az akkori magyarok mumusa volt. Pld. a 937-es merseburgi csatagyózelem is neki volt köszönhető. Aztán 955-ig számos csatában győzte le eleinket, többször betörve a magyar szállásterületek peremére. A kérdéses 955-ös csata másnapján, egy frissen érkezett cseh fegyveres erővel ütköztek meg a még túlélő magyarok, akiktől szintén vereséget szenvedtek. de teljesen. Ottó közben lezáratta a visszavonulás útját is, a gázlóknál helyi erők tették teljessé a menekűlők vesszőfutását. A győzelem végül valószínűleg elsöprő lehetett, mivel mintegy üzenetképpen felakasztatta még az elfogott vezetőket, megalázó módon, közönséges útonállókként, akik között magyar törzsfők is voltak (Lél, Súr, Bulcsú). Ez kb. olyan, mintha egy vereség után a mai kormánytagok egy részét likvidálná az ellenség... Azt hiszem ez elég messze van a csak úgy visszakézből lazán elért magyar győzelem általad felvetett teóriájától.

Ez így biztosan nem igaz.Az nem kétséges,hogy Augsburgnál kikaptunk elég csúnyán az viszont tény,hogy a vereség nem az egész akkori magyar sereget érte hanem csak azt a "kalandozó csapatot"amelyik résztvett a csatában.Gyakorlatilag a magyar fősereg(mar ha beszélhetünk ilyenről,tekintve,hogy soha nem állt össze hisz szükség sem volt rá) érintetlen volt ezért is nem követte a csatavesztést további német támadás.Augsburgnál kikaptunk de ez nem jelentett katasztrofális vereséget csak azt jelezte,hogy jobb lesz ha életmódot váltunk mert egy szervezett egységesen fellépni képes állam van a határainkon.
 
  • Tetszik
Reactions: blitzkrieg

szpg9

Well-Known Member
2017. december 17.
1 688
1 195
113
Huhh szpg...nem semmi :)
1, Muhi csatát nem tudom mennyire ismered, de van tippem... Az első csatanap annyira volt tatár (helyesen mongol) szemmel sikeres, hogy felmerült a visszavonulás. Más kérdés, hogy ormótlan "baki" volt a hangos örömködés a hazai táborban. Biztosító egységek sem igen voltak, így a nyugtalanításra kiküldöt portyák iszonyatos felfordulást okoztak, amit ki is használt az ellen. Az Északi hágókon érkező mongol seregtestet elsőre tönkre is vertük. A mongól történetírók a "kudarc" szót használják 1241-42 kapcsán. Béla nem a semmiből építette újjá az országot, ha így lett volna a németek megszállnak minket (ahogy a török időkben).
2, Atilla, Lajos, Mátyás, stb nagy erejű uralkodók után a belső érdekek feszítése teret nyer ha nincs erős utód. De ez evidens.
3, a "fosztogatást" hagyjuk...több esetben is hol egyik, hol másik helyi uralkodó segédcsapataként voltunk arra. Az, h az ellenségeink mit írtak rólunk más lapra tartozik... Nyilván a Ny. "hagyta" magát sarcolni, pedig "simán" elkentek minket vagy 2x :) Az a helyzet, h Bulcsú nem csatára ment sanszosan, ugyanis előtte a későbbi "győző" szövetségeseként már találkoztak. Ha tippelni kéne, sima csapda volt. Jelentéktelen veszteséggel, ami sokkoló volt az Bulcsú elvesztése. Egy adalékot adok az erőviszonyokra...teljes Ny-európában nem volt annyi ló, mint ami a honfoglalókkal érkezett !


