1. This site uses cookies. By continuing to use this site, you are agreeing to our use of cookies. Learn More.

Tupoljev Tu-95 "Bear"

Diskurzus a(z) 'Stratégiai/taktikai bombázó repülőgépek' témában - GrGLy által indítva @ 2013. január 6..

  1. Allesmor Obranna

    Allesmor Obranna Well-Known Member

    Ebben csak az az érdekes, hogy míg az M-4 konverziót 1963-tól kezdték, addig a 3M tanker konverzió a 70-es, 80-as évek között zajlott. De ekkorra már a 3M család fegyverzete is a Kh-10 volt, illetve voltak próbálkozások a KSzR-5-tel, ami a Tu-16-os fegyverzete volt. Továbbá hagyományos töltetű bombák álltak rendelkezésre.
     
  2. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    Mondom +1x, az APA féle fél-információk helyett (mint a Tu-95A/MA) ossz meg gyártási szériaszámokat, melyik mikor lett arra átépítve?
     
    molnibalage likes this.
  3. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    1, Vajh miért szerepelne a 3M típus az egyezményben, ha szerinted már 71-ben utántöltővé alakították őket (nem alakították őket, csak kevered az M-4 -el), hiszen több Tu-95MSz állhatott volna rendszerbe helyettük.

    2, Strategic Weapons sorok Tu-95/3M szerint bizony gravitációs ejtésű hidrogén bomba számok láthatóak az egyezményben. (90-ben kivonva az utolsó)

    3, Korábban hivatkoztál a Tu-95A/MA típusra, ami sem az én széria szám felsorolásomban nem szerepel, sem a hivatalos SALT egyezmény mellékletében.
    Ha ismerteted mikor gyártották a Tu-95A/MA típust, és mely széria számok alatt akkor könnyebben hinnék az APA-ban is.
    (meg jelenthetné a SALT szovjet megszegését is ;))
     
    molnibalage likes this.
  4. Allesmor Obranna

    Allesmor Obranna Well-Known Member

    Itt van egy 1976-os film ahol egy M4 légiutántöltő épp utántölt egy 3M (még bombázó feladatkörű) gépet (megkülönböztethetők a vízszintes vezérsík V-beállításáról is, ami utána bombázó feladatot hajt végre:



    http://vfk1.narod.ru/M-4.htm

    Az M-4 fő fegyvere a hatvanas évek elejére a termonukleáris bomba - „37-es gyártmány”, amelynek kapacitása 3 Mt TNT egyenértékű. Ezen felül a típushoz elvben rendszerben volt: RDSz-1, RDSz-1I, RDSz-1M, RDSz-3, RDSz-4, RDSz-5 és RDSz-5I 20-60 kt teljesítményű légibomba. Igaz, csak az RDSz-4 bombákból állt rendelkezésre tucatnyi, a többiből egydarabos illetve 5 darabos "szériák" készültek.

    Az Engelsz-től az M-4 csak a USA - kanadai határ közepét és Kanadában északra fekvő célokat fedheti le. Annak érdekében, hogy elérjék az „imperializmus erődjének” területét - az Egyesült Államokat, szükségessé vált a határ közelében lévő repülőterek korszerűsítése, elsősorban Siauliai (Balti) és Ukrainka (Szerisevo-4, Távol-Kelet). Innen egy nagy háború elején tervezték a bevetéseket csak. A fő cél a nagy katonai és ipari létesítmények voltak. Az USA-ban stratégiai légibázisok tucatjai a Kanadával való határ közelében helyezkedtek el: Lorin (Man State), Griffis (New York), Grand Forks (Észak-Dakota), Fairchild (Washington) és sok más. A legfontosabb ipari létesítmények - erőművek, mérnöki, kohászati és vegyipari vállalatok, bányák - is megtalálhatók.

