MiG-35 vagy MiG-29M2, egyre megy. De ha engem kérdezel, már kiszúrtam egy különbséget. Korábban itt nyavalyogtam, hogy a mai világban hogyan engedhetett meg a MiG egy olyan visszalépést magának, hogy volt MAWS az M2-n, de emiatt(?) kikerült a légiutántöltő csonk, míg az alapul szolgáló MiG-29K/KUB (és az orosz KR/KUBR) gépeken kötelező jelleggel van légiutántöltő csonk, de a MAWS-nak már nem jutott hely.
Azóta csak annyi történt, hogy a MAWS meglétében se vagyok biztos, de az tény, hogy valami szenzor csak akad ott a KOLSz mellett és a kabintető mögött, de az nem a MAWS. Látványos, hogy a szériában gyártott Szu-35Sz-eken ez ott van, sőt az orr alá is jutott belőle.
Most azt láthatjuk, hogy ez a vadiúj MiG-29M2 mégiscsak kapott utántöltő csonkot (enélkül már szerintem az orosz légierő se állt volna velük szóba), meg valami szenzor is került oda.
Viszont a MiG képességeit jelzi, hogy ugye az M2 (ez az új, mert volt már egy korábbi is) a K/KUB gépek sárkányán alapszik a nagyobb fesztávú, felhajtható szárnnyal, ami hajófedélzeti igény, de ide, a szárazföldi változathoz is ugyanezt a szárnyat használják, csak fixen rögzítve.
Na most a felhajtható szárny, mint olyan egy szükséges rossz. Plusz mechanizáció, plusz határoló bordák, alul-felül átlapolások, kiváltások, egyszóval nehezebb.
Nincs annál nagyobb tervezői igénytelenség, mint egy ilyen nehezebb konstrukciót meghagyni akkor is, ha nincs rá szükség és a merevvé tételével még indokolatlanná is teszik.
Ezt a MiG-29M2-t vagy MiG-35-öt egy nagyobb fesztávú, de eleve fixre tervezett, könnyebb szárnnyal kellett volna megcsinálni, ahol nem a hajófedélzeti óriás fékszárny dominál, hanem a nagyobb egyenszilárdságot kihasználva inkább a csűrőket is bevonták volna a szárny ívelésébe.
És természetesen semmi bajom a nehezebb (ugyanakkor jóval erősebb) tengerészeti futóművekkel, de legalább visszatérhettek volna a kisebb légellenállású együléses kabintetőhöz az együléses gépeken.
Amikor 2003 környékén megtudtam, hogy az eredeti kétüléses MiG-29M2 végre egy nagyméretű, normális kabintetőt kap, amiből rendesen ki is lehet látni, örültem.
Amikor megtudtam, hogy hasonló nagy kabintető lesz a szintén kétüléses KUB gépeken is, azt mondtam, ez így logikus, egyben racionális.
Amikor megtudtam, hogy ugyanakkor az együléses gépek is ezzel a dekkel mennek, azt mondtam, hogy fene a spórolós fajtájukat, az egyik legszebb 29-es variánst rontották így el és a légellenállás is nőtt.
Amikor megtudtam, hogy a tengerészeti gép nagyobb felületű szárnyát kapja meg az áttervezett MiG-29M2, megint örültem, titkon remélve, hogy a felület nő, a tömeg a nyilvánvaló egyszerűsítések miatt viszont csökkenni fog, elvégre egy szárazföldi verziónál a tengerészeti gép szükségszerű tömegnövekedését részben adó felhajthatóságra nincs szükség.
Hát nem így lett, mára az M2 a fentiekben taglalt módon a nehezebb futó, nehezebb szárny és nehezebb kabintetővel megy, ami miatt a hatótávja is kisebb, mint amúgy lehetne.
Nem mondanám, hogy érdemben spóroltak a K+F-en, mert az emelt kontúrú M/K kabin már 1985-től megvolt, tehát együléses dekkel gyártani egy együléses 29-est az nem lett volna nagy vívmány.
A növelt felületű fix szárny koncepciója is megvolt már, de mára már az is a múlt.