Tudod ez a mai magyar történelmi tudat (lanság), ami megnyilvánul a csata és a hadjárat magyarázataidban. Ugyan Muhi-nál is katasztrófális vereséget szenvedtünk, de majdnem gyóztünk, mint a hágók elleni küzdelem során is, ahonnan azt hiszem, talán Dénes ispán, sebzetten hozta a hírt a királynak arról hogy a hágó elveszett. Muhinál pedig ne hidd azt, hogy az első nap mérlege olyan katasztrófális volt a tatárok számára. inkább gondolkozzál hadműveleti szinten. A Sajó híd körüli harcok nem a főcsapások voltak, hanem lekötötték a magyar haderőt és elterélték a figyelmet más fontosabb és böntőbb eseményekről. Ami sorsdöntő volt, az az, hogy gázlókat találnak-e a tatárok és azokon át tudnak-e kelni. A híd birtoklásának ezért nem volt csatadöntő szerepe. Nos a tatárok Közben meg is találták azokat, így a gázlókon való átkelés után bekeríthették a magyarokat, akik békés tudatlanságban végig azt hitték, hogy a csata fő eleme a Sajó-hídnál zajlik. Az pedigjobban rávilágít a történésekre, és az erőviszonyokra, hogy mire az átkaroló sereg is megérkezett, addigra az elterelő támadás is sikerrel járt a hídnál. Ez a hiba, hadműveleti jelentőségű volt, ami aztán rámyomta a bélyegét a későbbiekre. Azt mivel magyarázod, hogy a tatárjárás után IV. Béla évtizedekig rettegve várta az újabb tatárjárást és erre próbálta felkészíteni az országot?
 
  • Tetszik
Reactions: Kurfürst

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
46 794
75 848
113
Tudod ez a mai magyar történelmi tudat (lanság), ami megnyilvánul a csata és a hadjárat magyarázataidban. Ugyan Muhi-nál is katasztrófális vereséget szenvedtünk, de majdnem gyóztünk, mint a hágók elleni küzdelem során is, ahonnan azt hiszem, talán Dénes ispán, sebzetten hozta a hírt a királynak arról hogy a hágó elveszett. Muhinál pedig ne hidd azt, hogy az első nap mérlege olyan katasztrófális volt a tatárok számára. inkább gondolkozzál hadműveleti szinten. A Sajó híd körüli harcok nem a főcsapások voltak, hanem lekötötték a magyar haderőt és elterélték a figyelmet más fontosabb és böntőbb eseményekről. Ami sorsdöntő volt, az az, hogy gázlókat találnak-e a tatárok és azokon át tudnak-e kelni. A híd birtoklásának ezért nem volt csatadöntő szerepe. Nos a tatárok Közben meg is találták azokat, így a gázlókon való átkelés után bekeríthették a magyarokat, akik békés tudatlanságban végig azt hitték, hogy a csata fő eleme a Sajó-hídnál zajlik. Az pedigjobban rávilágít a történésekre, és az erőviszonyokra, hogy mire az átkaroló sereg is megérkezett, addigra az elterelő támadás is sikerrel járt a hídnál. Ez a hiba, hadműveleti jelentőségű volt, ami aztán rámyomta a bélyegét a későbbiekre. Azt mivel magyarázod, hogy a tatárjárás után IV. Béla évtizedekig rettegve várta az újabb tatárjárást és erre próbálta felkészíteni az országot?

Mivel magyarázná?Senki sem ismerte a tatár állam működését meg úgy általában a tatár államot sem.Minden épeszű ember készült volna egy második hadjáratra.
 

szpg9

Well-Known Member
2017. december 17.
1 688
1 195
113
Ez így biztosan nem igaz.Az nem kétséges,hogy Augsburgnál kikaptunk elég csúnyán az viszont tény,hogy a vereség nem az egész akkori magyar sereget érte hanem csak azt a "kalandozó csapatot"amelyik résztvett a csatában.Gyakorlatilag a magyar fősereg(mar ha beszélhetünk ilyenről,tekintve,hogy soha nem állt össze hisz szükség sem volt rá) érintetlen volt ezért is nem követte a csatavesztést további német támadás.Augsburgnál kikaptunk de ez nem jelentett katasztrofális vereséget csak azt jelezte,hogy jobb lesz ha életmódot váltunk mert egy szervezett egységesen fellépni képes állam van a határainkon.