    1955 végétől kezdve kezdtek dolgozni a harci eljárással, ami során kiderült, hogy finoman szólva sem egyszerű kérdés. A fő feladat a lokátorral való bombázás volt, és az első próbálkozások a BPM-4 radar alkalmazásakor nagyon gyakran nem sikerültek. Az optikai irányzású bombázás pontossága a Tu-4-hez képest többször is rosszabbra sikeredett, és a harci képzés értékelésének rendszere ezt nem vette figyelembe. Bár a teljes pontosság elégséges ahhoz, hogy elpusztítsa a nagy kiterjedésű objektumokat, például gyárat vagy kikötőt, és jó időben még egy nagy épületet is. A helyzet még rosszabb volt a mozgó haditengerészeti célpontok esetében, amelyekre nemcsak atomi, hanem nagy robbanásveszélyes, valamint 3000-9000 kg kaliberű páncéltörő bombákat terveztek (Monyinoban egymás mellet kiállítva a FAB-9000-es romboló és péncéltörő válozata is). A torpedók használatát csak elméletileg tanulmányozták. De a nukleáris aknák, amelyeket fontos fegyvernek tartottak, hagyományosan nagy figyelmet kaptak. Azt tervezték, hogy a háború alatt, közvetlenül a kezdete előtt, és még a békeidőben is használni fogják.

    A "rangsorban" a 3M repülőgépek a bombázóváltozatban a Tu-95-nél nagyobb teljesítményűnek bizonyultak, és mindaddig, amíg a rakéta felfüggesztőkkel üzembe nem helyezték őket, azokat a hosszú távú repülés fő támadóerejének erejének tekintették. Eközben az 1950-es évek közepén kezdődött általános nemzetközi feszültséget fokozatosan felváltotta a hidegháború új "rohama". Kubában megjelentek a szovjet ballisztikus rakéták, amelyek élesen súlyosbították az amerikaiakkal való kapcsolatokat és 1962 őszén a hírhedt karibi válsághoz vezettek.

    A Szovjetunió fegyveres erők parancsnoksága sietve csoportosította erőiket. A 201. TBAD gépeit áthelyezték Sjauljai városba. Az Amerikával való atomkonfliktus egész történetében az első és utóbbi alkalommal a szovjet stratégiai bombázók olyan magas szintű készenléti harcot hajtottak végre: a repülőgépek teljesen betöltöttek és felszereltek voltak, a termonukleáris fegyvert felfüggesztették, a bombateret lezárták, a a legénység teljes zárlat alatt volt.

    Ezeknek az eseményeknek a többsége még mindig a "titkos" minősítés alatt van, de a veteránok történetéből van némi infó. Minden egyes ezredben két hadnagynak kellett működnie közvetlenül az államok felett. A repülőgépek egy részét sietve átalakították légiutántöltőkre, amelyek az M-4-2-vel együtt tankolják a csapásmérésre kijelölt gépeket. A stratégiai bombázók áthaladása az észak-európai és alaszkai NATO-bázisok közelében a frontvonalú repüléshez, igényelte a Tu-16-at mint zavarókat. A számítások szerint ez elég volt ahhoz, hogy blokkolja az ellenség légvédelmi rendszereket. Kanada és az Egyesült Államok területén azonban a „stratégiaiaknak” függetlenül kell cselekedniük, anélkül, hogy a meglepetési faktorra támaszkodnának.

    A repülőgépek személyzete maguk se látták a bombákat, lezárt bombakamrák miatt.

    Az 1970-es évek végén azonban a 3M és a Tu-95 bombázó fegyverek módosítása merült fel. Az védelmi minisztérium számára kifejlesztettek egy koncepciót, amely 28 darab FAB-500M54 (terhelés 13280 kg) vagy 52 darab FAB-250M54 (12640 kg) felfüggesztését biztosítja. V. V. Resetnyikov tábornok, a Távolsági Légierő főparancsnokának emlékezetei szerint ezeket a repülőgépeket 1979 tavaszán használták fel Afganisztánban, elsősorban Heratban, ahol a felkelés kezdődött, és számos szovjet tanácsadó meghalt. A herati felkelést azonban gyorsan szétzavarták az afgán kormányerők, és a szovjet kontingens év végi bevezetése után a nehéz bombázók használatának kérdése egy ideig nem merült fel. A Távolsági Légierőnek azonban a nyolcvanas években már tényleg az afgán célokra kellett dolgoznia, de ezt a szerepet a Tu-16 és a Tu-22M2/M3 vette át a gyakorlatban.

