Vegyi fegyverek / Vegyi védelem / ABV védelem / CBRN eszközei

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

  • Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:

    • a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
    • a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők

    Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.

    Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.

gacsat

Well-Known Member
2010. augusztus 2.
16 696
14 667
113
Konkrét típusok - tüzérség

122mm-es (önjáró) tarack vegyi lőszerei, Lewisit illetve Szarin töltettel

(122mm-es tarackok alkották az harckocsizó és gépesített lövész ezredek tüzérosztályait.)

122mm-t-z-Lewisit.jpg

122mm-t-z-Szarin.jpg


152mm-es (önjáró) tarack vegyi lőszerei, Lewisit illetve Szarin töltettel
(152mm-es tarackok alkották a hadsereg és hadosztály közvetlen tüzér ezredek tüzérosztályait.)

152mm-t-z-Lewisit.jpg

152mm-t-z-Szarin.jpg
A luizitosok időzítettek, a szarinosok csapódó gyújtósok. Ezek valami régebbi tervek lehetnek. Úgy tudom, az újabbakban nincs szarin, csak a két faszán elálló, és önmagában nem veszélyes reagens, ami röptében keveredik össze.
 
  • Tetszik
Reactions: endre
T

Törölt tag 1945

Guest
Konkrét típusok - légibombák

100kg-os légibomba, Lewisit és Kénmustár töltettel


100kg-bomba-I-Lewisit-s-Must-r.jpg

100kg-bomba-II-Lewisit-s-Must-r.jpg


250kg-os légibomba, Szarin illetve Szomán töltettel


250kg-bomba-Szarin.jpg

250kg-tart-ly-Szom-n.jpg


500kg-os légibomba, Lewisit és Kénmustár töltettel


500kg-tart-ly-Lewisit-s-Must-r.jpg


1500kg-os légibomba, Lewisit és Kénmustár töltettel

1500kg-tart-ly-Lewisit-s-Must-r.jpg


shikhany-1987-29489053653-o.jpg


Bomb-k.jpg
 

gafzhu

Well-Known Member
2019. június 15.
4 506
10 088
113
Atropint cseppentesz bele, az tagitja. Hasznalat utan viszed vissza a patikaba mert annyira mergezo anyag.
ABV csomagban volt nekem itthon anno meg. Szivbenulas vagy mi ellen jo valami vegyi tamadas eseten.
Kolineszteráz-gátló mérgezés ("idegmérgek") ellen használatos (pl. Bi-58, tabun, szarin, szomán, VX, novicsok).
Mellékesen Parkinson-kór, gyomorfekély, bélgörcs, hányás, túl lassú szívműködés ellen is hat, de ritkán használják a kellemetlen mellékhatásai miatt.
 
  • Tetszik
Reactions: fip7

ZeiG

Well-Known Member
2017. április 4.
871
4 851
93
Lassan két éve, hogy alaposan beleástam magam az LPO-50 lángszóró témájába.

A fórum haditechnikai vonalát erősítendő, elkezdem fellapátolni ide a megszerzett ismereteket, kezdve egy általános bevezetővel a lángszórók témájában, folytatva a harceszköz ismertetésével, bemutatva hazai pályafutását, majd felvillantva pár epizódot hosszú utóéletéből - némi (talán szubjektív, ám reményeim szerint szakmai megalapozottságú) magánvéleménnyel a lángszórók kapcsán.

lpo-50_01.jpg


Bármely szakmai kritikát, kiegészítést és helyesbítést köszönettel veszek. :)
 

ZeiG

Well-Known Member
2017. április 4.
871
4 851
93
A katonai lángszóró nem csak lángot, tehát nem égő gázt, hanem égő folyadékot lő ki. Ez azért fontos, mert utóbbi szétspriccelhet, irányt változtathat különböző felületekhez csapódva, elfolyhat földet érés után és rövid ideig a tűzcsapás kiváltását követően is lángol, meggyújtva az éghető anyagokat. Ez a rejtett és fedett terek pusztítására is alkalmas tulajdonsága tette vonzóvá első fejlesztőinek szemében. (Köztük egy makói születésű magyar mérnök, Szakáts Gábor, és ironikus módon egy német tűzoltóparancsnok, Bernhard Reddemann játszott kiemelkedő szerepet.)

