1. This site uses cookies. By continuing to use this site, you are agreeing to our use of cookies. Learn More.

Szonárok

Diskurzus a(z) 'Támadó fegyverzet' témában - Hpasp által indítva @ 2018. július 20..

  1. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    Az 1976 és 1989 között rendszeresített SSN-688 USS Los Angeles osztály 39 egységének hajói a korábbinál is csendesebb 7 ágú propelleren, és a precíziós számítógép vezérelt szerszámgépeken legyártott meghajtáson kívül, az AN/BQQ-5A digitális szonárkomplexumot is megkapták.

    [​IMG]

    AN/BQQ-5A integrált szonár komplexum elemei:
    - AN/BQS-11 15 láb átmérőjű, gömb alakú, középfrekvenciájú aktív (és passzív) szonár
    - patkó alakú, alacsony frekvenciájú passzív szonár
    - IBM AN/UYK-7 digitális tűzvezető rendszer
    - AN/BQR-25 TASS (Towed Array Sonar System - vontatott szonár), TB-16 "Fat Line" Array

    Látható, hogy a AN/BQQ-5A csak a két utolsó elemében különbözött a korábbi analóg AN/BQQ-3 -tól.

    IBM AN/UYK-7 digitális tűzvezető rendszer

    32-bites digitális számítógép (az AEGIS rendszer is ezt használta) megszüntette az amerikai tengeralattjárókra addig jellemző égett papír illatot, mivel a korábbi hőnyomtatók helyett egységes zöld/fekete képernyővel felszerelt 4 munkaállomáson jelenítette meg a szonárképet.

    [​IMG]

    AN/BQR-25 TB-16

    Mivel a meglévő szonárok nyereségét a hajótesten belül már nem lehetett tovább növelni, ezért a SOSUS által alkalmazott kábelen elhelyezett hidrofonokból álló szonárt terveztek a 688-as mögött vontatni.
    Fontos szempont volt a vontatott szonár behúzhatóságát megoldani, mivel egyrészt kieresztett állapotban jó fél csomót lassított a hajó sebességén és 10 csomó felett amúgy is megsüketült, másrészt viszont a cápák hajlamosak voltak megrágni amint alkalmuk adódott rá.

    A kábelen lévő 40db hidrofon jelét egyenként külön-külön csavart érpár vezetékkel csatlakoztatták a tengeralattjáróba, így a kábel hidrofonokat is tartalmazó szakaszának vastagsága 3.5 hüvelyk (~9cm) lett és ezt a részt nem lehetett felcsévélni a hajótestben.

    A fentiek miatt, a hajótesten való fedett tárolásban döntöttek, ami viszont alig negyedére korlátozta a szonár hosszát a SOSUS érzékelőjének eredeti 1000 lábához képest.

    TB-16 vontatott szonár adatai (hihetetlen konspirációként a szonár középfrekvenciájának nyeresége lett a típusjel)...

    40db hidrofon, egy 240 láb (73m) hosszú 1400 font (635kg) tömegű kábelszakaszon lett elhelyezve.

    A fenti érzékelő szakaszt egy a hajótestben felcsévélhető 2600 láb (800m) hosszú, 0.37 hüvelyk (~1cm) átmérőjű, és 450 font (200kg) tömegű kábel végén helyezték el, amit így el lehetett távolítani a tengeralattjáró hajócsavarjának zajától.

    A képen jól látszik a hajótest jobb oldalán végigfutó TB-16 tároló.

    [​IMG]

    TB-16 tároló csöve, borítás nélkül

    [​IMG]

    Számítsuk ki a TB-16 vontatott szonár nyereségét.

    f₀ = c N / 2 L = 5kft/s * 40db / 2 * 240ft ≈ 0.4kHz

    DI1kHz = 10 * log (N) - 20log (f) = 10 log (40db) - 20log (0.4kHz) = 16dB + 8dB ≈ 24dB

    A Los Angeles osztály korabeli fő ellenfelei a Pr705 Alfa/Pr667DBR Delta-III/Pr671RTM Victor-III egységek voltak, taktikai sebességen (pár csomó) ~160dB/140dB/145dB alapzajjal.