    Összesen 85 gépet gyártottak (beleértve az M-4-et). 45 M-6 bombázó lett átalakítva légiutántöltővé (3MN-2) a 3M és a Tu-95 stratégiai bombázók tankolására. 1975 elején a kérdés az volt, hogy a 3M bombázógépeket légiutántöltőkké alakítják át a Tu-22M szuperszonikus bombázóinak tankolására. Az Il-78 utántöltők azonban célszerűbbnek bizonyultak. 1986 októbere óta 45 3M repülőgép szolgált a szovjet DA-nál. Ezek közül a bombázó és a felderítő - 15 példány. A 3MSz-2 és 3MN-2 tanker változataiból ekkor 30 repülőgépet használnak. A többi repülőgépet leszerelték, szétszedték. 1989-ben a legtöbb 3M bombázó repülőgépet feldarabolták.

    Itt van egy jó hosszú anyag a Mjasziscsev M-4/3M bombázóiról (még póttartályos koncepció is van!):

    http://www.tinlib.ru/transport_i_aviacija/aviacija_i_vremja_2003_05/p3.php
     
  5. Allesmor Obranna

    Allesmor Obranna Well-Known Member

    Ebben hol vannak a Tu-95MSz gépek? Azokat 1981-tők kezdték Taganrogban és 1983-tól Kujbisevben gyártani.
     
  6. Allesmor Obranna

    Allesmor Obranna Well-Known Member

    A Tu-95MSz 1979-es projekt, 1971-ben még nem volt.

    Azért a SALT egyezményből típus alváltozatokat meghatározni olyan, mint autóskártyából motorkarakterisztikát extrapolálni.
    Arról az egyezményről beszélünk, ahol a szovjetek többek között elsütötték a Tu-22M trükköt.
    A Tu-95-ösök 1965 után már semmiféle valódi nukleáris bombázófeladattal nem rendelkeztek.
    Egyszerűen a Távolsági Légierő nukleráis szabadesésű légibombákat már nem tervezett alkalmazni ezzel a típussal. Mi több, a 3M-el se.
    Az, hogy névleg létezett a Tu-95/Tu-95M esetében a "különleges bombafegyverzet", illetve a "2000 és 4000 kg -os kaliberű spec légibomba", nem jelenti azt, hogy ez egy olyan gyakolrlati képesség volt, mint a B-52-esen a B53-as szabadesésű légibomba megléte. Egyszerűen semmiféle típus, vagy konkrét darabszám sincs arra vonatkozólag, hogy a KB-11-nél a hatvanas éveket követően sorozatban gyártottak volna termonukleáris szabadesésű légibombákat a Tu-95-ös vagy a 3M készletébe. Ahogy a központi 12 ГУ МО-nál se írnak semmiféle ilyen jellegű fegyvert, holott az RN-24-esekt és az RN-28-asokat, mi több, a rakéták fejrészeit ismerni lehet. Az RDSz-6Sz volt a Tu-95A "fegyvere" mert ez oldotta Szemipalatyinszk felett. Az RDSz-27 és 37 pedig a Tu-16-osokhoz került. De ezekből se volt nagy darabszám.

    http://www.proatom.ru/modules.php?name=News&file=article&sid=2352

    https://docplayer.ru/39054044-V-ofo...vana-illyustraciya-hudozhnika-v-petelina.html

    Itt van kép az IAB-3000-esről is.

    Papíron lehet, hogy 90-ben nullázódott le a Tu-95, mint fegyverrendszer (ekkorra alakították át a megmaradt példányokat Tu-95U-vá és MU-vá), de a gyakorlatban már évtizedekkel korábban.
    Összesen 31 (más források szerint 50) darab olyan gép készült, amit Tu-95-nek nevezünk. Ebből 18 (19) darab készült Tu-95M-ként, tehát NK-12M légcsavaros gázturbinával. 1955-től 1958-ig tartott a gyártás.
    Ezekben a Rubidium-M bombázó radart a Rubin-1D váltotta fel.
    És ebből a 18 darab Tu-95M-ből került átalakításra a spec bombakamrájú Tu-95A (inenn a Tu-95MA jelölés helyenként, néhány forrás szerint) a termonukleáris fegyverek hordozására. Ebből csak pár példány operált, elsősorban nukleáris teszteknél. 2.5 MT-tól a 20MT-ig (1960 tavasza, Szari-Sagan felett oldotta a egy Tu-95A) terjedő hatóerővel.
    A 70-es években elvégzett nagyjavításokkal még üzemben maradtak a Tu-95 és Tu-95M gépek a FAB-3000M54 és FAB-9000M54 hagyományos bombák bevetésére.
    Viszont ezeket a bombákat elsősorban a Mjasziscsev 3M gépek és a Tu-16-osok, illetve később a Tu-22M2/M3-asok kapták meg.
    A nyolcvanas évekre megamaradó Tu-95-ös állományból lettek a Tu-95U és MU gépek, de egy részüket még a hatvanas években elektronikus zavarógépnek is átépítettek.