langszoro_01.jpg


A tűz fegyverként történő használata erős demoralizáló hatással bír, ösztönös menekülésre készteti a megtámadottakat. Érthető, hiszen kevés borzalmasabb vég létezik a tűzhalálnál és még a lángokat túlélők közül is sokan halnak bele később fájdalmas sérüléseikbe. A gyógyulás hosszan tartó és gyötrelmes folyamat, sokszor maradandó károsodásokkal. A lángszórótól való rettegés azonban nem áll arányban annak valódi hatékonyságával. Ahogyan azt egy tapasztalt brit tiszt angol hidegvérrel megfogalmazott szavai is sejtetik:

"Úgy fest, mintha egy nagy gázsugár közeledne hozzád, és a természetes késztetésed azt súgja, ugorj hátra, és eredj az útjából… tapasztalatom szerint azonban a lángszóró hatásos lőtávolsága nagyon csekély, az embert pedig, aki kezeli, legtöbbször lelövik… Igen kevés esetben fordul elő, hogy valakit tényleg megéget az ördög tüze."

Amint a lángszóró feltűnt a harctereken, a katonák azonnal parancsba kapták, hogy elsőként azokat az ellenséges katonákat lőjék le, akiknél ilyen fegyvert látnak. Nem kellett nekik kétszer mondani. A lángszórósok elfogásuk esetén sem számíthattak kegyelemre, általában azonnal agyonlőtték őket. Sokszor megtörtént ez a pórul járt mesterlövészekkel is, míg azonban egy mesterlövész mozgékonyságát nem sokban gátolja fegyvere, valamint többnyire rejtve és az ellenségtől jelentős távolságra tevékenykedik, addig a lángszórósok minden téren nyomasztó hátránnyal indultak harcba.

A lángszórók nehéz, ormótlan, a mozgást jelentősen megnehezítő szerkezetek, míg működésük olyan látványosság, amely nyomban felkelti az ellenség figyelmét és azonnali választüzet von maga után. Ráadásul eredményes használatához a lehető legközelebb kell nyomulni a célponthoz. Mindezek tetejébe csak rövid ideig használható, mert tartálya gyorsan kiürül. Ezért a lángszórósok soha nem is tevékenykedtek egyedül. Kisebb, speciálisan képzett rajokba, szakaszokba tagozódva végezték munkájukat, amelyhez csak az elmebetegség határait súroló fanatizmussal átitatott katonák érezhettek valódi kedvet. Számos jelentős hátrányuk mellett azonban, a közhiedelemmel ellentétben a lángszóró tartályai csak nagyon ritkán robbannak föl találat esetén, mivel a bennük tárolt gyújtóanyagok gyulladási pontja meglehetősen magas, míg a kilövésükre használt nyomástartályban lévő hajtógázok alacsony reakcióképességű inert gázok.

A lángszórós harcászat jellemzőit érzékletesen villantja föl egy idős isonzói veterán, aki a Gulyás testvérek legendás dokumentumfilmjében elevenítette föl emlékeit.


"Minden katonájuk rohant be a bunkerbe. Nekünk meg az volt a kötelességünk, hogy minden bunkerbe bele kellett spriccelni. Mind ott pusztultak el. A gyalogság meg jött utánunk és foglalta el a helyet. Két támadásban vettem részt, amely sikerrel járt. De azt megmondták az első támadásnál, hogy úgy számoljunk, hogy nincs fogoly náluk, ha megtudják, hogy lángszórók vagyunk, akkor az egyszerű közkatonájuk is ott a helyszínen agyonlőhet, elpusztíthat bennünket. Szóval két támadás sikerrel járt. Igen ám, de nagy lángja, nagy füstje volt a mi munkánknak, és a harmadik támadásra mikor felkészültünk volna, olyan pergőtüzet kaptunk, hogy vagy tízen vagy tizenöten, húszan, ha megmaradtunk, a többi ott pusztult el. Olyan tüzérségi össztüzet kaptunk, hogy meg se tudtuk közelíteni a helyszínt. Evvel vége volt, de közben jött Svájcból állítólag a parancs, hogy nemzetközileg letiltották a lángszórónak az alkalmazását. Nemzetközileg valahogy embertelennek találták és ezt nem engedélyezték."

