Mikojan-Gurjevics MiG-21 "Fishbed"/ Csengdu J-7/F-7

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.

Kim Philby

Well-Known Member
2020. december 16.
2 629
6 435
113
 
  • Tetszik
Reactions: borisz

fonak9

Well-Known Member
2014. augusztus 4.
5 085
9 525
113
Kína a nyolcvanas évek közepétől végig roadshow-zta, nyugati fedélzeti berendezésekkel felszerelt F-7M Airguard repülőgéptípusával Dél-Ázsia nem szovjet elkötelezettségű országait. Pakisztán 1985-ben, majd később Irán és Banglades is megrendelést írt alá a típusváltozatra.


Fotó: A 89140-es Thaiföldön 1989-ben. Ez a repülőgép egy teljes értékű F-7M Airguard prototípus volt. Mind a nyugati fedélzeti rendszereket, mind a MiG-21MF-ből átvett sárkányszerkezeti módosításokat megkapta.


A roadshow részeként, 1989. március 22-én Sanghaj kikötőjéből hajóval indítottak útjára Thaiföld felé, két együléses F-7M és egy kétüléses korai FT-7 kínai bemutató repülőgépet. Megérkezésük után, az F-7-eseket összeszerelték és lehetőséget nyújtottak a Thai Légierő szakembereinek, pilótáinak a repülőgépek vizsgálatára, berepülésére.

A Királyi Thai Légierő látva a pakisztáni tapasztalatokat, ahol meglévő F-16A/B Falcon mellé állították hadrendbe, az olcsóbb kínai típust, kíváncsi volt az Airgurad-ra. Összesen 24 darab kínai gyártású F-7M Airguard-ra kapott Thaiföld kormánya ajánlatott, de az üzlet végül nem jött létre. 1990-ben Thaiföld további F-16A/B vadászgépeket vett át az Egyesült Államoktól.




Fotó: A 89141-es együléses a valóságban egy J-7IIA változat, amit eredetileg a Kínai Légierő számára terveztek, majd a program átalakítása után, bevontak a F-7M Airguard programba, de a sárkányszerkezeti módosításokat nem kapta meg. Míg a kétüléses FT-7 demonstrátor, egy nagyok korai prototípusból lett átalakítva, ebben a kialakításban nem került sorozatgyártásba.


Fotó: Az 1989-es thaiföldi bemutatón részt vett kínai Shaanxi Y-8 (Antonov An-12BP) és Harbin Y-12 (DHC-6 Twin Otter) is



Fotó: Chengdu F-7M Airguard mögött, a Thai Királyi Légierő C-47 Dakota szállítógépe gurul 1989-ben


Kérdés a tisztelt fórumtársakhoz: Van-e igény a Chengdu F-7M Airguard történetének rövid bemutatására?

Y-12 azért nem tekinthető a Twin Otter másolatának, csak a hajtóművei azonosak, de ha megnézed a sárkány azért más, főleg a vezérsíkok.
 
  • Tetszik
Reactions: vilmoci and Galcom

Terminator

Well-Known Member
2010. április 19.
18 846
29 363
113

A Romanian Air Force Mikoyan-Gurevich MiG-21MF-75 LanceR C, registration 5917, impacted open field terrain in Dedrad, Mureș, Romania.
The jet was destroyed and the sole pilot onboard ejected to safety.



 

Kim Philby

Well-Known Member
2020. december 16.
2 629
6 435
113

Galcom

Well-Known Member
2010. július 2.
772
1 752
93
Hogy kontextusba lehessen helyezni a Chengdu F-7M Airguard típust, néhány érdekesség az elődök gyártásáról. (Az alábbiak, ezredforduló utáni kínai adatok az AFWing-ről, melyek több helyen jelentősen eltérnek a korábbi nyugati találgatásoktól!)


Shenyang J-7
Kínában a J-7-es gyártása a hatvanas évek közepén, Shenyang üzemében kezdődött. 1967 és 1970 között mindössze 39 darab Shenyang J-7-es épült. Ez gyakorlatilag a szovjet MiG-21F-13-asnak felel meg. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Légiereje Peking légvédelmét bízta a típusra.