    Amúgy nem tudom, honnan jött neked ez az APA dolog, mert én nem ilyen forrásokat szoktam használni...
     
    fip7, ghostrider, ghostface and 5 others like this.
  7. Allesmor Obranna

    Allesmor Obranna Well-Known Member

    Az egyetlen táblázat, ahol típusszámok vannak, de dátum alig, darabszám meg egyátalán. Mivel a szovjetek a nukleáris aknákat hatékony eszköznek tartották, ugyanakkor az USA-val ellentétben a nukeáris töltetek nagy részét (kivéve a készültségben tartott ICBM-eket) a 12 GU MO központi tárolóhelyen tárolták, így szerintem sok, a Tu-142-es fegyverzetébe tartozó eszközt a Tu-95/3M készletébe vettek be a SALT idején.
    Miközben az USAF összes hadrendbe állított szabadesésű nukleáris eszköze ismert, addig mind a mai napig semmit se tudni arról, hogy miféle fegyver volt pl a 245N "hadászati termonukleáris", mikor készült, mi volt a hordozóplatform, stb.

    https://www.globalsecurity.org/wmd/world/russia/nuke-bomb.htm
     
  8. ghostrider

    ghostrider Well-Known Member

    Elnézést, hogy bele trollkodok.
    A kezdetekben a Tu-20 jelölést is használták (főleg USA), ami egy idő után már csak a Szu.-n kívül volt használva. Még az 1970-es években megjelent NDK-s 1:100 makett jelölse is Tu-20 volt.
    Tu-95/1 - Első prototípus Kuznetsov 2TV-2F hajtóművel
    Tu-95/2 - Második prototípus Kuznetsov NK-12 hajtóművel
    Tu-95 - Alap változat Bear-A
    Tu-95K/Tu-95KD - Rakéta fegyverzetű változat Bear-B, Kh-20 rakétával
    Tu-95KM - A Tu-95K továbbfejlesztett változata korszerűbb felderítő rendszerrel Bear-C
    Tu-95RT - a Bear-A változatból a haditengerészetnek átalakított EW változat, Bear-D
    Tu-95M - Új, Kuznetsov NK-12M hajtóművel
    Tu-95M-55 - Rakéta hordozó
    Tu-95MR - a Bear-A változatból a haditengerészetnek átalakított fotó-felderítő Bear-E
    Tu-95K22 - a régi bombázó változatok átépítésével, modernebb fedélzeti elektronikával rendelkező, a Raduga Kh-22 rakéták hordozására alkalmas változat Bear-G
    Tu-95MSz - A Tu-142 törzsének alapján kifejlesztett változat Bear-H, ami a Raduga Kh-55 robotrepülőgépek hordozására alkalmas
    Tu-95MSz6 - 6 db Kh-55, Kh-55SzM, Kh-555 robotrepülőgép hordozására volt alkalmas a belső forgó fegyvertartón (32 db)
    Tu-95MSz16 - 16 db Kh-55, vagy 14 db Kh-55SzM hordozására volt alkalmas a belső forgó fegyvertartón (56 db)
    Tu-95MSzM - A Tu-95MSz16 tovább fejlesztett változata, korszerűbb rádió-lokátorral, a Glonasz bázisú célmeghatározó/navigációs rendszerrel, amely már az új Raduga
    Kh-101/102 típusú, stealth robotrepülőgépekből 8 db-t hordoz a külső szárny alatti fegyvertartókon (19 db), Szíriában ezeket vetették be.
    Tu-95U - Kiképző változat a Bear-A változat átpítésével Bear-T
    Tu-95V - A cár bomba hordozására átalakított változat