A gyakorlatban azonban a háború végéig használatban maradtak a lángszórók, perzselve a húst és izzítva a gyűlöletet. Az I. világháborúban debütáló tűzfegyver a II. világháborúban terjedt el igazán, ahol az összes jelentős hadviselő állam katonái használták bunkerek kifüstölésére, épületek felgyújtására vagy sűrű bozótosok megtisztítására. A csendes-óceáni hadszíntéren különösen hatékonynak tűnt, mind a földalatti rókalyukakba visszaszorult ellenállási gócok kiiktatására, mind az áthatolhatatlan őserdei növényzet felégetésére.

langszoro_02.jpg
 

ZeiG

Well-Known Member
2017. április 4.
871
4 851
93
Bár az I. világháború után az amerikaiaknak nem voltak számottevő tapasztalataik a lángszórók használatával kapcsolatban, gyorsan ledolgozták hátrányukat és potens eszközöket fejlesztettek ki. Az 1944-ben megjelenő M2 utolsó verzióit még Vietnámban is használták.

A lángszóró melletti elköteleződésüket mi sem jelzi jobban, mint egy 1944 márciusában, a Chemical Warfare Bulletin című szaklap hasábjain megjelenő cikk, amely a lángszórót kegyes gyilkosnak (mercy killer) nevezi. Az írás szerint a lángszóró tüze olyan sokkolóan erős ingert mér az idegrendszerre, hogy az a forró levegő belégzésével társulva sokszor már azelőtt megöli az áldozatokat, hogy testüket a láng végigperzselné. Egyes katonai szakértők odáig mentek, hogy a lángszórót egyenesen humánus fegyvernek nevezzék! A nehezen hihető elmélet mögött valószínűleg az a szándék munkált, amely a lángszórót kezelő katonák pszichés terhelését igyekezett csökkenteni, elhitetve velük, hogy lángolva sikoltozó áldozataik valójában nem is szenvednek annyira…

40779_2020_237_Fig3_HTML.png


Az elgondolást 1945-ben alapos és könyörtelen állatkísérletekkel tették próbára. A kutatási eredmények gyorsan megcáfolták a mercy killer elméletet és kimutatták, hogy más fegyverekhez képest a gyújtófegyverek rendkívüli és fölösleges szenvedéseket okoznak áldozataiknak. Mindezek ellenére az amerikaiak Vietnámba is magukkal vitték lángszóróikat, amelyek, néhány ritka kivételtől eltekintve végül nem bizonyultak különösebben hasznosnak.

Eager_Pursuit_14.jpg


A Vietnam-reflections blog szerzője szerint a lángszóró volt az a fegyver, amellyel senki sem akart harcolni és amelyet senki sem akart cipelni. Ellenséges tűzben különösen kellemetlen kolonc volt, főleg, ha szivárgó üzemanyagtartályából a napalm hordozója nyakába kezdett csöpögni, lassan eláztatva a hátát. A visszaemlékezésekből kiderül, hogy a szerző és bajtársai egyszer négy héten keresztül cipeltek egy 30 kilós M2-t, anélkül, hogy akár egyetlen egyszer is használták volna. A hadművelet végén, mielőtt felszálltak az őket kivonó helikopterre, biztonsági okokból kiürítették a fegyvert. Ezt a céltalan műveletet kapta lencsevégre a szerző, aki azt is megemlíti, hogy ha sajtósok voltak a közelben, akkor amúgy is tilos volt lángszórót használniuk. A kunyhók felgyújtásához tökéletesen elegendő volt egy Zippo öngyújtó is…

Eager_Pursuit_15.jpg

Eager_Pursuit_1.jpg


A lángszórókkal szerzett kiábrándító tapasztalatok nyomán és a nemzetközi közvélemény rosszallását figyelembe véve az amerikai fegyveres erők 1978-ban végül kivonták eszköztárukból ezeket a fegyvereket.

De nem csak az amerikaiak használtak lángszórókat Vietnámban...
 

ZeiG

Well-Known Member
2017. április 4.
871
4 851
93
1967. május 8-án a kora hajnali órákban megszólaltak az ellenséges aknavetők az amerikai tengerészgyalogosok Con Thien-nél kiépített támaszpontja körül. A bázist ezután lángszórókkal támadták meg az Észak-Vietnami Hadsereg speciális alakulatai. A lángok kiűzték az amerikaiakat állásaikból, akik így géppuska- és aknatűzbe kerültek. Napkeltére a jelentős veszteségeket szenvedő támadók visszavonultak, de a tengerészgyalogosok 44 halottat és 110 sebesültet vesztettek, bár veszteségeiket nem a lángszórók okozták.
Az új fegyver, melynek fenyegetésével innentől számolnia kellett az amerikaiaknak, a szovjet LPO-50 lángszóró kínai klónja volt.

langszoro_05.jpg

Az LPO-50 vietnámi szereplésének következő emlékezetes állomása ugyanezen év december 5. volt, amikor a Vietkong egy megtorló akcióban több, mint 200 falusit mészárolt le Dak Son településen. A menekülők házait lángszórókkal gyújtották föl, és aki nem szaladt ki a géppuskák elé, az vagy a lángok között lelete halálát, vagy megfulladt a föld alá ásott üregekben.