Export: A fenti 39-es darabszámból, 12 MiG-21-est átadtak Albániának, hogy megmutassák a világnak a kínai ipar teljesítményét. Azt már nem tették hozzá, hogy ez az egy albán század, a legyártott összes kínai repülőgép harmada volt!


Fotó: Albán Shenyang J-7-es


Chengdu J-7I
A gyártást átadták a Chengdu-i üzemnek, de időközben kitört a Kínai Kulturális Forradalom annak minden káoszával együtt. Állítólag 34 Chengdu J-7I-es gyártottak le 1970 és 1971 között, amiket állapotuk miatt nem vett át a légierő, majd a gyártás leállt.

1978-tól kezdődtek meg újra a szállítások, ekkor egészen 1981-ig 153 darab Chengdu J-7I-es adott át a gyár, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg légiereje számára. Főbb különbsége a szovjet MiG-21F-13-astól, hogy egy helyett két 30 mm-es gépágyút építettek be, valamint a késői gyártású példányoknál a fékernyőtokot a függőleges vezérsík tövébe helyezték át. Három kínai ezred alkalmazta, Peking, Sanghaj és a kínai-vietnámi határ védelmére.
(Hogy a hetvenes évek elején át nem vett 34 darabos korai széria, beletartozik-e a 153-as daraszámba, az sajnos nem egyértelmű.)

Export:
  • a nyolcvanas évek elején észak-koreai küldöttség érkezett Kínába, hogy elsírja légierejük lemaradását a déli szomszédhoz képest. (A hetvenes évek elején néhány MiG-21MF és Szu-7BMK leszállítása után mosolyszünet következett az észak-koreai-szovjet viszonyban, így csak kínai MiG-19-eseket kaphattak.) Megnyugtatásul, a kínai légierő Chengdu J-7I-esi közül átadtak számukra negyven korai gyártású darabot.
  • Egyiptom számára gyártottak a nyolcvanas évek elején ebből a változatból, Chengdu F-7A néven.


Fotó: Pekinget védő Chengdu J-7I-esek a kínai 7. Repülő Hadosztály állományából. A képen jól látható, a baloldalt beépített második gépágyú.


Chengdu J-7II
Prototípusa 1978-ban szállt fel. A J-7I-hez képest, elsősorban a hátrafelé nyíló kabintető és a módosított katapultülésben tért el. Ez volt ez első „nagyobb” széria, 1980 és 1985 között 375 darab Chengdu J-7II-es készült a Kínai Légierő számára. Ezt már több kínai alakulat alkalmazta, sőt egy ezrednyi a haditengerészeti légierőhöz is került.

Export: Módosított katapultüléssel Chengdu F-7B néven, Irak, Egyiptom és az USAF agresszor alakulata kapta meg a nyolcvanas évek első felében.


Fotó: A kínai-vietnámi határt védő 44. hadosztály, az elsők között rendszeresített korai gyártmányú Chengdu J-7II-eseket.

Ezzel szemben, közel azonos időszak alatt, több mint 4500(!) darab MiG-19-es készült Kínában! Ebből látható, hogy a kínai MiG-21-esek száma, ha nem is kerekítési hiba, de nagyon eltörpül a MiG-19-esek mellett. Ennek fő oka, hogy a kínai MiG-21-es előállítási költsége közel háromszorosa volt a MiG-19-esének a hetvenes években. Ebben a helyzetben merült fel a kínai vezetésben , egy korszerűbb – a világ aktuális fejlesztéseihez jobban közelítő - repülőgép hadrendbe állítása.


Folyt. köv. holnap a Chengdu J-7IIA típusról!
 

Galcom

Well-Known Member
2010. július 2.
772
1 752
93
A kínai MiG-21-esekről, jellemzően a nyolcvanas években íródtak az első bővebb ismertetők. Az ország zártsága és a kínai írásjelek, komoly gátat szabtak az ezredfordulóig, a pontosabb információk áramlásának, ami megnehezítette a régi adatok pontosítását. Így több elavult, téves információ, mind a mai napig része a típusról szóló dokumentációknak.