    TL - Transmission Loss (hang terjedési vesztesége 1kHz-en); <- ezt keressük
    SL - Source Level (cél A/D-III/V-III egység által kibocsájtott zajszint 1kHz-en); 160dB/140dB/145dB
    NLs - Noise Level (az észlelő SSN-688 Los Angeles típus által kibocsájtott alapzaj 1kHz-en); ~125dB
    DI - receiver Directivity Index (TB-16 vontatott szonár erősítési tényezője 1kHz-en); 24dB

    Pr705 Alfa

    A US NAVY nemezise, amivel a hidegháború alatt nem tudtak mit kezdeni.

    [​IMG]

    TL = SL + DI - NLs = 160dB + 24dB - 125dB = 59dB

    A terjedési veszteségből már becsülhető az Alfa cél minimális felderítési távolsága...

    TL = 10 log R

    R = 10^ (TL / 10) = 10^ (59dB / 10) ≈ 800km

    Emiatt lett hírhedt az Alfa zajszintje, ami sebességével még tovább nőtt.

    Persze a 688 megközelíteni, illetve torpedóval elsüllyeszteni csak minimális eséllyel tudhatta volna, az Alfák gyakorlatilag szabadon száguldozhattak a hidegháború alatt.


    Pr667DBR Delta-III

    Az elsődleges célt jelentő rakétahordozók immáron messzebb őrjáratoztak a korábbi típusokhoz képest.

    Walker árulása után, ezen a rakétahordozó típuson alkalmazták először a gépészet elszigetelését a hajótesttől.

    [​IMG]

    TL = SL + DI - NLs = 140dB + 24dB - 125dB = 39dB

    A terjedési veszteségből már becsülhető az Delta-III cél minimális felderítési távolsága...

    TL = 10 log R

    R = 10^ (TL / 10) = 10^ (39dB / 10) ≈ 8km

    Pr671RTM Victor-III

    Walker árulása után, ezen az vadász típuson alkalmazták először a gépészet elszigetelését a hajótesttől.

    [​IMG]

    TL = SL + DI - NLs = 145dB + 24dB - 125dB = 44dB

    A terjedési veszteségből már becsülhető az Delta-III cél minimális felderítési távolsága...

    TL = 10 log R

    R = 10^ (TL / 10) = 10^ (44dB / 10) ≈ 25km

    Látható a hatalmas fejlődés, miközben a Sturgeon osztályú USS Grayling-et egy Victor-III észrevétlenül meg tudta lepni, a 688-as korabeli ellenfeleit, a "Walker"/Akula osztály megjelenéséig kényelmes távolságból tudta követni.

    Természetesen ha a cél pár csomónál nagyobb sebességgel haladt, akkor a fent számolt felderítési távolságok* is értelemszerűen nőttek.

    *mivel csak műkedvelője vagyok a tengeralattjáró hadviselésnek (ez ugye nem légvédelem), így a sorozatot vitaindítónak szánom.
    A források a sorozat végén lesznek felsorolva.
     
  2. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    AN/BQQ-5B

    A hetvenes évek végén modernizálták a kezelők konzoljait, így azok mindegyike tetszőleges feladat (víz-réteg elemzés, hangterjedés elemzés, szonár, célkövetés, tűzvezetés, vetőcső kezelés) megjelenítésére/elvégzésére egyaránt alkalmassá váltak.

    [​IMG]

    AN/BQQ-5C DIFAR (Directional Frequency Analysis and Recording)

    A korábbi zaj feldolgozó célprocesszorokat egységes AN/UYS-1 ASP (Advanced Signal Processor)
    processzorokra cserélték.

