Nem a globalizált a kulcsszó, hanem az ipari civilizáció. Nagyjából 1910 környékén volt ott az emberiség, hogy a tradícionális mezőgazdaság tartotta el. A maximum amit a tradícionális mezőgazdaság minden művelhető terület kimaxolásával el tudna tartani, az talán kétmilliárd lenne, de akkor nagyon billegne a léc, egy rossz év és éhínségek söpörnének végig a kétmilliárdos világ kevésbé fejlett részén, olyanok, mint Indiában, amikor a brit gyarmatosítás infrastrukturális következményei miatt megindult a túlnépesedése. Nyolcmilliárdan élünk most az ipari civilizációkban, pontosabban hárommilliárdan ipari civilizációkban és ötmilliárdan a harmadik világban. Az előbbi hárommilliárd állítja elő azokat az indusztriális termékeket és az előállításukhoz szükséges tőkét, amit együttesen fogyasztanak el.
E történetben a lényeg az indusztrializáció, mint az emberi élet alapja. Hatmilliárd ember kizárólag ezért létezhet, kizárólag ezért tudott száz év alatt egymilliárdról nyolcmilliárdra növekedni az emberiség. Ennek a többletnek akkor kampó, ha az ipari civilzációk termékeit többé nem állítják elő, nem tudják előállítani, ha azok a globális kereskedelmi csatornák, amelyeken keresztül a bolygó nyersanyagai, energiahordozói és késztermékei gazdát cserélnek sérülnek, vagy egyenesen összeomlanak, akkor az emberiség létszáma drasztikus sebességgel csökkeni kezd. Nincs olyan opció, hogy nem, az indusztriális infrastruktúra tartja életben az emberiséget. Ráadásul hárommilliárd ember indusztrializmusának ötmilliárd egyenesen ki van szolgáltatva, mert az előbbi hárommilliárdon múlik az utóbbi öt puszta létezése is.
Nem nehéz megérteni -ha ezt értjük- hogy mi történik Kína és Afrika relációjában. A fokozódó ütemű nyugati deindusztrializáció miatt Kína (és kisebb részben Oroszország), mint alapvető ipari exportőr elfoglalja a Nyugat helyét a harmadik világban. Ebből a szempontból -a más szempontból a vazallussá tevés és kirablás szempontjából érhető- az amerikai Európa-politika az USA legnagyobb baklövése, mert Európa gyengítésével Kínát erősíti a világ háromnegyedében. Nem a csúnya Kína gyarmatosít, hanem az afrikaiaknak nincs más választásuk. Ha Kína tud nekik elérhető áron exportálni, akkor Kínán múlik az életbenmaradásuk. Bár ezt ilyen drasztikusan max a fejlettebb afrikai országok kormányzatának mélyebb berkeiben fogalmazzák meg, de attól még ez van. A Nyugat deindusztrializációja az egyik legfontosabb tényezője a Nyugat egyre durvább ütemű térvesztésének.
Ha a világot uralni akarod, akkor nem kevés, de drága csúcstechnológiát, hanem egyszerű, de nélkülözhetetlen ipari termékeket kell tudnod hatalmas mennyiségben exportálni. Annyira nincs tisztában ezzel a Nyugat, hogy amikor kirobbantotta az ukrán-háborút, akkor nem is gondolt rá, hogy szankciós politikával nem fogja tudni az ipari exportőr Oroszországot megingatni, mert az imporfüggő harmadik világbeli országok katasztrofális szankcióin (Irak ugye) nevelkedett és rasszista gőgjében ugyanúgy lenézte az oroszokat, mint az arabokat, csak azt nem vette észre, hogy az oroszoknak exportfüggő ipari civilizációjuk van, az araboknak meg nem, mert a létezésük importfüggő indusztriális fejlettség hiányában. Azért nem tudta megingatni se az oroszokat, a saját befolyását a szankciókkal egyre növekvő mértékben elvesztő Nyugat, mert nem számolt a globális gazdaság ezen összefüggésével, ami itt most a Nyugat álltal egyre inkább forszírozott globális atomháború kapcsán került elő és ami lényeges annak megértésében, miért szakadt le a Nyugat a világ négyötödéről a globális ellátási láncokat súlyosan felszaggatni próbáló oroszellenes szankciós politikájával kiváltot, létérdekeket sértő ellenszenv miatt. Iphone és Audi limó nélkül megvan a világ népességének fele, de orosz nitrogénműtrágya és kínai traktor nélkül nincs.
