Blogen: értsd már meg, hogy a reformátusoknak tök ugyanaz a Bibliájuk van. Nem volt semmiféle szelektálás. <b>Ami megkülönböztette a katolikus vallástól, az, hogy visszatértek az eredeti keresztény alapokhoz. </b>
Vedd már észre, hogy pont a katolikusok tértek teljesen le a keresztény útról. Átvettek már mindenféle szertartást a korábbi pogány vallásokból.
Ugye pl. a katolikus templom tele van szentképekkel, szobrokkal, pedig van egy olyan parancsolat, hogy ne csinálj magadnak faragott képet. Jah, ezt a katolikusok kivették, pedig ha tetszik ha nem, ezek a szobrok még a római és pogány vallásokból kerültek be a keresztény vallásba.
Akkor ugyebár voltak olyan dolgok is a katolikusoknál, hogy pénzért már bármiféle bűnt megbocsátott neked a pap! Nem is Isten kellett már ide, közbenjár érted a pap, csak fizesd meg! Hát ez sem épp keresztényi dolog. És még ezernyi más.
Ugye ha nem lett volna reformáció, te mind a mai napig latinul hallgatnád az igét. Kérdem én miféle erkölcsi tanítás az, ahol senki sem érti, hogy mit hablatyol a pap?
Persze később már a Vatikán is felismerte, hogy ezek már vállalhatatlan dolgok, ezért változtattak sokmindenen, persze addigra már kialakult a protestantizmus. Kár, hogy ilyen fafejűek voltak és nem léptek hamarabb, mert akkor nem lett volna egyházszakadás sem, ugyanis a reformátorok sem új vallást akartak, csak a meglévőt kijavítani, ami végülis részben sikerült, csak addigra már megszületett a nagy ellentét a két vallási irányzat között.
Hagyjuk már ezt a hülyeséget.
A református vallás azon az elképzelésen alapul, hogy nincs szabad emberi akarat, Isten már születése előtt eldöntötte mindenkiről, hogy ki az aki üdvözülni fog és ki az aki elkárhozik.
Szeritne pl. a földi/világi gazdagság is annak a jele, hogy az illetőt kiválasztotta az Isten.
Ez mondjuk pont 180 fokos ellentétben áll azzal, amit Jézus mondott:
<i>„És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek?
Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.
Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy;
Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.
Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?
Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.
Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.
Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.
Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.” (</i>Máté 19,16-24.)
Személyes véleményem szerint a reformáció azért lett nyugaton sikeres, mert a kor "polgársága" meglátta benne az üzleti lehetőséget. Egyrészt az egyházi vagyon megszerzésének a lehetőségét, másrészt az Egyház erkölcsi korlátaitól mentes üzleti élet lehetőségét.
Magyarországon is arra ment ki a játék, hogy a kor főnemesei reformátusként megszabaduljanak a katolikus uralkodóháztól.
Faragott szobrok, képek: abban az időben az emberek többsége nem tudott írni-olvasni, ezért voltak fontosak ezek a szobrok/képek, mert szemléltették a a köznépnek is a biblia egyes eseményeit/szereplőit.
Ráadásul az általad idézett parancs az Ószövetség 10 parancsolatából való, Jézus az Utolsó vacsora során viszont egy új és örök szövetséget kötött követőivel.
Ami a búcsúcédulákat illeti, azok nem arról szóltak, hogy pénzért megbocsátják a bűneidet, hanem arról, hogy a már meghalt rokonok/emberek purgatóriumi szenvedését rövidítik le. De csak azokéit, akik a purgatóriumba kerültek.
A latin volt akkoriban az univerzális - vagyis európai szintű - nyelv, ez segített abban, hogy a kereszténység kontinens szerte elterjedjen. És sikerrel járt. A könyvnyomtatás csak az évezred közepére jelent meg.
Amúgy a protestánsok többsége pont a reneszánsz és humanizmus korában kezdett el lázongani, amikor pont egy igen komoly előrelépés volt az Egyház részéről, csak ez nem tetszett sokaknak.