    [​IMG]

    AN/BQQ-5D
    Nagyobb nyereségű TB-23 vontatott szonár alkalmazására vált képessé.
    Rendszeresítésekor átnevezték AN/BSY-1 -re, később tárgyaljuk.

    AN/BQQ-5E
    Nagyobb nyereségű TB-29 vontatott szonár alkalmazására vált képessé.
    Rendszeresítésekor átnevezték AN/BSY-2 -re, később tárgyaljuk.
     
    molnibalage, fip7, endre and 2 others like this.
  3. rejsz felügyelő

    rejsz felügyelő Well-Known Member

    @Hpasp
    Jók az írásaid!
    A második világháborús szonárokról is tudnál írni a megfelelő topikba? Vagy csak néhány használható linket, a német, japán, olasz esetleg más(nem amcsi-angol) nemzetek fejlesztéseiről ha voltak egyáltalán.
     
  4. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    Hát a második világháború nem az a hadtörténelmi korszak amivel foglalkozom, de általánosságban a korabeli rendszerekre jellemző kis szonár mérethez nagy frekvencia, ezáltal nagy terjedési veszteség tartozott, kezelők meg örültek pár ezer méteres felderítési távolságnak.

    Felvehetem a lista végére, de az már így is elég hosszú...
    - amcsi szonárok lassan véget érnek
    - jönnek a szovjet szonárok
    - utána az amcsi szonárbóják
    - láttam jó anyagot a tengerészeti reaktorokról
    - jól lenne távlatilag az itteni/torpedós/szonárbójás/reaktoros posztokat tán egy PDF-be összedobni, hajótípusonként bontva
    - no és itt jöhetnek elvileg a II. VHs szonárok, viszont ezekre forrást nem is kerestem eddig
     
  5. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    Walker árulása (átadta a SOSUS méréseit a szovjet rakétahordozók útvonaláról), felhívta a szovjetek figyelmét egy problémára, nevezetesen hogy a ballisztikus rakétahordozó hajóikat követik.
    A problémára több szovjet válasz is született.
    1981-ben a szovjet titkosszolgálatoknak sikerült a COCOM kereskedelmi listán szigorúan tiltott 9 tengelyes nagyméretű CNC marógépet beszerezniük a Toshibától, és ezzel párhuzamosan a vezérlésükhöz szükséges számítógépeket a Kongsberg-től.
    A Pr667BDRM Delta-IV, és Pr941 Typhoon osztály komoly zajszigetelés mellett, nagyobb hatótávolságú rakétákat kapott így már nem kellett az Atlanti óceánra kihajózniuk, maradhattak a Barents, Kara, Bering, Ohotszki és a Japán tengeren, közel a szovjet flotta bázisaihoz.

    [​IMG]
    Az igazi válasz a problémára az Akula vártnál gyorsabb megjelenése volt, ami sokkolta a US NAVY-t.
    Walker árulása, és az azután megjelent Akula "Walker Class" volt az első Szovjet típus, melynek SOSUS általi követése már nehézségekbe ütközött.
    A 80-as évek erőteljesen lassuló szovjet gazdasága miatt azonban mindösszesen csak 7 egység készült el belőle 1992-ig.

    [​IMG]

    Tán kevésbé ismert, de az Akula osztály volt az igazi "Vörös Október" Tom Clancy regényéből.
    A USS Sturgeon osztálynál alacsonyabb zajszintjével észrevétlenül közelíthette meg az USA partjait, és 200kt nukleáris töltetű SS-N-21 robot-repülőgépeivel úgy mérhetett csapást a legfontosabb amerikai vezetési pontokra, hogy azok riadóztatási ideje szinte a nullára csökkent.
    Igazi első csapás mérő fegyver volt, amire többrétegű azonnali, átmeneti, és távlati válasz született nyugaton.