Nem értem, mi nem igaz? Az hogy Ottó számtalan csatában megverte a magyarokat 937-955 között? Vagy az, hogy az augsburgi vereség volt akkora, hogy véget vessen a nyugati hadjáratoknak. Vagy azt gondolod, jelentéktelen epizód volt az a vereség, ami 3 fogoly törzsfő kivégzésével ért véget? Talán azt gondolod, egy kis csapattal történt meg mindez egy kis csetepaté alkalmával? Már a kortárs krónikaírók is korszakalkotó jelentőségűnek látták a csatát, pedig ők ott is voltak, velünk ellentétben, akik biztos távlatból magyarázzuk az eseményeket. A vereség ott azt a sereget érte, ami kivonult a szállásterületről. Ez kb. legalább három NYD-i törzs fegyveres ereje volt, ami nem volt lebecsülendő része az összes magyar törzs fegyveres erejének. Egy példa az akkori magyar hadjárat nagyságára, Augsburgot ostromolták, amihez ostromgépeket is használtak. Mivel akkor a magyarok törzsi szervezetben éltek és harcoltak is, anakronizmus feltételezni valami törzsszövetségi egyesített haderőt. Nem volt még akkor sem MN, sem MH. Főleg úgy, hogy ezek az akciók bár fegyverrel vívták azokat, inkább gazdasági vállalkozások voltak, hasonlóan a szlávok korábbi, de a vikingek egykorú kalandozásaihoz... De ha utánanézel, ekkoriban nem ez volt az egyetlen magyar vereség a kalandozások során, egyre inkább gazdaságtalanná váltak az ilyen akciók. A Lech mezei vereség ezek sorában az egyik legikonikusabb, márcsak azért is, mert Ottó később nemcsak német-római császár, hanem a német birodalom megszervezője is lett.
 
  • Tetszik
Reactions: Kurfürst

szpg9

Well-Known Member
2017. december 17.
1 688
1 195
113
Mivel magyarázná?Senki sem ismerte a tatár állam működését meg úgy általában a tatár államot sem.Minden épeszű ember készült volna egy második hadjáratra.


Itt csak a traumára utaltam. Kb. most is lenne hasonló trauma, ha mondjuk a románok elfoglalnák a Tiszántúlt, aztán kivonulnának. Rógtön lenne pénz hadseregre, jószerével másra se és nem azon menne a vita, hogy 1 vagy 2%-át költsük a seregre a költségvetésból...
 

szpg9

Well-Known Member
2017. december 17.
1 688
1 195
113
Ez így biztosan nem igaz.Az nem kétséges,hogy Augsburgnál kikaptunk elég csúnyán az viszont tény,hogy a vereség nem az egész akkori magyar sereget érte hanem csak azt a "kalandozó csapatot"amelyik résztvett a csatában.Gyakorlatilag a magyar fősereg(mar ha beszélhetünk ilyenről,tekintve,hogy soha nem állt össze hisz szükség sem volt rá) érintetlen volt ezért is nem követte a csatavesztést további német támadás.Augsburgnál kikaptunk de ez nem jelentett katasztrofális vereséget csak azt jelezte,hogy jobb lesz ha életmódot váltunk mert egy szervezett egységesen fellépni képes állam van a határainkon.


Egyébként a mai magyar történetírás a 955-ös kudarcnak tudja be az Árpádok (súlyának a túlnyomóvá válását) bebetonozódását a hatalomba. Mivel törzsük nem vett részt ebben a balul elsült akcióban, érintetlen maradt a fegyveres erejük. Így igaz közvetve, de azért kb. még a mi követkető 3-400 évünkre is hatalmas befolyással bírt ez a csata.
 
  • Tetszik
Reactions: Kurfürst

papajoe

Well-Known Member
2016. február 21.
16 934
53 517
113
Azt mivel magyarázod, hogy a tatárjárás után IV. Béla évtizedekig rettegve várta az újabb tatárjárást és erre próbálta felkészíteni az országot?


Talán mert pontosan tudta,hogy miért jöttek a tatárok,és az ok továbbra is fent állt,ahelyett,hogy megszüntette volna az okot,tovább fentartotta?
 

Panzerfaust

Well-Known Member
2010. április 21.
6 145
5 000
113
Szerintem az, hogy végig fosztogattuk fél NYeU-t, az még nem jelentette azt, hogy mi voltunk a legerősebbek... Azért ilyenkor azt sem árt megjegyezni, hogy azért le is szoktattak minket először a NY-i kalandozásokról
A kalandozások nem feltétlen rablóexpedíciók voltak, az itáliai hadjáratok például egy idő múlva már a városállamok hívására történtek és a hatalmi beavatkozásokként működtek hol az egyik, hol a másik fél mellett.
A korábbi nyugat-európai, helyüket kereső népcsoportok, törzsek szintén vezettek kalandozásokat, mielőtt letelepedtek, tehát ebben sem voltunk egyedül, nem magyar sajátosság ugymond. (gótok, gepidák, vikingek, frankok, alánok, vandálok - nem véletlen hogy az értelmetlen rombolás szinonímája honnan jött - a frank birodalom Caroli Magni, idejében az Atlanti óceántól Pannóniáig terjedt hovatovább)
 