35y8rtyzo7sz.jpg


A lángszóró a vietnámi kommunisták kezében, ha ritkán tűnt is föl, rendszeresen felbukkant és félelmetes fegyvernek bizonyult. Ahogyan legtöbb fegyverük, úgy ez is a Szovjetunióban született.

A II. világháború többi hadviselő államához hasonlóan, ha nem is széleskörűen, de a Szovjetunió is alkalmazott lángszórókat, az öldöklő városi harcokban éppúgy, mint falusi faépületek felgyújtásánál, vagy a sűrű erdőkben vívott összecsapásokban. Lángszóróik, a ROKS-2 és a ROKS-3 kifejlesztésénél arra is törekedtek, hogy azokat jól álcázzák. Ezek megjelenése a hagyományos szovjet puskák kialakítását követte (már amennyire ez szerkezetileg lehetséges volt), a gyújtóanyagot tartalmazó tartályokat pedig sokszor közönséges gyalogos hátizsáknak álcázták.

langszoro_06.jpg


A hidegháború fegyverkezési versenyében természetesen a lángszórók sem kerülhettek ki a Vörös Hadsereg fegyvertárából, és mint minden fegyvernél, ennél is keresték a továbbfejlesztés és a tökéletesítés lehetőségeit.
A világháborús típusokat váltó új, szovjet lángszóró 1950-re készült el, ez lett a Könnyű Gyalogsági Lángszóró, oroszul Ljogkij Pjekhotnij Ognyemjot, rövidítése után LPO-50.
 

ZeiG

Well-Known Member
2017. április 4.
871
4 851
93
Az LPO-50 hagyományos felépítésű lángszóró, tervezésekor az álcázási szempontokat már nem vették figyelembe. Egyes források szerint a villaállvány fő funkciója, hogy a lángszórót könnyű golyószórónak álcázza, de elég egy pillantást vetni az eszközre és bármely szovjet golyószóróra, hogy megállapítsuk, ez nem valósult meg.

Az LPO-50 tömege feltöltött állapotban 22,5 kg, tehát elődeihez hasonlóan szintén meglehetősen súlyos fegyver.
Három tűzkeveréket tartalmazó tartályát egy hajlékony tömlő köti össze magával a fegyverrel. A tartályok alján lévő csőcsatlakozásokban nyomáskiegyenlítő szelepeket helyeztek el. Ezek a szelepek rugóval és speciális membránnal reteszelik el a gyújtókeverék útját a cső felé. A tartályok felső részén piropatron, lőportöltet és biztonsági szelep található. A fegyver elektromos működtetésű, tusában egy akkumulátortelep került beépítésre négy db. 1,5 Voltos akkumulátorral. A lángszóró tűzváltókarjának négy állása van. Biztosított helyzetben a rendszer nincs áram alatt, a három további állás pedig a három tartály egyenkénti áram alá helyezésére szolgál. Minden tartály külön vezetékkel csatlakozik a tűzváltókarhoz.

lpo-50_08.jpg


Míg a lángszórók többségénél magas nyomású hajtógáz biztosítja a tüzelőanyag nagy erővel történő kilövellését, az LPO-50 más elven működik. A hajtógázt itt egy-egy lőportöltet berobbanása szolgáltatja. A szokatlan megoldásnak köszönhetően a fegyver biztonságosabban tárolható és kisebb a működtetése közben fellépő meghibásodás esélye is. Emellett viszont a tűzcsapás ideje nem befolyásolható, a tűzkiváltás a tartály teljes kiürülését eredményezi!

A fegyver használatához a kezelő elfoglalja pozícióját a célpontjával szemben, majd beállítja a tűzváltókart a megfelelő tartályra, céloz, és megnyomja az elsütőbillentyűt (köznapi nyelven szólva meghúzza a ravaszt). Ezzel zárja az aktuális tartály piropatronjának és a fegyver aktuális gyújtópatronjának az áramkörét. A piropatron berobban, meggyújtja a lőportöltetet, amely égése során nagy nyomású gázt fejleszt és amikor ez a nyomás – kb. 1 másodperc alatt – eléri a 30 kp/cm2 értéket, a nyomáskiegyenlítő szelep a tartály alján átszakítja a membránt és kinyomja a tüzelőanyagot a tömlőn át a csőbe. Itt a gyújtópatron lángra lobbantja az üzemanyagot, amely nagy nyomással kitörve, lángolva ér célba. A lövés kiváltásakor mintegy 70 daN visszarúgó hatás keletkezik, amely igen határozott fogást igényel. Ezért is használják az LPO-50-et többnyire fekvő helyzetben, ezt segíti az elejére felszerelt villaállvány is.