    [​IMG]

    Azonnali válaszként, Ronald Reagan elnök arra utasította a US Navy-t ("Poke the soviets right in the eyes"), hogy a második világháború óta a legagresszívabb hadgyakorlatokat kezdjék meg.
    Az amerikai Atlanti óceáni flotta behajózott a Barents tenger amúgy nemzetközi vizeire, és ott gyakorolta a szovjet flotta, illetve a tengeralattjáró bázisok megsemmisítését.
    A cél az volt, hogy a kis számban létező Akula egységeket lefoglalják, és ezáltal távol tartsák őket az amerikai partoktól.

    Az igazi távlati válasz persze egy még csendesebb, még nagyobb szonár nyereséggel rendelkező, a harcérintkezést sokáig fenntartani képes (tehát több torpedót szállító), és egy időben több cél (rakétahordozó és vadász kísérője) ellen is győzelemre esélyes (több torpedó vetőcsővel rendelkező) vadász tengeralattjáró jelentette, amibe az összes csúcstechnológiát beletervezték, pénz nem számít alapon.

    Az 1982-ben építeni kezdett soron-következő 688-as osztályú SSN-751 San Juan-t már jelentősen módosították.
    Ezek az egységek, a szovjet torpedók kimanőverezéséhez szükséges erősebb reaktor magot, külső zajszigetelést, nagyobb nyereségű vontatott szonárt, valamint a jég alatti manőverezéshez szükséges behúzható merülési kormányokat kaptak.
    Így született meg az átmeneti 688i osztály, mely 23 egysége 1988 és 1996 között állt rendszerbe.

    A 688i improved Los Angeles osztály egységei az AN/BQQ-5D digitális szonárkomplexumot kapták meg, amit átneveztek AN/BSY-1 -re.

    [​IMG]

    AN/BSY-1 integrált digitális szonár komplexum elemei:
    - AN/BQS-13 15 láb átmérőjű, gömb alakú, középfrekvenciájú aktív (és passzív) szonár
    - patkó alakú, alacsony frekvenciájú passzív szonár
    - digitális tűzvezető rendszer
    - TB-16 "Fat Line" Array, vastag vontatott szonár
    - TB-23 "Thin line" Array, vékony vontatott szonár

    Látható, hogy az AN/BSY-1 csak utolsó elemében különbözött a korábbi AN/BQQ-5C -től, és a korábbi elemeket szinte változtatás nélkül tartották meg.

    [​IMG]

    TB-23 "Thin line" Array, vékony vontatott szonár

    A csendes Akula felderítésére (a hajó külső zajszigetelése mellett) egy a korábbi TB-16-hoz képest 4x-es apertúrájú vontatott szonár megalkotásával reagáltak.
    A négyszeres hossz kívánalma egyértelművé tette, hogy a leendő új vontatott szonár nem fog elférni a hajó testén kívül elhelyezett tárolóban mint a korábbi vastag TB-16 (amit szintén megtartottak), fell kell azt tudni csavarni a hátsó ballaszt tartályban.
    A nagyobb nyereség elérése érdekében, a hidrofonok számának növelése (számuk a korábbi 40-ről 198-ra nőtt) egyértelművé tette, hogy a korábban alkalmazott hidrofononként egyesével kivezetett csavart érpár technológiáján tovább kell lépni, így a TB-23 esetében egyetlen koaxiális kábelre, különböző frekvencián dolgozott rá az összes hidrofon.

    A TB-23 198db hidrofont tartalmaz 960 láb (300m) hosszan, és 1.1 hüvejk (2.8cm) átmérőben.

    [​IMG]

    Számítsuk ki a TB-23 vontatott szonár nyereségét 1kHz-en.

    f₀ = c N / 2 L = 5kft/s * 198db / 2 * 960ft ≈ 0.5kHz

    DI1kHz = 10 * log (N) - 20log (f) = 10 log (198db) - 20log (0.5kHz) = 23dB + 6dB ≈ 29dB

    A 688i improved Los Angeles osztály korabeli fő ellenfelei a Pr971 Akula-I, Pr667DBRM Delta-IV, és Pr941 Typhoon egységek voltak, taktikai sebességen (pár csomó) ~135dB .. 130dB becsült alapzajjal.