Ilyen például a Tanzánia, mint az egyik első kínai MiG-21 üzemeltető esete, amit egyetlen magára valamit is adó típus ismertető sem hagy ki. A baj ezzel az, hogy mindez nem igaz!





A függetlené váló Tanzánia, Kínai és a Szovjetunió támogatása között lavírozott.


Fotó: 1965-ben Tanzánia és Kína barátsági és együttműködési szerződést írt alá


Fotó: 1972-ben, Uganda megalapításának 10. évfordulójára emlékező katonai felvonuláson Amin lelkesen mutatta be országa katonai erejét

Így Tanzánia a hetvenes évek első felében mindkét nagyhatalomtól kapott egy-egy századnyi vadászrepülőgépet. Míg a Szovjetunió egy századnyi MiG-21MF-et szállított le Tanzánia Mwanza repülőterére, addig Kína szintén egy századnyi Shenyang F-6A (MiG-19) vadászgépet Ngerengere légibázisra.

Hogyhogy nem, a két információ a korabeli nyugati sajtóban összeolvadt, ami szerint Kína szállított MiG-21-es repülőgépeket. Így születnek a városi legendák!

Manapság a kínai légierő személyzetének visszaemlékezéséből, már részletes információkkal rendelkezünk az esetről. A Ngerengere-i repülőteret a kínai kormány építette, az ország keleti felében. A kínai a MiG-19-esek (és nem a MiG-21-esek) szállítását 1973-ban kezdte meg. Összesen tizenhét Shenyang F-6A MiG-19-est, valamint hozzájuk három kétüléses FT-5 MiG-17-es szállítottak ázsiából.


Fotó: A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg légierejének állományából kijelölt átképző személyzet, az Ethiopian Airlines Boeing 707-ese szállította Tanzániába 1973-ban.


Fotó: A képen tanzániai MiG-19-es előtt, Csen Vancshang pózol, aki a Tanzánia Légierő felségjelzését tervezte.

Az átképzésben részvevők, megerősítették, hogy a nyugati forrásokkal ellentétben, Kína egyetlen darab MiG-21-es sem szállított Tanzániába a huszadik században. A nyolcvanas évek első felében is csak további F-6C és FT-6-os példányokat, pótlásként.


Fotó: Az első kínai MiG-21-es csak közel negyven évvel később, 2011-ben érkezett meg Tanzániába!
 

Galcom

Well-Known Member
2010. július 2.
772
1 752
93
A Chengdu J-7IIA sztori:

Mikor, a kínai-szovjet viszony háborús szintre süllyedésének hírére 1972-ben Nixon széles vigyorral megjelent Pekingben, a küldöttségéhez jelentős számban üzletemberek is tartoztak. Ők kezdték el vizsgálni, hogy milyen gazdasági lehetőségek vannak a kínai piacon. Sőt, később a két ország közeledésével, haditechnika átadására is lehetőség nyílt, bár eleinte ez csak az USA-val szövetséges nyugat-európai és izraeli felek számára volt engedélyezett.

Fotó: Nixon Csou En-laj-al, valamint kísérete Pekingben 1972-ben




Kínai szemszögből a jég 1978-ban tört meg, mikor a Katonai Központi Bizottságban elnöklő Teng Hsziao-ping, egy ülésen kijelentette, hogy a kínai katonai ipar gyorsabb fejlesztésére megoldást jelentene a fejlett nyugati technológiák átvétele! Innentől felpörögtek az események. Még abban az évben Kína légiközlekedési küldöttséget menesztett az Egyesült Királyságba, Franciaországba és a Német Szövetségi Köztársaságba. Ezek az európai országok remélték, hogy komplett katonai repülőgépeket fognak tudni értékesíteni Kína számára, hasonlóan mint ahogy Indiába is tették, de a kínai fél másképpen gondolkodott.


