1. This site uses cookies. By continuing to use this site, you are agreeing to our use of cookies. Learn More.

Tupoljev Tu-95 "Bear"

Diskurzus a(z) 'Stratégiai/taktikai bombázó repülőgépek' témában - GrGLy által indítva @ 2013. január 6..

  1. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    Az USA fel is ismerte, hogy a szovjet ICBM-ek ellen nincs védelem, így 1965 után le is építette honi légvédelmét...
    ... ami 2001 09 11-én vissza is ütött...
    [​IMG]
    ... azóta legalább Washington DC-t egy Norvég légvédelmi komplexum védi.
    :D
     
    fishbed likes this.
  2. molnibalage

    molnibalage Well-Known Member

    Akkor sem segített volna, ha van SAM. Ki adott volna tűzparancsot?


    Ennek fényében elég érdekes az, hogy az oroszok mai napig hidegháborús stílusban pakolgatják körbe városaik és stratégiai potenciáljuk egy részét Sz-300/400-gyel és majd Sz-350-nel. Meg a MiG-31 is köszöni szépen, repül még. Kicsit sokat költenek erre a bohóckodásra.

    Ha valaki nagyon megerőlteti fantáziáját és nem nuki tömeges CM csapásmérést vizionál az orosz ipari és haditengerészeti potenciál ellen kb. akkor van értelme ezeknek, de ha ezt sem, akkor hát hogyismondjam...

    Mondjuk a Moszkva körüli ABM rendszer értelmét sem értettem igazán soha. A válaszcsapáshoz szükséges időablakot kitolhatja, de ameddig több támadó rakéta van, mint védekező addig úgysem lehet megvédeni még Moszkvát sem. Az meg biztos vigasztal mindenkit, hogy ha mondjuk mégis, akkor Moszkva áll, csak az ország többi nagyvárosa atomsivatag.
     
  3. Allesmor Obranna

    Allesmor Obranna Well-Known Member

    Az nem csoda, hogy benned nem merült ez fel, ahogy bennem se. Csak veled elvitatkozgatva addig túrtam a forrásaimat a válasz után, hogy hajlok rá, miközben a hadászati rakétások számára 1955 és kb 62 között jutott legalább a redszerbe állított rakétákkal megegyező mennyiségű nukleáris robbanófej, a Távolsági Légierő számára ebben az időszakban sanszosan annyi légibombát gyártott le a KB-11, ami alig volt több, mint ami a tesztekhez el is fogyott.
    Zavaros a kép. Az RDSz-4 esetében ismert 75, vagy 95 darabos mennyiség. Ez a Front légierő Il-28-asaihoz került.
    Az RDSz-27/37 bombák a Tu-16-osokhoz.
    És ezekből se volt sok.
    Az RDSz-6Sz jöhetett szóba, de ez bár nagyméretű volt ( a Tu-16-osba már nem, csak a Tu-95-ösbe és a 3M-be fért be) hatóerőben 1Mt alatti.
    És ebből se gyártottak sokat.

    Külön zavaró, hogy az RDSz- jelölés nem igazi fegyver, hanem kísérleti eszköz jelölése volt. Hajlok rá, hogy a rakétaválság idején (mint ismert, az egyetlen alkalom, mikor teljes riadókészültségbe emelték a szovjet stratégiai atom ütőerőt. Az egyetlen alkalom, mikor éles nukleáris bombafegyverzet került a hadászati nehézbombázóikra) azt tudták csak függeszteni, amilyük hirtelen volt.
    És ez nem volt sok.
    Gyanítom, hogy Hruscsov visszakozásában ez is közrejátszhatott.