    TL - Transmission Loss (hang terjedési vesztesége 1kHz-en); <- ezt keressük
    SL - Source Level (cél egység által kibocsájtott zajszint 1kHz-en); ~135dB .. 130dB
    NLs - Noise Level (az észlelő 688i improved Los Angeles típus által kibocsájtott alapzaj 1kHz-en); ~120dB
    DI - receiver Directivity Index (TB-23 vontatott szonár erősítési tényezője 1kHz-en); 29dB

    Pr971 Akula-I
    TL = SL + DI - NLs = 135dB + 29dB - 120dB = 44dB
    A terjedési veszteségből már becsülhető az Akula-I cél minimális felderítési távolsága...
    TL = 10 log R
    R = 10^ (TL / 10) = 10^ (44dB / 10) ≈ 25km

    Pr667DBRM Delta-IV, Pr941 Typhoon
    TL = SL + DI - NLs = 130dB + 29dB - 120dB = 39dB
    A terjedési veszteségből már becsülhető a Delta-IV/Typhoon cél minimális felderítési távolsága...
    TL = 10 log R
    R = 10^ (TL / 10) = 10^ (39dB / 10) ≈ 8km

    Látható, hogy egyrészt helyreálltak a korábbi észlelést és kényelmes követést lehetővé tévő felderítési távolságok, másrészt fontos fordulat következett be a torpedók képességeiben.
    Amíg az Mk.48 Mod.5 ADCAP rendszeresítése után már nem létezett olyan szovjet cél ami előle ki tudott volna térni, addig az УСЭТ-80 "Тамга" kimanőverezésére már bőven elegendő teljesítménnyel rendelkeztek a 688i osztály egységei.
     
    fip7, misinator, fishbed and 6 others like this.
  6. molnibalage

    molnibalage Well-Known Member

    A vontatott szonárnál hogyan követik a célpontot, amikor az oldalra és hátrafelé hall? A tengó irányába a saját zaj nem blokkolja? Vagy akkor a követés az 5-7 km-re a szovjet tengó mellett párhuzamos útvonal felvételét jelenti?

    A torpedók és kimanőverezés kapcsán a gyorsulásról semmit nem tudni, nekem ez kritikusnak látszik. A szonárok kb. 10 csomós sebességig talán még so-so elvannak, meg a saját zaj is. Azért 5-10 csomóról feltekerni 35-re az nem egy csettintés a tengónak, egy torpedónak viszont nem nagy truváj...
     
  7. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    A vontatott szonár sem előre, sem hátrafelé nem hall, csak oldalirányban van jelentősebb nyeresége.
    A cél követése mindig mögötte, vele párhuzamosan, valamekkora szöget bezárva történik.

    Csak a TB-16 vastag vontatott szonár marad üzemképes 10 csomóig, a vékony TB-23/29 szonárok már kisebb sebességnél is elveszítik a felderítő képességüket, ezért is maradt meg a TB-16-os a Seawolf/Virginia egységeken is.

    Egy 10 mérföldről indított 90km/h sebességű УСЭТ-80-asnak 12 percre van szüksége arra, hogy elérje célját.
    Ez alatt a 12 perc alatt kellett a 688i-nek elkerülnie az УСЭТ mindössze 1km érzékenységű rávezető fejének érzékelési zónáját.

    Itt ugye a fegyverrendszerek technikai lehetőségeit tárgyaljuk, a parancsnokok taktikai képességei nem jelennek meg.
     
    fishbed, Celebra, endre and 2 others like this.
  8. molnibalage

    molnibalage Well-Known Member

    rgr

    30-35 csomóval száguldás előtt fel kell tekerni őket? Van sebességlimitjük?