Fotó: Kínai küldöttség Európában



1979. májusától, az újonnan megalapított China National Aero-Technology Import & Export Corporation szervezésében a Chengdu Repülőgépgyár tárgyalásokat kezdett a brit Marconi társasággal. A 16 hónapon keresztül tartó, tíz fordulós tárgyalássorozat eredményéül, aláírták a kínai MiG-21-es korszerűsítéséről szóló első szerződést. A szerződés rendelkezett több fajta elektronikus berendezés szállításáról (egyenként 124 készlet, közel száz kínai MiG-21-es felszerelésére), beleértve ezek gyártási és esetleges export jogairól is. A megegyezés a következő főbb berendezések átadásáról rendelkezett:
1980-ban a kínai kormány hivatalosan is jóváhagyta a fent említett szerződést, így megkezdhették az új Chengdu J-7IIA jelzésű kínai MiG-21-es tervezését. Az új repülőgép, az éppen gyártásba kerülő Chengdu J-7II típus alapjaira épült, lecserélve annak ötvenes évekbeli szovjet színvonalán álló belső berendezéseit és fegyverrendszerét. Később még számos egyéb elektronikus eszközről, például navigációs rendszerről, válaszjeladókról, hőmérséklet érzékelőkről, antennákról, tűz érzékelő és oltó, stb. szóló szerződéscsomagot is aláírtak, mikor az új és meglévő berendezések összehangolása során további igények merültek fel.





Fotó: A nyolcvanas években a Kína Légierő legelterjedtebb típusa a J-6-os MiG-19-es volt. A J-7 MiG-21-es csak töredéke számban ált hadrendben ebben az időben. A képen a Kínai Haditengerészet pilótái állnak MiG-19-esük előtt.

Sajnos Kína az akkori helyi viszonyok között is egy rendkívül csóró ország volt. Míg a hetvenes évek elejétől, a nyolcvanas évek első feléig, több mint ezer MiG-19-est szereztek be, addig a korábbi J-7I MiG-21-esből kétszáz alatt volt a Kínai Légierő által átvett példányok száma. Egyszerűen túl drága volt, még a saját gyártású korai MiG-21-es is a Kínai Légierő számára, még a hetvenes, nyolcvanas évek fordulóján is! Nem is beszélve a nyugati eszközökkel felszerelt új J-7IIA-ról, melynek a beszerzési költségei sokszorosára rúgtak, az ekkor épp gyártásba kerülő J-7II változathoz képest is. (A J-7IIA mellet a többi haderőnem, sőt a kínai gazdasági élet több területe folyatott párhuzamosan nyugati technológiai beszerzéseket, amik együttesen megrendítették a kínai devizatartalékokat)

Az eredeti elképzelés az volt, hogy az új J-7IIA vadászrepülőgép száz példányát a Kínai Légierő fogja hadrendbe állítani, de 1981-re a költségek emelkedése miatt a Légierő visszamondta az igényét! Csupán az 1980-tól gyártásban lévő Chengdu J-7II vadászgépeket vették át, amelyek az – az új kabintetőt és katapultülést leszámítva -még mindig csak az ötvenes évek második felében fejlesztett szovjet MiG-21F-13 Fishbed-C technológiai és fegyverzeti szintjén álltak csupán.




Fotó: A kínai légierő által a nyolcvanas évek első felében átvett J-7II/F-7B változat 137-es és 138-as prototípusai.

A Kínai Légierő 1981-es döntése, komolyan megrendítette a J-7IIA projectet, annak fejlesztése így leállt. Ráadásul a kínaiak aláírt szerződésekkel rendelkeztek brit féllel, aminek felmondása esetén több millió font kötbérrel tartoztak volna. Ezért egy ködös export szerződéssel igyekeztek megmenteni a fejlesztést. 1981-ben a kínai Ipari Minisztérium, nyolcvan – a gyártásba lévő J-7II-esen alapuló – kínai MiG-21-es leszállításáról, írt alá szerződést a Jordán Királysággal! Ennek tervezett anyagi háttere lehetővé tette a J-7IIA project folytatását, majdani export célra.

A Jordánia által vásárolt kínai MiG-21-eseket, később Irak, az Egyesült Államok és valószínűleg Egyiptom vette át F-7B néven. Ezek a Kínai Légierő számára épp gyártásban lévő J-7II-es, exportváltozatai voltak, tehát még nem az új J-7IIA-k. Így valószínűleg iraki és amerikai pénz mentette meg a kínai projektet!