szpg9

Well-Known Member
2017. december 17.
1 688
1 195
113
A kalandozások nem feltétlen rablóexpedíciók voltak, az itáliai hadjáratok például egy idő múlva már a városállamok hívására történtek és a hatalmi beavatkozásokként működtek hol az egyik, hol a másik fél mellett.
A korábbi nyugat-európai, helyüket kereső népcsoportok, törzsek szintén vezettek kalandozásokat, mielőtt letelepedtek, tehát ebben sem voltunk egyedül, nem magyar sajátosság ugymond. (gótok, gepidák, vikingek, frankok, alánok, vandálok - nem véletlen hogy az értelmetlen rombolás szinonímája honnan jött - a frank birodalom Caroli Magni, idejében az Atlanti óceántól Pannóniáig terjedt hovatovább)


Teljesen mindegy, hogy hívásra vagy sem, de a fegyveres expedícióknak igenis volt gazdasági jelentősége a már Kárpát medencei lakosság számára. Megjegyzem, elég inmorális szövetségek voltak ezek, mert ha valaki többet fizetett, akár már akció közben, is váltottak kifosztandó célpontot, feldulandó területet. Egyébként a kalandozások harcai szerintem nagyban hasonlítottak (igaz késöbbi török) az országdúló akindzsik tevékenységére. Destabilizációs, hátország romboló, felégető, civileket mészárló, értékszerző akciók voltak. (Ha egy feldúlás alatt lévő terület ura fizetett, továbbálltak, de pénzért még a foglyokat is ki lehetett váltani. Komolyabb haderővel csak akkor ütköztek meg, ha ez elkerülhetetlen volt, várakat is ritkábban vettek tartós ostrom alá. Én ezért bár fegyveresen hajtották végre, mégsem tartom ezeket katonai hadműveleteknek.
 
  • Tetszik
Reactions: Kurfürst

blogen

Well-Known Member
2010. április 20.
15 993
26 477
113
A kalandozások és a nomádállam gazdasága.

A nomád állam törzsgazdaságának (a nemzetgazdaság fogalom nem használható még) fő exportterméke a rabszolga volt azóta, hogy a déleurópai sztyeppére települtünk (szubbotyici kultúra, ma már tudjuk, hogy Levédia nem létezett, az Volga mentéről közvetlenül Etelközbe költöztünk). Ezen a helyen mindenki a történelem során kivétel nélkül rabszolga és hosszú, békés időszakok esetén gabonaexportból élt. A szkíták, szarmaták, gótok, hunok, bolgárok, magyarok, besenyők, kunok, tatárok és végül az ukrán maffia mind-mind rabszolgát exportál a mai Ukrajna területéről. Csinos lányokat és munkaképes férfiakat. Ennek a területnek ez a sorsa. A krónikák ezt bőségesen részletezik velünk kapcsolatban is, hogy hajtjuk az eladni való árut a görög gyarmatvárosokba a partok mentén és megy tovább onnan a Keleti-Mediterránumba, cserébe az ottani fejlett exporttermékekért, mint szövetek és fémáruk.

Amikor beköltöztünk a Kárpát-medencébe az egykori rabszolgalelőhelyeket magunk mögött hagytuk. A régészetileg jól dokumentált Dnyeszter menti jelenlétünk Przemysltől a Prutig talán éppen azt a célt szolgálta, hogy továbbra is biztosítsuk a keleti rabszolgaforrásokat és ezért ellenőrzésünk alatt hagytuk a Kárpátok keleti előterét ezen a területen. De, mivel a Római Birodalomban (németek) feudális anarchia uralkodott, hamar felfedeztük, hogy kiváló beszerzési források vannak nyugati irányba is. És megindult a nyugati emberlelőhelyek nagyipari léptékű kiaknázása. Az árut Bizáncba hajtottuk, Szaloniki és Bizánc falai alatt rendeztünk nagy vásárokat belőle. A kalandozásoknak nem a katonai vereség vetett véget, hanem az együttműködés a rómaiak (németek) és bizánciak között, amelynek része volt, hogy Bizánc embargó alá vonta a magyar exportot. Az egyik görög krónikás beszámol róla, hogy nem voltak hajlandók megvenni a rabszolgákat, akik ezért mi lemészároltuk talán szaloniki falai alatt és dühösen elvonultunk onnan.