    Ez a rész homályos. Ha nem vágja el a torp kábeljét, akkor egészed addig viszi az indító tengó, amíg saját szonarja már érzékeli a célt. Tehát száguldhat 30 csomóval is már a cél és irányt is változtathat a 688i torp az le fogja követni és 1 km közelségbe érve érzékelni fogja. Csak akkor lehetne nevetségesen könnyen kitérni előre, ha nagyon hamar számított találkozási pont felé megy kábel nélkül és a célpont már kezdi is a kitérést.

    Vagy mit nem veszek észre? Hol követem el a hibát?

    Számomra egészen elképesztő, hogy a '80-as években is az kis aktív szonár csak 1 km-ről érzékelt oldalról nézve akár 150 méter széles és kb. 8 méteres magasságú célt...? Durva.
     
  9. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    Nincs sebesség limitjük, csak a száguldás ideje alatt megvakulnak.
    Persze fékezik a vontató hajót, ezért érdemesebb azokat feltekerni, a torpedó úgyis látszik az AN/BQS-13 -en.

    A torpedót indító tengó sebessége torpedó rávezetés közben erősen limitált, vagy elveszíti a kábelkapcsolatot.
    Ha indítanak egy torpedót egy cél felé, az nyilván azonnal indít egy válasz torpedót a támadó irányába, ami ekkor eldöntheti hogy folytatja a rávezetést, vagy manőverezik...

    Kis átmérőjű szonárral, limitált adóteljesítménnyel, a torpedó által okozott magas háttérzajban...
    ... másrészt ez azért a szovjet torpedó fejlesztések leragadása (УСЭТ-80 - 1km), a korabeli Mk.48 Mod.5 esetén ez az érték már 4000 yard.
     
    fishbed, endre and molnibalage like this.
  10. molnibalage

    molnibalage Well-Known Member

    rgr

    Igen, itt látszik a kezeményező előnye, mert a válasz torpedó akár percekkel később érkezik tehát még az is belefér, hogy tényleg sokáig viszi a sajátját és kb. akkor kezd gyorsulni és fordulni, amikor a saját torpja már az önvezető fázis közelében van. Persze nagyon nehéz ez orosz részről, ha 1000 vs 4000 yardról van szó. Ez orbitálisan nagy különbség.

    Ez kb. akkora difi, mint a légiharc-rakétáknál az SARH/ARH eltérés.
     
    fishbed and Hpasp like this.
  11. Littlejohn

    Littlejohn Well-Known Member

    Igen, igen, tanulságos, de mi van, ha a cél rövid, intenzív manőverezés után mélységet vált a réteghatár alá/fölé és csalikat hagy maga után?
     
  12. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    Az Mk.48 Mod.5 ADCAP hírneve nem véletlen...
     
    molnibalage likes this.
  13. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    Sőt a szovjet tengeralattjárók jellemzően rendelkeztek a saját zajlenyomatukat szimuláló csalitorpedóval.
    Itt ugye a forrásokban található fegyverrendszerek technikai lehetőségeit tárgyaljuk, a parancsnokok taktikai képességei nem jelennek meg, azok továbbra is minősített információk.
     
    fishbed and endre like this.
  14. Cifu

    Cifu Well-Known Member

    Arról infód, hogy mikor jelentek ezek meg? Az Akula esetében dedikált csalivetők is megjelentek ugye, de előtte hasonlóra nem volt példa.
     
  15. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    Hogy mikortól került rendszeresítésre azt nem tudom, viszont az első éles bevetése biztosan az 1987 márciusi Atrina művelet alatt történt, Victor-III típus fedélzetéről.
    Sorra kerül majd ez a művelet is, a szovjet tengeralattjáró szonárok tárgyalásakor...
     
    fishbed and endre like this.
  16. molnibalage

    molnibalage Well-Known Member

    Ezek alkalmazása számokra homályos...
    • A torpedók aktív szonárral is süketet a tengókhoz képest...
    • Ha akkor indítanak csalit, amikor még észre sem vették az indítót, az esetek többségében számomra kontraproduktív, mert egy ostobán viselkedő csali számomra = nem csali viszont, azt is irányítani kell, mert anélkül a nyomvonala visszafelé = ott a tengó, ami indította
    • Ha már úton van a torpedó, ami csak aktív szonárral dolgozik, akkor semmit sem ér a csali, mert aktív szonárt használt az azt vezető tengó meg látja a kettő közötti difi, hiszen a csali később jelenik meg.
     