Fotó: A J-7IIA program anyagi hátterét megmentő szerződés aláírása a Jordán Királyság képviselőivel.

Fotó: Iraki, egyiptomi és USAF agresszor Chengdu F-7B könnyűvadászok.





Az első két J-7IIA 1982-ben szállt fel először, de mellettük több régebbi J-7I és J-7II repülőgépet is bevontak a tesztelési programokba. Berepülés során rengeteg integrációs probléma merült fel a régi szovjet és az új nyugati berendezések között, amik megoldásába bevonták az brit felet is. Volt úgy, hogy a Marconi új elektronikus blokkokat tervezett az interferenciák kiküszöbölésére, de például szükséges volt nyugati eredetű repülőgépplexi gyártóval is szerződni, mert az új HUD kijelző adatai tükröződtek a kínai szélvédőn.

A projectet érzékenyen érintette, amikor 1983-ban Sun Tianqin, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg légierejének berepülőpilótája Dél-Koreába dezertált az egyik integrációs tesztekben részvevő J-7I-es repülőgéppel! Több infó az esetről a HTKA-n:
https://htka.hu/2013/08/18/harminc-eve-tortent/


Foto: A J-7IIA programban használt, dezertált Chengdu J-7I-es Dél-Koreában, ahol több kiértékelő repülést hajtottak vele végre.



A Chengdu J-7IIA repülőgépek ugyan hazai megrendelés hiányában nem kerültek sorozatgyártásba, fejlesztéseit és prototípusait viszont felhasználták a külföldi fizető piacra szánt új F-7M Airguard export könnyűvadász tervezése során.



Mind erről holnap fojt. köv.!
 

Galcom

Well-Known Member
2010. július 2.
772
1 752
93
A Chengdu F-7M Airguard sztori:

Az eredetileg a Kínai Légierő számára szánt Chengdu J-7IIA vadászrepülőgépből csak négy prototípus épült meg, sorozatgyártásba nem került. Viszont fejlesztési eredményei megalapozták a szükséges technikai alapokat az exportváltozatú F-7M Airguard repülőgéptípus számára, a nyolcvanas évek elején. Az új F-7M változatnál megtartották a J-7IIA nyugati eredetű fedélzeti és fegyverrendszereit, kivéve a kommunikációs eszközöket.


Továbbfejlesztették viszont az új F-7M export célú repülőgéptípus sárkányszerkezeti elemeit. A hetvenes évek végén Egyiptomból néhány MiG-21MF repülőgépet is átvett Kína, melynek több sárkányszerkezeti elemét lemásolták és felhasználták. Az F-7M szárnyak dupla fegyverfelfüggesztőt kaptak, amelyek közül a külsőkre 480 literes póttartályt is lehetett függeszteni, hasonlóan, mint a régi szovjet harmadikgenerációs MiG-21-eseken. A három függesztett póttartály megnövelte a repülőgép egyébként elég szerény hatótávolságát.


Fotó: Szovjet gyártmányú – valószínűleg Egyiptomból származó – MiG-21MF Kínában. A szovjet repülőgépről, több sárkányszerkezeti módosítást átvettek a Kínaiak és felhasználtak azokat az F-7M programban is.

Szintén az időközben Egyiptomtól átvett MiG-21MF-ek tanulmányozása alapján, módosították a F-7M futóműveit is, valamint átvették a szovjet AP-155-ös kétcsatornás robotpilóta rendszerét is. A sok átalakítás elmozdította repülőgép korábbi tömegközéppontját, ezért szükséges volt az orrba külön ellensúlyt szerelni. Valamint a repülőgép megkapta a F-7B export vadászhoz kifejlesztett HTY-3 katapultülést is, ami a földön, minimum 130 km/h sebesség esetén is képes volt a pilóta életét megmenteni.
Bár a MiG-21MF-ekkel a Kínaiak hozzájutottak a korszerűbb Tumanszkij R–13-as gázturbinás sugárhajtóművekhez is, annak lemásolása az F-7M típus exportjának idején még nem sikerült, így a korábbi Tumanszkij R–11-es sugárhajtómű, Kínában fejlesztett változataival szállították azokat.