    A Tu-95 LAL (Летающая Атомная Лаборатория), vagy Tu-119 - A kísérleti atom reaktorral szerelt változat. (Érdekesség, hogy 2014-től már a fúziós meghajtással
    kísérleteznek "Lockheed-Martin", amit 2024-re ígérnek.
    [​IMG]

    Tu-96 - Nagy magasságú (16.000-18.000m) repülésre kialakított prototípus TV-16 hajtóművekkel (AO, van valami infód erről a hajtóműről)
     
    fishbed, gacsat and fip7 like this.
  9. ghostrider

    ghostrider Well-Known Member

    A listából annyit módosítanék, hogy az Tu-95RT Bear-D orosz jelzése Tu-95RC "Ту-95РЦ" volt
    Tu-95MSz
    [​IMG]
     
    fishbed likes this.
  10. ghostrider

    ghostrider Well-Known Member

    Ukrán Tu-95MSz
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
     
    fishbed, gacsat and fip7 like this.
  11. Allesmor Obranna

    Allesmor Obranna Well-Known Member

    Érdekesség, hogy noha még a Nukleáris Feguvermúzeum is nyilvános lett az egykori Arzamasz-16 városában pár éve, még itt se látni egyetlen olyan eszközt, ami szériában gyártott stratégiai nukleáris bomba lenne.
    A harcászati és haditengerészeti szabadesésű szerkezetek ismertek, de a stratégiaiakról még a gyártóüzem KB-11 esetében se tesznek említést.
    Mivel 1962-ben csak kb hat felé típusból volt kb 10-15 stratégiai bombapéldány (egyedül az RDSz-4 esetében említenek meg egy 75, vagy 90 darabos sorozatot 1959-ig, de ez az Il-28-ashoz készült), sanszos, hogy Hruscsov - szemben az USAF-al - a hadászati légierő támadókapacitásával csak blöffölni tudott.
    Az se ismert, hogy a rakétaválság idejére (ez volt az egyetlen alkalom!) hány gépet fegyvereztek fel. A konkrét felfegyverzés műveletére nincs visszaemlékezés (ez még nem jelent semmit). Az érintett személyzetek magukat a bombákat nem látták.
    Később az "atombombázó" Tu-95A gépek a fent nevezett bombapéldányokat nukleáris teszteken oldották.

    A SALT jellegű nemzetközi haderőkorlátozó megállapodásoknál a szovjet centralizáltan tárolt nukleáris eszközök és szállító platformjaik összepárosítása elég nehézkes.
    Példának ott a VSz R-300 Scud rakéták, melyekhez a NATO folyamatosan számolt nukleáris fejrészekkel, de a gyakorlatban ez nem volt ennyire tiszta.
     
    fishbed likes this.
  12. molnibalage

    molnibalage Well-Known Member

    Érdekes vita, bár ennyi szövegből számomra nehezen kibogozható az igazság. Az orosz gépek típusjelzésnél nekem úgy tűnik, hogy Hpasp listája a pontosabb. Az viszont már tényleg érdekes kérdés, hogy miket dobott volna a DA a gaz impikre egyes időszakokban. Mintha a komcsik szája sokkal nagyobb lett volna a valós potenciálnál.
     
  13. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    Jó lenne egy M-4, 3M szériaszámos listát is látni valaha.
     
  14. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    Mindketten csak szovjet forrásból dolgozunk, és persze egyikünknél sincs a bölcsek köve.
    Arra jók ezek a viták, hogy mindkét fél megossza a forrásait, és ezáltal a nő a közös ismeretek halmaza.

    Pl, a fent említett AiV-2003/05 megvan nekem is, csak nem emlékeztem rá.
     
  15. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    Magyar viszonylatban a MiG-21bisz, MiG-23MF, és Szu-22M3 esetén konkrétan a nukleáris fegyverzetre, illetve a lokátorok megtévesztésére alkalmas lőszerekre és rakétákra gondolok.
     
    fishbed and molnibalage like this.
  16. Flexus

    Flexus New Member

    Köszönöm mindenkinek az eddigieket is. Ahogy talán említettem is, a kérdés nem kizárólag a Tu95-re vonatkozott, de olyan topik nincs, ahova normálisan befért volna.