yeNG-heirxyf1589356.gif


A lövés után a kiürülő tartályban a nyomás csökken, a rugós nyomáskiegyenlítő visszaáll eredeti helyzetébe és elzárja a tartályt. A következő tűzcsapás kiváltásához a következő tartályra kell állítani a tűzváltókart és jöhet a következő lövés. Az elsütőbillentyű meghúzása és a lövés tényleges bekövetkezése között eltelik néhány pillanat, ugyanakkor a folyamat onnantól automatikus. Amíg le nem esik a nyomás és ki nem ürül a tartály, megállíthatatlanul zúdul a lángoló anyag a célterületre.

Mint az a leírásból is kitűnik, egy-egy lövés mindössze pár másodpercekig tart és a fegyver három tűzcsapás után kiürül. Ezek a fegyver torkolatától 10-15 méterre kezdődő tűzcsapások azonban meglehetősen impozánsok. 3-5 méter széles, hosszan elnyúló ellipszisük 40-60, sőt, megfelelő körülmények mellett – elméletileg – akár 90 méter távolságra is elér. A 66 m/s kezdősebességgel kiáramló, akár 1000 Celsius fokon lángoló harcanyag pusztító hatása 30-40 méteres távolságon a legerősebb. A fegyver hatékonysága nagyban függ a gyújtókeverék minőségétől, de a légköri viszonyoktól is. Száraz, meleg időben, jó hátszéllel, gyúlékony célpontok ellen nyilvánvalóan sokkal hatásosabb, mint zuhogó esőben, erős oldal-, vagy ellenszélben.

Az LPO-50 tartályaiba 3-4 liter tűzkeverék tölthető, amely optimális esetben koncentrátummal sűrített benzin, de lehet dízelolaj is, tehát a harceszköz igazán nem válogatós. Ideális körülmények között a fegyver 8-10 perc alatt újratölthető, a gyakorlatban ez azonban aligha lehetséges a felhasználás helyén. A kiürült és ezzel hasznavehetetlenné vált szerkezetet, amely üresen is közel 15 kg, előbb vissza kell cipelni a benzineshordókhoz, amelyek a tűzvonaltól valószínűleg jelentős távolságra találhatóak. Természetesen nem csak a kiürült tüzelőanyagot, hanem az elhasznált piropatronokat is pótolni kell.

lpo-50_15.jpg

lpo-50_16.jpg

lpo-50_17.jpg
 

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
20 027
66 478
113
Az LPO-50 hagyományos felépítésű lángszóró, tervezésekor az álcázási szempontokat már nem vették figyelembe. Egyes források szerint a villaállvány fő funkciója, hogy a lángszórót könnyű golyószórónak álcázza, de elég egy pillantást vetni az eszközre és bármely szovjet golyószóróra, hogy megállapítsuk, ez nem valósult meg.

Az LPO-50 tömege feltöltött állapotban 22,5 kg, tehát elődeihez hasonlóan szintén meglehetősen súlyos fegyver.
Három tűzkeveréket tartalmazó tartályát egy hajlékony tömlő köti össze magával a fegyverrel. A tartályok alján lévő csőcsatlakozásokban nyomáskiegyenlítő szelepeket helyeztek el. Ezek a szelepek rugóval és speciális membránnal reteszelik el a gyújtókeverék útját a cső felé. A tartályok felső részén piropatron, lőportöltet és biztonsági szelep található. A fegyver elektromos működtetésű, tusában egy akkumulátortelep került beépítésre négy db. 1,5 Voltos akkumulátorral. A lángszóró tűzváltókarjának négy állása van. Biztosított helyzetben a rendszer nincs áram alatt, a három további állás pedig a három tartály egyenkénti áram alá helyezésére szolgál. Minden tartály külön vezetékkel csatlakozik a tűzváltókarhoz.

lpo-50_08.jpg


Míg a lángszórók többségénél magas nyomású hajtógáz biztosítja a tüzelőanyag nagy erővel történő kilövellését, az LPO-50 más elven működik. A hajtógázt itt egy-egy lőportöltet berobbanása szolgáltatja. A szokatlan megoldásnak köszönhetően a fegyver biztonságosabban tárolható és kisebb a működtetése közben fellépő meghibásodás esélye is. Emellett viszont a tűzcsapás ideje nem befolyásolható, a tűzkiváltás a tartály teljes kiürülését eredményezi!