Foto: A Chengdu F-7M Airguard 134-es oldalszámú prototípusa egy korabeli reklámfotón. Az Irak számára 1984-től exportált szériaváltozatokat azonos gyári terepszínnel látták el.

Az F-7M fejlesztése hivatalosan 1981-ben kezdődött meg. Az új sárkányszerkezeti módosítások miatt, közel 2000 órányi szélcsatorna tesztet hajtottak végre a kínai mérnökök, mielőtt az első módosított F-7M repülőgép 1983 augusztusában teljesítette volna az első felszállást, ekkor még a Brit berendezések nélkül. Majd miután ezek is beépítésre kerültek, kiterjedt tesztprogramot hajtottak végre három J-7IIA-ból átalakított F-7M prototípus és öt korábbi változatú (J-7IIA és F-7II), a programba bevont repülőgéppel.


Fotó: A programba bevont négy eredetileg J-7IIA prototípus közül, három kapta meg az F-7M sárkányszerkezeti módosításait, bár a negyedik (141-es oldalszámú) is F-7M felirattal repült.




Az új Chengdu F-7M Airguard típust, az épp aktuális, nyugati féltől valamilyen módon beszerzett fegyverzettel árulták. Az F-7M a nyolcvanas években gyakorlatilag rendelhető volt, a párhuzamosan fejlesztett Nanchang A-5C kínai bombázóval kínált fegyverzettel, mint:
  • PL-7 Thunderbolt-7 (francia Magic R550) vagy az épp aktuális verziójú PL-5-ös passzív infravörös önirányítású légiharcrakétákkal.
  • Valamint az 1980-ban alapított China North Industries Group Corporation Limited (NORINCO) által gyártott francia eredetű 90 és 68 mm-es nemirányított rakétákkal, illetve amerikai eredetű szabadon eső bombákkal.
A repülőgép orrába beépített GEC Marconi Type 226 Skyranger rádiótávolságmérő, mind a légiharcrakéták számára, mind a földi célpontok elleni fegyverek bevetéséhez, a légi és földi célok távolságadatait szolgáltatta. Ezen sokat dolgoztak, míg 1983-ra a Marconi szakemberei "jó"-ra, nem értéketék a kialakítást.


Fotó: Nanchang A-5C bombázó az 1987-es Párizsi Légiszalonon, körülötte azzal a fegyverzettel, amit a Chengdu F-7M Airguard vadászgép is rendelhető volt.


Fotó: Francia eredetű PL-7 Thunderbolt-7 légiharcrakéta makettja függesztve, valamint a 90mm-es nemirányított rakéták.





Az első megrendelő – Jordánián keresztül, Irak – sürgette az új Chengdu F-7M Airguard típus leszállítását (hiszen háborúban állt Iránnal), ezért a gyár már 1983 októberében - a berepülési program befejezése előtt - megkezdte az első tíz F-7M gyártását. 1984 márciusában, a brit Marconi vállalat leszállította sorozatgyártású elektronikus berendezéseket is, így 1984 áprilisában a gyár befejezte az első F-7M repülőgép összeszerelését. 1984 júliusában a gyári próbarepülés után, az első repülőgépet csomagolták és szállították is Irakba. Míg a típus rohamtempóban végrehajtott hivatalos berepülése, csak négy hónappal később, az év november 26-ára fejeződött be. Az új F-7M típus prototípusai ekkor bizonyítottak a Kínai Repülési Ipari Minisztérium által szervezett műszaki átvételen és kapták meg a hivatalos engedélyeiket.


Fotó: Iraki semélyzet a Chengdu F-7M Airguard előtt 1986-ban.




A Chengdu F-7M Airguard típus második és egyben legnagobb megrendelője Pakisztán volt. Már 1983-ban, amikor a GEC Marconi Type 226 Skyranger rádiótávolságmérő berepülése folyt Dalian repülőterén, a programot meglátogatta Jamal altábornagy a Pakisztáni Légierőtől. A tábornok a látottak alapján úgy vélekedett, hogy az új repülőgép kialakítása összhangban van a pakisztáni légierő követelményeivel, és alkalmas lehet a Pakisztánban hadrendben álló régebbi Shenyang F-6 (MiG-19) típus későbbi leváltására.