Nem volt értelme tovább kalandozni, ha a fő nyereséget, a rabszolgát nem tudtuk eladni. Amúgy is tele voltunk szolgával, a krónikások azt is megjegyznik, hogy több szolgánk van, mint mi magunk és a keresztény térítés kapcsán, hogy a térítő papok a X. század végén hatalmas, a birodalomból származó tömegekkel találkoztak a magyar szállásokon, akik több évtizde nem láttak papot. Ők részben az utolsó készlet rajtunkmaradt áruja voltak, részben pedig az a tömeg, amit amúgy bespájzoltunk a nomád, nagycsaládi rabszolgatartás keretei között.

Ez csak egy kis kiegészítés ahhoz, hogy értsük, mi volt a kalandozás. Jellegében olyasmi, mint a barbár partok rabszolgaszerző kalózkodása a Nyugati-Mediterránumban. Ez volt a gazdasági háttér. Hogy emelett ezek a harácsoló seregtestek beavatkoztak a helyi politikába is a feudális anarchiát kihasználva, már csak hab volt a tortán. Teljes félreértés és súlyos hiba lenne a kalandozásokat bármilyen formában elvonatkoztatni a gazdasági jelentőségüktől a nomádállam életében!

A társadalmi jelentőség.

A nomád magyar társadalom súlyos problémája volt a Kárpát-medence viszonylagos alkalmatlansága a korábbi erősen külterjes, legelőváltó gazdálkodás fenntartására. A szűk terület, annak döntőrészt vizenyős, homokos jellege, a hegy és dombvidékek kiterjedt erdőségei és az éghajlat és csapadék viszonylagos kiszámítható és a vegetációnak kedvező jellege megszüntették, még a nagyfejedelmi szinten is a legelőváltás lehetőségét és értelmét. A szűk és részben lakott térben egy jóval jelentősebb, ugyanakkor talán százezret se elérő tömeg próbált boldogulni, de ezt a régi módon már nem tudta. Nem volt hozzá élettere. Így új, a Kárpát-medencében lehetséges külterjes gazdálkodásra kellett átállnia. A temetők jellege alapján ez pontosan úgy nézhetett ki, mint a török-kor külterjes gazdálkodása. A népesség nagyobb tömege állandó településeken élt (szerek), míg kisebb részük, a gulyákkal és nyájakkal szállásokra vonult az év nagyobb részére. A nagy soros temetők az állandóan letelepült, a kisebb, korábban nemzetséginek feltételezett, de a genetikai vizsgálatok alapján egyértelműen alkalmi temetkezéseket tartalmazó pusztatemetők, pedig a szállásokon élő népesség temetői voltak.

A nagyállattartás, a jelentős nyájak, egyre inkább az eredeti arisztokrácia kezében összpontosultak és az állandó településekre szoruló, korábban szintén nagyállattartásból vagy legalábbis birkanyájaikból élő szabad harcosok ehhez eleve kevés teret birtokoltak. Kézenfekvő volt a mezőgazdaságra áttérés, csakhogy a földtúrást a leigázottak művelték. Ráadásul ebből nem igazán lehetett kitermelni a szabad létforma anyagi alapjait. Míg a kalandozás Etelközben az arisztokrácia magánbiznisze lehetett a szkíta analógiák alapján, addig a Kárpát-medencében alapvetően változott a helyzet. A rablóhadjáratban résztvétel a szabad tömegek létszükségletévé vált. A zsákmány és a részesedés jelentős volt, a honfoglaló népesség ötvösművészete itt, a medencében fejlődött csúcsra.

