Jól összefoglaltad a lényeget!
Amúgy ez az FAB-1500M54 nem volt egy gyakran látott eszköz a Front Légierőnél, zömét a készletnek inkább a Tu-16-osok és Tu-22M2-esek, M3-asok dobálták el Afganszitánban a kivonulás éveiben.
Egy szovjet, hazánkban szolgált vadászpilóta ismerősöm a teljes pályafutása alatt csak egyetlen egyszer, még egy szovjetúnióbeli lövészeten látott élesben ilyen bombát.
Mivel, mint írtam a Front Légierőnél nem volt ez gyakori jelenség, ugyanakkor a Szu-24-esek fegyverzeti készletébe beletartozott (inkább csak papíron), az egyik alkalommal megmutatták nekik a hatását. Természetesen ezt a nemes feladatot az egyik tábornok akarta mindenáron abszolválni, hiszen a bomba mérete illett az ő személyének nagyságához. Ugyanakkor ez a tábornok is inkább már csak az íróasztallal repült, mint valódi géppel, így bár a jártassága még megvolt a Szu-24-esre, képességei már finoman szólva meg voltak kopva.
A bomba oldásához a Szu-24-essel közel vízszintesen jött be a lőtér fölé és a kelleténél nagyobb sebességgel is oldotta, az utóbbival még nem is lett volna akkora baj. De olyan szerencsétlen szögben lett elhajítva a bombatest és olyan hülye helyen ért földet, hogy az orr részén lévő perem nem tudta a bombát a földbe befordítani, így az szépen elpattant és tetemes tehetetlenségénél fogva jól elrepült a messzi horizont irányába.
Ott aztán megint megpattant és végül közel két km-el(!) vétette el a célt a Tábornok Elvtárs az összesereglett állomány szeme láttára.
Mindezt a bombázó lövészet végére betervezett impozáns képességbemutató keretében, egy olyan közönség számára, akik közül aznap a 20-50 méteres szórás már csak a kezdők kategóriája volt és a kijelölt kb 15 méteres átmérőjű körökön belül illett célba dobni az "elitnek".
Viszont a bomba legalább jó nagyot szólt...