Először, 1983. decemberében két pakisztáni pilóta utazott Kínába, hogy teszteljék a típust. Majd 1984 júniusában egy J-7IIA és egy F-7M repülőgép érkezett Pakisztánba Pesavar repülőterére, ahol helyi éles lőtéri körülmények között próbálták ki a fegyverrendszerüket és tesztelhették azokat francia gyártmányú Mirage és amerikai tervezésű F-16-os típusok ellen harci szimulációkban, több mint két hónapon keresztül! Az első megrendelést 1985-ben adták fel a F-7MP változatra, míg a végleges F-7P típussal kapcsolatos egyeztetések, egészen 1987-ig elhúzódtak.


Fotó: Az első húsz darab F-7MP repülőgépet 1988-ban szállította le a kínai fél Pakisztánba, ahol 501 és 520 közötti oldalszámokat osztottak ki azokra. A végleges F-7P változat első példányai, egy évre rá 1989-ben érkeztek.





Fotó: A 140-es oldalszámú F-7M prototípus a típus thaiföldi bemutatóján 1989-ben. A Thaiföldi Királyi Légierő végül is nem rendelt a típusból.


1985-ben a Chengdu F-7M Airguard repülőgép elnyerte a Kínai Nemzeti Tudományos és Technológiai Haladás Díj első helyezését. Mivel Kína ettől a repülőgéptől bevételt várt, ezért sokat reklámozták a nyolcvanas évek második felében, mind a Közel-Kelten, mind Dél-Ázsiában, sőt még a Dél-Amerikában is. Az F-7M Airguard megrendelői – Irak, Pakisztán, Irán és Banglades - 1984 és a 1994 között, közel kétszáz példányt rendeltek belőle. Ez önmagában nem hangzik soknak, viszont ezeknek a – J-7IIA és F-7M – programokon keresztül ismerkedhettek meg a kínai szakemberek, a fejlettebb nyugati módszertanokkal és gyártástechnológiákkal, valamint ennek a sikere, ágyazott meg későbbi fejlettebb Chengdu J-7-es és Shenyang J-8-as repülőgép típusnak, melyeket a kilencvenes években már a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg légiereje is megengedhetett magának.
 

Galcom

Well-Known Member
2010. július 2.
772
1 752
93
Ha esetleg van még olyan fórumtárs, aki nem kapott kínai MiG-21 mérgezést :) ez elmúlt két hét posztjaitól, akkor jövő hétvégén megnézhetjük, hogy milyen fejlesztéseket kapott a Kínai Nép Felszabadító Hadsereg légiereje, miután 1981-ben gazdasági okokból lemondtak, a brit fedélzeti rendszerekkel korszerűsített, ígéretes Chengdu J-7IIA MiG-21-es változatról.


Fotó: Chengdu J-7H vadászrepülőgép, a kínai 7-ik repülő hadosztálytól, mely Hidegháború második felében Peking légterét védte.
 

Gungnir (F1End)

Active Member
2021. március 24.
116
203
43
A MiG-21 -nek volt olyan változata, ami el tudott vinni 4 darab 250 vagy 500 kg súlyú bombát?
Több helyen is azt találtam, hogy csak 2 db bombát tudott hordozni, viszont a közel 250 kg súlyú Sz-24 rakétából 4 darabot is el tudott vinni.



 

molnibalage

Well-Known Member
2010. április 18.
35 310
45 987
113
A MiG-21 -nek volt olyan változata, ami el tudott vinni 4 darab 250 vagy 500 kg súlyú bombát?
Több helyen is azt találtam, hogy csak 2 db bombát tudott hordozni, viszont a közel 250 kg súlyú Sz-24 rakétából 4 darabot is el tudott vinni.



2x500 kg volt a maximum.
A függesztési helyek a kombinációt teszik lehetővé tudtommal, de nem azt, hogy mindegyiken 500 kilós legyen.
 
  • Tetszik
Reactions: Gungnir (F1End)