    Mind a mai napig különösen feltűnő, hogy mennyire fehér folt a konkrét szovjet nukleáris bombázóképesség.
    Szemben az USAF hasonló eszközeivel, szovjet oldalon csak a harcászati nukleáris légibomba típusokból ismert kettő, illetve a Szarov-i nukleáris fegyvermúzeum megnyitása óta plusz egy harmadik is.
    Ezen felül csak a teszt bombatestek másolatai vannak ott, köztük a híres Cár-bomba is. Az összes forrásban csak ezek a teszt töltetek jelölései köszönnek vissza.
    De mind a mai napig ismeretlenek a 12 és 20Mt-ás tesztjeiknél használt konstrukciók. Se típus, se projektjelölés. Annyit tudni, hogy ezeknél is egy Tu-95A "szériagép" dolgozott.
    Ismeretlenek továbbá a Szu-24-esek TN-1000 és TN-2000 bombái is.
    Jellemző, hogy a KB-11 egyik vándorkiállításán az RN-24-est (224N) csak mint "Atomfegyver 1971" jelölték. Tehát még azt is, aminkek a típusa ismert. Még most is nagyon tetten érhető a ködösítés, csak nem értem az okát.
    Nem világos, hogy a kelet-európai nukleáris bombatárolókban mit és mennyit tároltak.
    De legalább kikövetkeztethető a típus és sejthető, hogy az adott tárolóban rendelkezésre álló helynek megfelelő.

    Ezzel szemben a fokozatosan elértéktelenedő Tu-95/A/M/MA és 3M kontingens nukleáris bombafegyverzetéről semmi nincs.
     
  4. fonak9

    fonak9 Member

    Hát ja, jó kérdés, de a szovjet időktől kezdve nagy súlyt fektettek a légvédelemre, nyilván paranoiából is (Sztálin volt, aki annak idején elrendelte Moszkva légvédelmi bázisokkal való körülvételét - az Sz-25 Berkut olyan drága is lett, hogy sehol máshol nem telepítették). Az U-2 lelövés pedig nyilván óriási presztízst adott a légvédelmi rakétás fegyvernemnek, attól kezdve bizonyára még nagyobb prioritást élvezett. És feltehetően a szovjet/orosz katonai-ipari komplexumra is jellemző az önjáróság, még inkább, mint az amerikaira. A beszerzések fő mozgatórugója a tervezőirodák és a gyártó üzemek fennmaradása volt (és az igazgatóik politikai befolyása), nem a racionalitás.
    Moszkva esetében pedig nyilván csak az volt a cél, hogy a fejesek lehetőleg el tudjanak iszkolni a metro2-n keresztül majd helikopterrel és repülővel a Jamantau-hegyi szuperbunkerig (jó, azt már csak a SZU bukása után fejezték be, akkor valami hasonló túlélőbunkerig)., ha utána elpusztul Moszkva, az már "nem számít". A szovjet és ma az orosz vezetés fő félelme mindig is az volt, hogy egy meglepetésszerű csapással elintézi őket a technikai fölényben lévő "fő ellenfél". Persze mivel mindenki a saját gondolkodását vetíti ki másokra, nem meglepő, hogy ők maguk az esetleges háborút azonnali tömeges atomcsapással képzelték el nyolcvanas évekig legalábbis.
    Viktor Szuvorov lehet hogy nem teljesen megbízható, de mindenesetre ő írta valahol, hogy a szovjeteket mennyire meglepte, hogy az amerikaiak nem Washingtont hanem egy észak-dakotai Minuteman-bázist választottak védendő célpontként, és ünnepeltek, hogy a "hülye amerikaiak" eszerint mégsem azonnali, elsőkénti tömeges atomtámadásban gondolkodnak.
     
    Littlejohn likes this.
  5. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    Nem a tűzparancs hiányzott, hanem a városokat védő készenlétben lévő komplexumok.
    Egy eltérített gépet végül is utolértek a vadászok, és azt tán le is lőtték.
     
    fip7, fishbed and dudi like this.
  6. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    Jó téma, a taktikai fegyverek jobban ismertek, vigyük át ezt ide.
     
  7. emel

    emel Well-Known Member

    Ha jól megnézed az USA légitámaszpontok elhelyezését Oo. körül, akkor kiderül hogy akár még a harcászati légierő egyes gépeivel is, de a hadászatiakkal mindenképpen, nagyságrenddel több atomfegyver-hordozó gépük érné el Iván célpontjait, mint fordítva. Ennek fényében mitől meglepő a légvédelem fejlesztése?
     