  17. Cifu

    Cifu Well-Known Member

    A csalik / megtévesztés terén a főbb opciók:

    • Hőrétegek (thermal layers), ha vannak, alá/fölé bújva a másik elől a passzív / aktív szonárral is el lehet bújni.
    • Háttérzaj kihasználása (hajóforgalom, stb.), ami főleg passzív ellen, de aktív esetben is él.
    • Zavaró alkalmazása, ez általában egy hengeres cucc, ami sűrített levegővel buborékot képez, ez, ha a szonár és a célpont között van, akkor az aktív és a passzív szonárt is zavarja.
    • Csali alkalmazása. A csali főleg passzív célpont, hiszen a tengóval azonos zajt generál, a tengó meg igyekszik elnémulni a lehetőségekhez képest. Még ha hallod is mindkettőt, akkor is ott vagy, hogy van két zajforrásod, ami ugyanúgy hallatszik passzívon, viszont feltehetően eltérő irányba haladnak. Melyiket fogod követni? Az aktív szonár (a legújabb verziókat leszámítva, lásd "beamforming" HPASP korábbi hsz.-eiben) nem fog leképezést adni a célpontról, lesz egy visszhangod egy adott irányból. Ennyi. Az aktív szonár se fogja megmondani, hogy az egy 4-5 méteres csali, vagy egy 130 méteres tengó...
    • Van még egy opció, ha nagyobb sebességgel 'S'' manővert hajtasz végre, egy örvényt hozol létre (Knuckle), ami hasonló a Zavaró által létrehozott "falhoz", csak nem annyira tartós.
    A csali nagyon-nagyon hasznos dolog, főleg amíg nem indítottál torpedót, mert el lehet játszani a lehetőségekkel, például az említett megoldás, áthaladsz egy hőrétegen, majd leállsz és indítasz egy csalit. Ha nagyobb távra van az árnyékod, akkor annyit fog látni, hogy a tengó megy tovább (persze ehhez csendes tengó kell...). De most ismét: az új "képalkotó" aktív szonárok megjelenéséig a csali ugyanolyan célpont, mint a tengó. A torpedó aktív szonárja ha előbb fogja be a csalit, akkor azt fogja követni. Ezért jó a vezetékes irányítás, mert ha gyanús a célpont viselkedése, akkor nekiállhatsz keresni a környéken. A ciki csak az, ha közben ő is indított torpedót ellened, mert akkor neked is menekülnöd kell, ami azzal jár, hogy vágnod kell a drótot...
     
    fip7, Hpasp, Tcat and 4 others like this.
  18. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    Mondom, a 87-es szovjet Atrina művelet részletezve következik majd.

    A US NAVY észlelési folyamata így nézett ki:

    - SOSUS észlel, és ad egy hozzávetőleges koordinátát
    - P-3 Orion szonárbójákkal pontosít
    - ügyeletes amcsi SSN megkezdi a követést
    - amennyiben elveszíti a célt, ugrás a második pontra

    Zajlenyomatukat szimuláló csalitorpedót akkor indítottak a szovjetek, amikor 2. vagy 3. pontnál tartott észlelésük.
     
  19. Celebra

    Celebra Well-Known Member

    Valószinűleg a németek hidrofonjai voltak a legjobbak.Princ Eugen felvolt szerelve egy rendszerrel,amivel látótávolságon tulrol erzékelték a Hoodot és a PoW-t.
     
  20. Celebra

    Celebra Well-Known Member

    Ezt a pdf dolgot igencsak támogatom.Hálám a plutó pályáján túl is üldözne.
     

Ezen oldal megosztása