A fegyver használatához a kezelő elfoglalja pozícióját a célpontjával szemben, majd beállítja a tűzváltókart a megfelelő tartályra, céloz, és megnyomja az elsütőbillentyűt (köznapi nyelven szólva meghúzza a ravaszt). Ezzel zárja az aktuális tartály piropatronjának és a fegyver aktuális gyújtópatronjának az áramkörét. A piropatron berobban, meggyújtja a lőportöltetet, amely égése során nagy nyomású gázt fejleszt és amikor ez a nyomás – kb. 1 másodperc alatt – eléri a 30 kp/cm2 értéket, a nyomáskiegyenlítő szelep a tartály alján átszakítja a membránt és kinyomja a tüzelőanyagot a tömlőn át a csőbe. Itt a gyújtópatron lángra lobbantja az üzemanyagot, amely nagy nyomással kitörve, lángolva ér célba. A lövés kiváltásakor mintegy 70 daN visszarúgó hatás keletkezik, amely igen határozott fogást igényel. Ezért is használják az LPO-50-et többnyire fekvő helyzetben, ezt segíti az elejére felszerelt villaállvány is.

yeNG-heirxyf1589356.gif


A lövés után a kiürülő tartályban a nyomás csökken, a rugós nyomáskiegyenlítő visszaáll eredeti helyzetébe és elzárja a tartályt. A következő tűzcsapás kiváltásához a következő tartályra kell állítani a tűzváltókart és jöhet a következő lövés. Az elsütőbillentyű meghúzása és a lövés tényleges bekövetkezése között eltelik néhány pillanat, ugyanakkor a folyamat onnantól automatikus. Amíg le nem esik a nyomás és ki nem ürül a tartály, megállíthatatlanul zúdul a lángoló anyag a célterületre.

Mint az a leírásból is kitűnik, egy-egy lövés mindössze pár másodpercekig tart és a fegyver három tűzcsapás után kiürül. Ezek a fegyver torkolatától 10-15 méterre kezdődő tűzcsapások azonban meglehetősen impozánsok. 3-5 méter széles, hosszan elnyúló ellipszisük 40-60, sőt, megfelelő körülmények mellett – elméletileg – akár 90 méter távolságra is elér. A 66 m/s kezdősebességgel kiáramló, akár 1000 Celsius fokon lángoló harcanyag pusztító hatása 30-40 méteres távolságon a legerősebb. A fegyver hatékonysága nagyban függ a gyújtókeverék minőségétől, de a légköri viszonyoktól is. Száraz, meleg időben, jó hátszéllel, gyúlékony célpontok ellen nyilvánvalóan sokkal hatásosabb, mint zuhogó esőben, erős oldal-, vagy ellenszélben.

Az LPO-50 tartályaiba 3-4 liter tűzkeverék tölthető, amely optimális esetben koncentrátummal sűrített benzin, de lehet dízelolaj is, tehát a harceszköz igazán nem válogatós. Ideális körülmények között a fegyver 8-10 perc alatt újratölthető, a gyakorlatban ez azonban aligha lehetséges a felhasználás helyén. A kiürült és ezzel hasznavehetetlenné vált szerkezetet, amely üresen is közel 15 kg, előbb vissza kell cipelni a benzineshordókhoz, amelyek a tűzvonaltól valószínűleg jelentős távolságra találhatóak. Természetesen nem csak a kiürült tüzelőanyagot, hanem az elhasznált piropatronokat is pótolni kell.

lpo-50_15.jpg

lpo-50_16.jpg

lpo-50_17.jpg
Szép anyag lett. :)
 

ZeiG

Well-Known Member
2017. április 4.
871
4 851
93
lpo-50_09.jpg


Az LPO-50, bár a lángszórók talán legsikerültebb típusa, lényegében nem jelent valódi előrelépést a kezdetleges, I. világháborús konstrukciókhoz képest. Elődeihez hasonlóan súlyos, ormótlan és rendkívül korlátolt fegyver, amely csak kivételes harcászati helyzetekben tekinthető hatékonynak.