Ámde ez a folyamat elősegítette az amúgy is korai feudális keretek közt élő nomád társadalom további feudalizációját. A szabad tömegek egyre inkább a kalandozásokat vezető urak köré csoportosultak, tőlük váltak függővé (jobbágy, mint a neve is mutatja eredetileg nem a földművesek megnevezése volt, hanem a harcosoké). A nomád társadalom felbomlása nem is lehetne teljesebb, mint a X. század elején, amikor a gazdasági alapjaikat vesztő szabadok az urak köré csoportosulnak, az arisztokrácia nemcsak fenntartja nagyállattartó életmódját, hanem a kalandozások hasznából meg is erősíti pozícióját (a különféle függetlenedési törekvések a Gyulától Ajtonyig ezen alapulnak majd) és korábban nomád tömegek immár véglegesen letelpült népességet alkotnak. Ezen a ponton érte a bizánci embargó és a német katonai reform a magyar társadalmat. A kor nagyhatalmai a legérzékenyebb pontunkra csaptak le.

Politikai reform a kalandozások után.

A kalandozások lezárultával a szabad réteg lecsúszása egy megállíthatatlan folyamattá vált. A kérdés az volt, hogy mi lesz a sorsuk és ki, mit kezd ezzel a tömeggel. A legtöbb úr kihasználta a lecsúszásukat és saját hatalmát erősítette azzal, hogy egy részüket maga körül pozícióban tartva megnyerte a saját uralmának. A gézai-istváni reform ezzel szemben a tömegükre épített, akiket közigazgatás megszervezése révén az állam szolgálatába akart állítani, mint az ispánságok várjobbágyai.

Akkor itt most álljunk meg egy pillanatra. Feljebb már beszéltem a gyepüről, ahol a szláv tömegeket a saját arisztokráciájuk vezetése alatt szervezett határőri feladatú népességé formálták az avarok. Nincs okunk feltételezni, hogy ez a rendszer másképp működött volna a magyar gyepükön. Az Árpád-háznak készen állt a rendszer, amit az ország belső területére is ki akart terjeszteni. Ez az oka, hogy az államépítés szókincsének egy része szláv eredetű.

Azzal, hogy a szabad harcosi tömegeket, a szabadságuk részleges megőrzésével az ispánságok szolgálatában állandó jövedelemhez és pozícióhoz juttatja ki akarta rántani gézai/istváni reform a talajt a többi uraság törekvései alól és centralizációval felszámolni a nomádállam felbomlását, újjászervezve egyben annak katonai erejét is, immár a várjobbágyságra építve. Látjuk, a feudalizmus nem valami bevezetendő dolog volt, a nomádállam is előrehaladott módon feudalizált térséget jelentett a X. század második felére. Ez sikerült mint tudjuk. Függetlenül attól, hogy elsősorban Bizánc nekilátott egy második fázisának is a magyarok tönkretételére irányuló politikájának, ez pedig a déli térségeink fölötti bizánci befolyás kiterjesztése volt kereskedelmi és politikai előnyök révén, amikből Ajtony és Gyula családjai bőségesen részesültek és talán Koppány is. Ez volt a kalandozások után alapvető nemzetközi és társadalmi környezet, ami István államreformjához vezetett. Ami korántsem volt olyan jelentős, aminek beállítani akarják gyakran, mert folyamatban lévő átalakulást katalizált és terelt saját érdeke szerinti mederbe, deviszonyt tény, hogy megmentette vele a magyar hatalmat.
 
  • Tetszik
Reactions: blitzkrieg

szpg9

Well-Known Member
2017. december 17.
1 688
1 195
113
A kalandozások és a nomádállam gazdasága.

A nomád állam törzsgazdaságának (a nemzetgazdaság fogalom nem használható még) fő exportterméke a rabszolga volt azóta, hogy a déleurópai sztyeppére települtünk (szubbotyici kultúra, ma már tudjuk, hogy Levédia nem létezett, az Volga mentéről közvetlenül Etelközbe költöztünk). Ezen a helyen mindenki a történelem során kivétel nélkül rabszolga és hosszú, békés időszakok esetén gabonaexportból élt. A szkíták, szarmaták, gótok, hunok, bolgárok, magyarok, besenyők, kunok, tatárok és végül az ukrán maffia mind-mind rabszolgát exportál a mai Ukrajna területéről. Csinos lányokat és munkaképes férfiakat. Ennek a területnek ez a sorsa. A krónikák ezt bőségesen részletezik velünk kapcsolatban is, hogy hajtjuk az eladni való árut a görög gyarmatvárosokba a partok mentén és megy tovább onnan a Keleti-Mediterránumba, cserébe az ottani fejlett exporttermékekért, mint szövetek és fémáruk.