    Tehát, röviden összefoglalva: 50-es, kora 60-as évek: USA ellen nagy magaságban, északi sarkon keresztül, első szakaszban vadász kisérettel, a végső fázisban a nélkül. A későbbi időszakot most felejtsük el, mert valóban más fegyverzettel terveztek.

    Mekkora lett volna az esélye annak, hogy el is jut valamennyi gép a célkörzetig és ott oldani is tud? Mi állt szemben ezzel a fenyegetéssel?
     
  17. Littlejohn

    Littlejohn Well-Known Member

    Sok nem... hacsak.... indulok a kályhától. Az 40-es évek végén óriási haderő-csökkentés történt, aminek még Koreában is érezték a hatását. Az észak-amerikai (+kanadai) légierő erős volt, de a világ számos helyén (Európa, Korea, stb) dekoncentrált volt. Ha úgy nézzük, hogy egy északi behatolásra a III. vh. keretében, az európai hadműveletekkel párhuzamosan kerül sor, akkor óriási veszteségekkel úgy kísérő, mint bombázó oldalról egy-két bomba célba érhetett volna. Ugyanez igaz a nyugati bombázótámadásokra is. Kérdés, hogy az akkori SZU tömegtermelése vagy a nyugati technika érvényesült volna-e. Elmondhatjuk talán, hogy egyik fél se tudott volna meggyőző fölényt úgy kialakítani, hogy a többi fronton ne veszítsék el a légi fölényt/uralmat...
     
  18. Allesmor Obranna

    Allesmor Obranna Well-Known Member

    Ebben a vadászkiséretben nem vagyok távolról sem boztos. Se a Front Légierőnek, se a PVO-nak nem volt sok közös együttműködnivalója a Távolsági Légierővel.
    Legalábbis kíséret nem nagyon.
     
  19. molnibalage

    molnibalage Well-Known Member

    Soha nem kísérték volna vadászok. Ameddig azok lába elért ott a közelben nem lett volna egy impi vadászgép sem.
     
  20. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    Én csak CONUS légvédelem szempontból vizsgáltam a kérdést.
    Remélem a HTÖ "Szovjet bombázó fenyegetés" mellékletét végig olvastad.

    Én alapvetően amcsi Nike és BOMARC szempontból vizsgáltam a szovjet bombázó fenyegetést, fel sem merült bennem, hogy adott esetben ne lett volna mit a célterület fölé juttatni...

    Sima II. világháborús bombázó stílusban képzelte el a támadást a 3M (Bison-B), és a Tu-95 (Bear-A) típus.

    Ellenük bármely nyugati lérak (Nike Ajax, Nike Hercules) eredményes lehetett volna.

    A Tu-95K (Bear-B/C) K-20M rakétáját a (Nike Ajax, Nike Hercules) hatásos megsemmisítési zónáján kívül lehetett indítani.

    BOMARC-A/B ellen nem sok esélye volt a már a Tu-95K bombázóknak sem.

    Szovjet ICBM-ek ellen senkinek sincs esélye a mai napig sem.

    Nos a fenti alapismeretek után imhol az általam szerkesztett táblázat...
    [​IMG]
    ... amiben két dátumot emeltem ki mint lehetséges világvégét.

    Ugye Sztálin Elvtárs 1954-re tűzte ki az amerikai kontinens felperzselését, ami technikai okok miatt elmaradt. (nem létezett szovjet interkontinentális hordozó eszköz)

    1957-ben már 76db interkontinentális bombázó állt rendszerben, viszont a Nike Ajax légvédelmi rakéta rendszeresítés is a tetőpontján volt akkoriban.
    Szerintem a védelem áttörésének esélye 1957-ben minimális volt.

    1965-ben már elég Tu-95K K-20M hordozó állt rendszerbe ahhoz hogy áttörje az USA Nike légvédelmét, de addigra már a BOMARC-B messze az USA partjaitól megsemmisíthette volna a támadókat.

    1965 után már tetszőleges időpontban az ICBM-ek felhasználásával a SzU tetszőleges pillanatban megsemmisíthette volna az USA-t.
    Ez a mai napig is így van, ezért 1965 után már csak bohóckodás amit a légvédelem a interkontinentális stratégiai bombázókkal tenni készül.
     

Ezen oldal megosztása