  8. misinator

    misinator Well-Known Member

    Nekem mindig is az volt a sejtésem - amióta kiderült pl. a Spektrum Tv '90-es évekbeli ismeretterjesztő filmjeiből -, hogy mennyire blöff volt eleinte a szovjet hadászati bombázók és az ICBM-ek száma,s amit az amerikai felderítése nagyjából tudott, de nem kötötte még az elnök orrára se - hogy a szovjetek az érdemi silós ICBM mennyiség előtt a megúszásra játszottak; s bejött nekik!
    (A rendelkezésre álló tölteteikről mostanáig ugye nem is beszéltünk!!!)
    Nézzük csak az elejéről - pontos dátumok és konkrét darabszámok nélkül!
    Az első működőképes szovjet nukleáris bombáig az USA pár darab atombombával is simán megadásra tudta volna kényszeríteni a szovjet vezetést - már mai maradt volna belőle, ha a Kreml nem értesül időben (felhős idő..éjszaka...) a bombázók Moszkváig jutásáig. Szerintem bőven lett volna esélyük.
    Onnan jött a jenki besápadás, pedig még mindig messze előnyben voltak; az ő bombázóik indulhattak volna Nyugat-Európából bárhonnan.
    A szovjet Tu-4-es bombázóknak honnan kellett volna indulni, hogy elérjék mondjuk Washingtont s még haza is jussanak?
    Szerintem a jenkik kihagyták a ziccert.
    Amikor a szovjetek bemutatták az első hadászati bombázóikat - amik ugye ( talán olvasmányos emlékeim szerint?) köröztek Moszkva felett és benyelték a nyugati attasék, hogy nemcsak az a mondjuk három van a Tupoljevekből, amit először láttak, - az a következő blöff volt. S ha A.O-nak van igaza - miért ne lehetne, akkor pár darab nagyvárosok felett elsüthető tölteten kívül semmijük nem volt (mondjuk az is valami) legalább '57-ig.
    Kérdés, hogy ezek közül is eljuthatott volna e a célig legalább egy? Hááát...
    Blöff. (Quoting Matolcsy:D)
    Ha eszembe jutnak azok az amerikai propaganda és oktató kisfilmek, amiken bemutatják, hogy pl. a gyerekek hogy bújjanak a pad alá, amikor animálva azt ábrázolják, hogy a szovjet hadászati bombázók befeketítik az eget, mint a varjak...
    Mondom én, hogy bejött a blöff.
    Aztán jöttek az első műhold felvételek, amiből kiderült, hogy vagy az Ural-hegységbe vannak elbújtatva (he-he), vagy az előző oldalakon felsoroltakon kívül biza' nincs belőlük annyi se, hogy egy sugárútra árnyékot vessenek. Persze ez nem vigasztalta volna azt a derék amcsi polgárt, aki csak egyet is megpillanthatott volna - életében először és utoljára.
    Itt már blöffölni sem kellett a bombázókkal, s mégis elég volt.
    Igaz '57-ben jött az R-7 ICBM, ami vagy egy váratlan csapásra vagy csak egy tessék-lássék viszont csapásra lett volna jó úgy '62-ig(?), amikor
    - ha a Szovjetunió körül ólálkodó amcsi bombázók meg nem semmisítették volna addig az álcázhatatlan felhőkarcolóként kiemelkedő indítókat, amikről majd egy napos indítási procedúra után kb. úgy a fele jutott volna el úgy a cél környékéig.
    Tehát megint csak blöfföltek és bejött.
    Addig, amíg nem volt érdemi mennyiségű, silókból indítható ICBM-ük rászerelt töltetekkel indulásra készen, addig csak azért úszták meg, mert szerencsére nem volt olyan amerikai politikus, aki bevállalta volna, hogy nagyjából max. New York meg Washington Hirosima, meg Nagaszaki sorsára jut.

    Most - ha már a mennyiségi és minőségi különbséget vesszük - az amcsikkal ugyanezt műveli Észak-Korea, leszámítva azt, hogy ugye nem is biztos, hogy a nuki tölteteiktől kéne a leginkább félni, hanem a vegyi és biológiai fegyvereitől.