A hidegháború évtizedeiben azonban a szemben álló katonai tömbök minden lehetséges fegyvert rendszeresítettek arzenáljukban, beleértve a vegyi-, biológiai- és a nukleáris fegyvereket is. Különösen az utóbbiakkal összevetve tekinthető a lángszóró filléres apróságnak. Sok szerepet nem kapott a harcászati elgondolásokban, de a szovjet döntéshozók úgy gondolták, a világtörténelem legerősebb szárazföldi hadseregének fegyvertárából ez az eszköz sem hiányozhat.

MLA47fdbf_fl014.jpg


Így hát nem meglepő, hogy az 1953-as szovjet rendszeresítést követően az LPO-50 lassan elterjedt az összes szövetséges- és csatlós állam haderejében, valamint felbukkant Ázsia, a Közel-Kelet és Afrika alacsony intenzitású, ám jellemzően annál mocskosabb háborúiban is. Kubai rendszeresítése eljuttatta a tengeren túlra, egyes, valószínűleg Líbiának szánt darabok pedig később az IRA kezében bukkantak föl, Észak-Írországban.

lpo-50_03.jpg


Az LPO-50-et Romániában és Kínában is gyártották. Kínai másolata Type 58 megjelöléssel készült, majd ennek alapján került sor a Type 74 kifejlesztésére. Utóbbi abban tér el az eredeti szovjet típustól, hogy csak két tartállyal rendelkezik, így csupán két tűzcsapásra használható, amelyek azonban több gyújtóanyaggal árasztják el a célpontot.

309c2370489d201f616342.jpg


Ezt a mai napig gyártják, ellentétben az LPO-50-nel, amelynek gyártását az 1980-as években mindenhol beszüntették. Addigra a legyártott mennyiség a tízezres darabszámot is meghaladhatta, ekkorra azonban a Szovjetunióban is belátták, hogy a fegyver hatékonysága nem kielégítő. Ami az amerikaiaknak Vietnám, az a szovjeteknek Afganisztán volt – a sokszor emlegetett analógia a lángszórók terén is megállja a helyét.

309c2370489d201f61253a.gif


A fenti mozgóképen jól látható a fegyver bal oldalai piropatronjának elműködése a tűzcsapás kiváltása során.
 

Negan

Well-Known Member
2019. november 30.
17 775
30 546
113
Szerintem össze lehetne fésülni PDFbe,és kitenni a főoldalra.
Mig a háti lángszórok nem igazán váltak be,addikg a nehéz harcjárműbe (hajókra) épitett lángszórók viszont jol beváltak.
M67_Flamethrower_Tank_Vietnam.jpg

US_riverboat_using_napalm_in_Vietnam.jpg

Bár ezek sikeresek voltak,PR okokbol ezeket is kivonták.
Személyi szinten sikeresek voltak a 60as évek végétől megjelenő reaktiv lángszórók.Klasszikus,de aztán ez is kivonásra itélt az XM202 volt
Korántsem volt tökéletes,de 73ban az IDF igen elégedett volt vele.Tábori erőditések mellett harcjárművek,tankok ellen is jol bevált.Azonban a nagy lángszórótlanitásban hibái kijavitása helyett inkább abbahagyták a gyártását.2000es években még a maradékot bevetették afgánban,sikeresen-
Oroszok azonban rákattantak a dologra,bár inkább thermobár robbanófejet használva.
Eredeti RPO napalm töltetű.Mai változatok napalm,thermobar és füstfejlesztő harci részekkel készülnek.Thermobar harci rész készül az RPG7 és 29 vetőkhöz,a 29hez létezik napalmtöltetű is (létezik,de tudtommal nincs gyártásban)
 

ZeiG

Well-Known Member
2017. április 4.
871
4 851
93
Ami az amerikaiaknak Vietnám, az a szovjeteknek Afganisztán volt – a sokszor emlegetett analógia a lángszórók terén is megállja a helyét.
Az Afganisztánt megszálló Szovjetunió nem válogatott az ellenállás megtörésének módszereiben. Nyomasztó túlerőben lévő erői a hagyományos fegyverek széles választéka mellett olyan aljas eszközöket is felhasználtak, mint a különféle aknák és vegyi fegyverek. Különösebb gátlások nélkül vetették be lángszórókkal felszerelt alakulataikat is, amelyek azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

lpo-50_06.jpg


A fegyver addig is nyilvánvaló hátrányai mellett Afganisztánban az is kiderült, hogy hiába száraz a klíma, ha nincs mit felgyújtani. Nem csak erdő és bozót, de még fából készült létesítmények sem nagyon voltak a világ egyik legszegényebb országában, az agyagépületekre és sziklalabirintusokra mért tűzcsapások lángjai pedig gyorsan kihunytak.
A kezdetektől gerillaháborúra berendezkedő lázadók ritkán szálltak meg tartós védelem céljából lövészárkokat és bunkereket, harcászatuk a mozgékonyságra és a meglepetésre épült. A sziklákba vájt barlangokat és járatokat jellemzően rejtőzködésre és menekülésre használták, nem pedig erődítésként, így többnyire kitértek a kifüstölésükre felvonult lángszórósok elől. Elkeseredett fanatizmusuk ugyanakkor nagyon kockázatossá tette megközelítésüket, márpedig a lángszóróval közel kellett hozzájuk menni, –életveszélyesen közel...

