Szerintem nem voltál még sorkatona sem, különben értenéd a lényegét. Szerintem nem mindegy, hogy céltáblára lősz vagy élő emberre. De megnézném kinek mekkora a pulzusa és milyen hideg a feje egy gyalogsági összecsapásban. Az "állat" szó pedog csak képletes. Kifejezi annak a skizofréniűját, hogy az emberülés a társadalomban tiltott, de a társadalom feljogosítotja a katonát az ölésre. Ez a tudathasadásos helyzet is az oka, hogy a veterénnak nehéz visszailleszkedni a békébe. Számtalan ilyen eset van. De én voltam sorkatona, ezért egy picit át tudom érezni. Nekünk is kellett 3 hónap, mire levetkőztük a katonaéletet. Azért nem olyan, hogy bemész a laktanyakapun és honvéd vagy, mikor meg kijössz civil... Egyébként a harcmezőkről még nem kopott ki a talpas...Sőt igen elkél, bármelyik hadseregről (USA, orosz, szír, stb...) van szó...
Szerinted én mi vagyok vagy voltam, az kit érdekel.
Tudod mi van éles harcban (legyen most gyalogsági, bár én pilóta szemszögből írtam, de legyen)? Ha már állat, akkor nyúl. Félsz, hogy megdöglesz. Iszonyatos zaj vesz körül (saját és ellenséges eszközök). Mocsok, túl hideg vagy hőség, a felszerésed mégis adott. Lőtér? Az egy idealizált közeg. Vadállati tombolás? Reszketsz, magad alá piszkítasz és ateistából vallásos leszel secperc alatt (most harcról beszélünk, nem egyoldalű lemészárlásról).
A második világhborúban volt egy felmérés, az amerikai katonák döntő többsége el sem sütötte célzottan a fegyverét - a túlélésre, a hazajutásra koncentráltak.
Nem a semmiért képzik évekig a katonákat, hogy ezt bírják és éppen hogy összeszedettek legyenek. Persze ez egy idő után/behatások nyomására idővel már nem használ. De a cél sosem az, hogy állatok legyenek, éppen ellenkezőleg.
Sokat tényleg valami hősies szervezetként képzelik a hadsereget (talán mert annó kiskatonák voltak, vagy csak túl sok COD), de az egy rohadt szervezet, iszonyatos céllal, ami a háború. Vadállati harcos? Nőj fel. Te is, én is és a fórum összes Rambója ott sz*rná össze magát.
))