    Legalábbis én így látom.
     
    fip7 likes this.
  9. gacsat

    gacsat Well-Known Member

    A harcászati légierőnek is a SzU és Kína volt az elsődleges célpontja. Atomfegyverekkel.
    https://www.google.com/url?sa=t&rct...p-athenaeum/&usg=AOvVaw0Db9qtXCy_8rNewxOOhFzY
     
  10. gacsat

    gacsat Well-Known Member

    Az oroszok, és az amerikaiak is az atomtámadást nem kötelékben képzelték el. 1-1 repülő minden célra. A Tu-4eseket meg nem várták vissza. A későbbieket se nagyon.
    Atombomba ügyben meg a bizonyíték hiánya, az nem a hiány bizonyítéka.
    A Tu-4esnek 1 éles bevetése lett volna, a Corvin-köz lebombázása, de azt is lefújták menet közben.
     
    misinator likes this.
  11. Allesmor Obranna

    Allesmor Obranna Well-Known Member

    Elég sok az ellentmondás. Egyetlen lengyel oldalon találtam arra utalást, hogy 1962-ben a 18-19 darab Tu-95M-ből kialakított pár darab Tu-95A a készültség elrendelésekor felfegyverzésre került. Itt említik meg, hogy a bombákat amúgy se a bázison tárolták, azokat "egy központi tárolóból" szállították le.

    Ezzel szemben az orosz oldalakon csak az M4-essel illetve 3M-el hozzák összefüggésbe az ominózus felfegyverzést, az M4-esek egy részének tankerré felkészítését, Tu-16-osok segítségének igénybevételét.
    Érdekes, hogy orosz oldalak a 62-es készültséggel kapcsolatban a Tu-95-ösöket nem említik.

    Viszont az M4/3M-hez konkrétan megemlített nukleáris bombatípusokat a Tu-16A, Il-28 és Tu-95A gépek oldották Novaja Zelmja és Szemipalatyinszk felett.
    Tudtommal a szovjet atomkísérletekben a Mjasziscsevek nem voltak egyszer se bevonva hordozógépnek.

    Nekem az a sanda gyanúm, hogy 1962-ben a távolsági légierő élesben a kettő közül a potensebbnek tartott Mjasziscsevekhez (és a Tu-16-osokhoz) rakta fel az összes meglévő, tucatnál talán ha több bombáját, a Tu-95-ösöket is magasabb fokba emelték de a "Némák" oda nem mentek ki, csak "úton voltak".
    Vagyis elementáris fejetlenség volt, amit csak az árnyalt, egyrészt rakéták is rendelkezésre álltak, másrészt, hogy az információ lefelé nem áramlott, az egymástól izolált alakulatok közül gondolom a készültség alatt a Tu-95-öst repülőknek fogalmuk nem volt, hogy Mjasziscseven dolgozó társaikat a baltikumba telepítették és náluk be is rakták a bombákat. Mindenki tette a dolgát.

    Fent Hruscsov szintjén meg tudták, hogy mennyi a valós összes nukleáris töltet mennyiség, különféle platformokra.

    Szóval a szovjetek nagyobb arcvesztés nélkül túlélték a blöffjüket, de Hruscsovnak alig két év után befellegzett. Részben a 62-ben elmaradt " tökösség" miatt
    64-től jött Brezsnyev, 65-től pedig a Távolsági légierő kezd erősen elmozdulni a rakétahordozók felé.
    A Tu-95A gépek 1961 október 31-ig a Cár bombáig (58Mt) különféle 2.5 és 3Mt körüli tesztek oldásában vettek részt főleg. Ezeknél az oldásoknál a Tu-95A-val repülő hajózóknak az egységük parancsnoka kötelezővé tette a megtekintést, hogy "érezzék a megatonnák erejét" (orosz visszaemlékezés.

    Érdekesség, hogy a nagy megatonnás hatóerejű tesztek közül a nagy többség csak a két amerikai földi teszt berendezés, az Operation Ivy Mike (10.5Mt), Operation Castle Bravo (15Mt) és a szovjet légibomba AN602/RDSz-202 (58Mt) tesztekre gondol.