Ezért aztán, néhány eredményes akciójuk ellenére, a szovjetek Afganisztán után végül éppúgy félretették az LPO-50-et, mint tíz évvel korábban az amerikaiak az M2-őt. Azonban a nyugdíjazást a szovjetek egy vérmesebb utód szolgálatba állításával ellensúlyozták.
Ez lett az RPO, ami az LPO-val ellentétben már nem lángszóró, hanem egy termobárikus gyújtólövedéket célba juttató gránátvető. A vállról indítható, rakéta-hajtású gyújtógránát hatótávolsága a lángszórókénak a tízszerese, a célban kifejtett hatása pedig még pusztítóbb, mivel a környező levegő oxigénjét égeti el. Megfelelő körülmények között (zárt térben) ez a lángok mellett fullasztó hatású és vákuum előidézésére is alkalmas. Ennek a fegyvernek azonban gyakorlatilag már semmi köze nincs a lángszórókhoz.

lpo-50_05.jpg


Afganisztánban bebizonyosodott, hogy a lángszórók fölött eljárt az idő, azonban az addig nagy számban gyártott LPO-50 számos hadseregnél továbbra is hadrendben maradt és időről időre felbukkant különféle fegyveres konfliktusokban is. Lengyelország még a Varsói Szerződés tagjaként rendszeresítette, és a lengyel ejtőernyős alakulatoknál egészen a 2000-es évekig rendszerben tartották. Ekkortájt tűnt el a Varsói Szerződés többi egykori tagállamának fegyvertárából is.

lpo-50_04.jpg


Mára a korszerű haderők közül egyedül a kínai tartotta meg a hagyományos lángszórókat, ezek viszont valós jelentőségüket jóval meghaladó arányban jelennek meg az ország fegyveres erőit propagáló képeken és videókon.

309c2370489d201f616843.jpg


Míg a modern és professzionális hadviselésben már semmi keresnivalója nincs ennek a fegyvernek, időről időre továbbra is feltűnik elmaradottabb (ám annál militánsabb) államok arzenáljában, valamint különféle terrorista- és gerillacsapatok kezében.
Az LPO-50 egyik utolsó, közismert alkalmazása jelentős visszhangot váltott ki, mivel arra nem a harmadik világ egyik elátkozott purgatóriumában, hanem Nyugat-Európában került sor.

1989. december 13-án, nem sokkal sötétedés után egy Bedford teherautó állt meg a jelentéktelen észak-írországi település, Rosslea közelében álló katonai ellenőrzőpont, Derryard áteresztő pontja előtt. Az apró bázison nyolc brit katona és egy tiszt teljesített szolgálatot, akik hozzáláttak, hogy elvégezzék a jármű rutinellenőrzését. Nem tűnt föl nekik, hogy a teherautót páncélzattal erősítették meg és nem tudták, hogy fegyverekkel zsúfolt platóján az IRA harcosai rejtőznek. Az ellenőrzést megkezdő James Houston közlegényt azonnal agyonlőtték, majd tüzet nyitottak az ellenőrzőpont épületeire is. A nehézgéppuskák, kézigránátok és gránátvetők által biztosított hatalmas tűzerőt támogatta egy LPO-50-es lángszóró tüze is. A rajtaütés után a támadók sértetlenül elmenekültek, két halott és két sebesült brit katonát hagyva az alaposan megtépázott ellenőrzőponton.

volunteers-of-the-belfast-brigade-of-the-irish-republican-army-preparing-for-an-attack-british-occupied-north-of-ireland-1989.jpg


Az eset természetesen nagy felháborodást váltott ki a szigetországban, bár az IRA később tagadta a lángszórók használatát. 1989 egyébként figyelemreméltó év volt a fegyver szempontjából, pár hónappal a derryard-i támadás előtt egy harckocsit borítottak el az LPO-50 lángjai – mégpedig Magyarországon!