Amikor beköltöztünk a Kárpát-medencébe az egykori rabszolgalelőhelyeket magunk mögött hagytuk. A régészetileg jól dokumentált Dnyeszter menti jelenlétünk Przemysltől a Prutig talán éppen azt a célt szolgálta, hogy továbbra is biztosítsuk a keleti rabszolgaforrásokat és ezért ellenőrzésünk alatt hagytuk a Kárpátok keleti előterét ezen a területen. De, mivel a Római Birodalomban (németek) feudális anarchia uralkodott, hamar felfedeztük, hogy kiváló beszerzési források vannak nyugati irányba is. És megindult a nyugati emberlelőhelyek nagyipari léptékű kiaknázása. Az árut Bizáncba hajtottuk, Szaloniki és Bizánc falai alatt rendeztünk nagy vásárokat belőle. A kalandozásoknak nem a katonai vereség vetett véget, hanem az együttműködés a rómaiak (németek) és bizánciak között, amelynek része volt, hogy Bizánc embargó alá vonta a magyar exportot. Az egyik görög krónikás beszámol róla, hogy nem voltak hajlandók megvenni a rabszolgákat, akik ezért mi lemészároltuk talán szaloniki falai alatt és dühösen elvonultunk onnan.

Nem volt értelme tovább kalandozni, ha a fő nyereséget, a rabszolgát nem tudtuk eladni. Amúgy is tele voltunk szolgával, a krónikások azt is megjegyznik, hogy több szolgánk van, mint mi magunk és a keresztény térítés kapcsán, hogy a térítő papok a X. század végén hatalmas, a birodalomból származó tömegekkel találkoztak a magyar szállásokon, akik több évtizde nem láttak papot. Ők részben az utolsó készlet rajtunkmaradt áruja voltak, részben pedig az a tömeg, amit amúgy bespájzoltunk a nomád, nagycsaládi rabszolgatartás keretei között.

Ez csak egy kis kiegészítés ahhoz, hogy értsük, mi volt a kalandozás. Jellegében olyasmi, mint a barbár partok rabszolgaszerző kalózkodása a Nyugati-Mediterránumban. Ez volt a gazdasági háttér. Hogy emelett ezek a harácsoló seregtestek beavatkoztak a helyi politikába is a feudális anarchiát kihasználva, már csak hab volt a tortán. Teljes félreértés és súlyos hiba lenne a kalandozásokat bármilyen formában elvonatkoztatni a gazdasági jelentőségüktől a nomádállam életében!

A társadalmi jelentőség.

A nomád magyar társadalom súlyos problémája volt a Kárpát-medence viszonylagos alkalmatlansága a korábbi erősen külterjes, legelőváltó gazdálkodás fenntartására. A szűk terület, annak döntőrészt vizenyős, homokos jellege, a hegy és dombvidékek kiterjedt erdőségei és az éghajlat és csapadék viszonylagos kiszámítható és a vegetációnak kedvező jellege megszüntették, még a nagyfejedelmi szinten is a legelőváltás lehetőségét és értelmét. A szűk és részben lakott térben egy jóval jelentősebb, ugyanakkor talán százezret se elérő tömeg próbált boldogulni, de ezt a régi módon már nem tudta. Nem volt hozzá élettere. Így új, a Kárpát-medencében lehetséges külterjes gazdálkodásra kellett átállnia. A temetők jellege alapján ez pontosan úgy nézhetett ki, mint a török-kor külterjes gazdálkodása. A népesség nagyobb tömege állandó településeken élt (szerek), míg kisebb részük, a gulyákkal és nyájakkal szállásokra vonult az év nagyobb részére. A nagy soros temetők az állandóan letelepült, a kisebb, korábban nemzetséginek feltételezett, de a genetikai vizsgálatok alapján egyértelműen alkalmi temetkezéseket tartalmazó pusztatemetők, pedig a szállásokon élő népesség temetői voltak.