    Namost az amerikai rangsor harmadik helyezettje már 10Mt alatti hatóerejű volt.

    Ehhez képest nézzük a szovjet háziverseny előkelő helyezettjeit.
    A Tu-95A (és V) gépek a következő bombatestek oldásában vettek többek közt részt. Érdemes figyelni a dátumokat is és nem csak a Cár-bombához képest. Ezek mindegyike NZ felett történt:

    1961 október 4, 10Mt
    1961 október 23, 12.5Mt
    1961 október 31, 58Mt
    1962 augusztus 25, 10Mt
    1962 szeptember 19, 10Mt
    1962 szeptember 25, 19Mt
    1962 szeptember 27, kb 9.5Mt
    1962 december 24, 24.2Mt (a Cár bomba utáni második legnagyobb nukleáris robbantás az emberiség történelmében)
    1962 december 25-én egy 3.1Mt és egy 8.5kt hatóerejű, repülőgépről (valószínű, nem Tu-95A) oldott légköri robbantás volt a két utolsó szovjet légköri teszt.

    Ezek után repülőgépek már nem vettek részt atomtesztekben, Novaja Zemlja pedig már csak pár további föld alatti tesztnek volt helyszíne.

    Ilyen mennyiségű oldási teszt mellett nem igen lehetett elég kapacitás a kétséges eredményességgel bevethető szovjet stratégiai termonukleáris bombafegyverzetet is legyártani. Ugyanis a fenti kaliberek jócskán elvitték a rendelkezésreálló nukleáris töltetek jelentékeny hányadát.
     
    fishbed likes this.
  12. gacsat

    gacsat Well-Known Member

  13. dudi

    dudi Well-Known Member

    Hogy kaphatta a Szovjetunióban a legerősebb bomba Cár nevet?
     
  14. gacsat

    gacsat Well-Known Member

    Mert a legnagyobb ágyú, és a legnagyobb harang is CÁR.
     
  15. blogen

    blogen Well-Known Member

    Mert az volt a legkirályabb! Tényleg ilyen egyszerű a válasz, nem főnév, hanem melléknév a "cár". De azt nem tudom, hogy az oroszok mikortól nevezik így, az biztos, hogy ilyet hivatalos iratban nem fogsz találni!
     
  16. dudi

    dudi Well-Known Member

    A kommonizmusban a cár szitokszó volt,a gaz imperializmus jelképe aki ellen fellázadtak a hős munkások.
     
  17. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    [​IMG]

    Amcsik pontosan tisztában voltak a szovjet bombázók számával, diszlokációjával, és a gyártás ütemével, ugyanis 1956-tól 1960-ig folyamatosan repültek U2 bevetéseket a szovjetunió fölött (végigfotózták az összes repteret és gyárat, többször is), az utolsó 1960 május 1-i lett volna a 24.-ik bevetés a szu fölött.
    HTÖ mellékletben a bevetések ismertetése.
     
    fishbed and misinator like this.
  18. Allesmor Obranna

    Allesmor Obranna Well-Known Member

    Ez a "Cár-bomba" kívülről jött, az eredeti és az oroszok által is használt Cár-ágyú és Cár-harang mintájára. A szovjetek így sose nevezték a bombát.
    Adtak neki saját nevet, Iván név alatt futott a fejlesztés, AN602, illetve RDSz-202 a bomba típusjele, illetve gyártmányjelzése.

    Manapság már az oroszok is Cár-bombaként hivatkoznak rá.
     
    fishbed, fip7, Python and 1 other person like this.
  19. dudi

    dudi Well-Known Member

    Jól gondoltam én,hogy valami nem kerek a megnevezéssel.
     
  20. Hpasp

    Hpasp Well-Known Member

    «изделие 37д» РДС-37 («Иван») 1,6 Мт Ту-95, 3М, М-4. Двухстадийная бомба на принципе радиационной имплозии. Испытана (сбросом) 22.11.55 на СИП №2 МО СССР. Масса – 3 т
    2,9 Мт Усовершенствованная. Испытана 6.10.57
     

Ezen oldal megosztása