Ebben a cikkben egy dolgon akadt csak meg a szemem:
"...Mivel exportra már régóta gyártják az F-15-öst a GE erőforrásával, újabb integrációs tesztekre nincsen szükség. Azok ugyanis már húsz éve lezajlottak, mégpedig kiváló eredménnyel. Az F-15 eredeti szívócsatornájának mérete lehetővé tette az F110 megnövelt levegő igényének kielégítését, és ez a gép repülési teljesítményben is tetten érhető volt. A törzs oldalán lévő illeszkedő póttartályok nélkül az F110-es hajtóművekkel ellátott gép közel járt ahhoz, hogy megdöntse a fennálló emelkedési világrekordokat, amelyeket pedig speciálisan felkészített és lekönnyített kísérleti gépekkel értek el. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy az ezzel a hajtóművel felszerelt változatok, köztük a leendő F-15EX vadász feladatkörben kiváló manőverező képességet mutatnak. Ez annak ellenére is igaz, hogy az aerodinamikai kialakítás nem változott, az már fél évszázados. Viszont időtálló azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a túlterhelés korlátait egyetlen típussal sem lehet büntetlenül átlépni. Hiába a Raptor, meg a Szu-35, a légiharc leginkább jellemző sebesség tartományában, ahol a vektorálás már nem használható, nincs markáns eltérés a manőver jellemzőikben F-15-höz képest..."
A történetben nem ÉS kapcsolat van. Szóval az, hogy F-15E variáns és F110 hajtómű, még önmagában nem feltétlen jelenti a fantasztikus tolóerő/tömeg arányt.
1999-ben valóban elvégezték az Edwards légitámaszponton egy első szériás F-15E gép fedélzetén az akkor még alig tíz éves F110GE129-es integrációs tesztjeit és valóban megdöbbentő gyorsulásra és emelkedőképességre tett szert az a példány. Sőt, dacára az F100-as családnál nagyobb kétáramúsági foknak, a kétüléses, tehát nagykabinos gép gond nélkül elérte, de tartotta is a Mach 2 körüli sebességet, ami miatt deformáció jelent meg a kabintetőn.
Ezután módosították a plexi anyagösszetételét a Strike Eagle gépeken, de a flotta csak az F100PW229-es hajtóművek alkalmi, javítás/csere utáni berepülésein jut el erre a sebességre. Ugyanakkor, CFT nélkül az összes GE hajtóműves Strike Eagle leszármazottal nem csak éppenhogy, hanem gond nélkül elérhető a Mach 2.
Nade!
A fantasztikus tolóerő/tömeg arány már a múltté, mivel az 1999-es tesztpéldányhoz képest egy F-15EX üres tömege majdnem két tonnával nehezebb, köszönhetően a megerősített szerkezetnek és a beépített többlet elektronikának és azok segédberendezéseinek, hűtőrendszereinek.
Egy felfegyverzett F-15EX-nek a gyakorlatban is realizálódó energiafelesege a valódi tömegéhez és légellenálláshoz képest nem sokkal jobb, mint egy szintén felfegyverzett Szu-35Sz gépé. A Szu-57-esekhez képest pedig elmarad, a 30-as hajtóművel szerelt Szu-57-esekhez képest meg jócskán el fog maradni.
Ráadásul ez utóbbi sárkánya a légiharcokra jellemző sebességtartomány felső értékeire van optimalizálva, amit csak kiegészít a TVC által lehetővé váló kis sebességű manőverezhetőség. És mivel a nagyobb sebességekkel és túlterhelésekkel tud manőverezni, így az F-16C-hez hasonlóan ez is képes a sebességfölényét manőverre váltani.