A nagyállattartás, a jelentős nyájak, egyre inkább az eredeti arisztokrácia kezében összpontosultak és az állandó településekre szoruló, korábban szintén nagyállattartásból vagy legalábbis birkanyájaikból élő szabad harcosok ehhez eleve kevés teret birtokoltak. Kézenfekvő volt a mezőgazdaságra áttérés, csakhogy a földtúrást a leigázottak művelték. Ráadásul ebből nem igazán lehetett kitermelni a szabad létforma anyagi alapjait. Míg a kalandozás Etelközben az arisztokrácia magánbiznisze lehetett a szkíta analógiák alapján, addig a Kárpát-medencében alapvetően változott a helyzet. A rablóhadjáratban résztvétel a szabad tömegek létszükségletévé vált. A zsákmány és a részesedés jelentős volt, a honfoglaló népesség ötvösművészete itt, a medencében fejlődött csúcsra.

Ámde ez a folyamat elősegítette az amúgy is korai feudális keretek közt élő nomád társadalom további feudalizációját. A szabad tömegek egyre inkább a kalandozásokat vezető urak köré csoportosultak, tőlük váltak függővé (jobbágy, mint a neve is mutatja eredetileg nem a földművesek megnevezése volt, hanem a harcosoké). A nomád társadalom felbomlása nem is lehetne teljesebb, mint a X. század elején, amikor a gazdasági alapjaikat vesztő szabadok az urak köré csoportosulnak, az arisztokrácia nemcsak fenntartja nagyállattartó életmódját, hanem a kalandozások hasznából meg is erősíti pozícióját (a különféle függetlenedési törekvések a Gyulától Ajtonyig ezen alapulnak majd) és korábban nomád tömegek immár véglegesen letelpült népességet alkotnak. Ezen a ponton érte a bizánci embargó és a német katonai reform a magyar társadalmat. A kor nagyhatalmai a legérzékenyebb pontunkra csaptak le.

Politikai reform a kalandozások után.

A kalandozások lezárultával a szabad réteg lecsúszása egy megállíthatatlan folyamattá vált. A kérdés az volt, hogy mi lesz a sorsuk és ki, mit kezd ezzel a tömeggel. A legtöbb úr kihasználta a lecsúszásukat és saját hatalmát erősítette azzal, hogy egy részüket maga körül pozícióban tartva megnyerte a saját uralmának. A gézai-istváni reform ezzel szemben a tömegükre épített, akiket közigazgatás megszervezése révén az állam szolgálatába akart állítani, mint az ispánságok várjobbágyai.

Akkor itt most álljunk meg egy pillanatra. Feljebb már beszéltem a gyepüről, ahol a szláv tömegeket a saját arisztokráciájuk vezetése alatt szervezett határőri feladatú népességé formálták az avarok. Nincs okunk feltételezni, hogy ez a rendszer másképp működött volna a magyar gyepükön. Az Árpád-háznak készen állt a rendszer, amit az ország belső területére is ki akart terjeszteni. Ez az oka, hogy az államépítés szókincsének egy része szláv eredetű.

Azzal, hogy a szabad harcosi tömegeket, a szabadságuk részleges megőrzésével az ispánságok szolgálatában állandó jövedelemhez és pozícióhoz juttatja ki akarta rántani gézai/istváni reform a talajt a többi uraság törekvései alól és centralizációval felszámolni a nomádállam felbomlását, újjászervezve egyben annak katonai erejét is, immár a várjobbágyságra építve. Látjuk, a feudalizmus nem valami bevezetendő dolog volt, a nomádállam is előrehaladott módon feudalizált térséget jelentett a X. század második felére. Ez sikerült mint tudjuk. Függetlenül attól, hogy elsősorban Bizánc nekilátott egy második fázisának is a magyarok tönkretételére irányuló politikájának, ez pedig a déli térségeink fölötti bizánci befolyás kiterjesztése volt kereskedelmi és politikai előnyök révén, amikből Ajtony és Gyula családjai bőségesen részesültek és talán Koppány is. Ez volt a kalandozások után alapvető nemzetközi és társadalmi környezet, ami István államreformjához vezetett. Ami korántsem volt olyan jelentős, aminek beállítani akarják gyakran, mert folyamatban lévő átalakulást katalizált és terelt saját érdeke szerinti mederbe, deviszonyt tény, hogy megmentette vele a magyar hatalmat.


Nem kötözködésképpen, de békés időszakokba, ahogy írtad a rabszolga volt az egyik fő bevétel. De könyörgöm, magyarázd már meg, békés úton hogy lehet rabszolgák tömegeire szert tenni???