Mi folyik Ogyesszában? Nacionalista kormányzó, érthetetlen polgármester és a „doszigyensek”. 2. rész
(Vitalij Gyigyenko cikke, ukraina.ru)
Jelen van az eliten belüli politikai civakodás is, aminek formai oka a múlt ikonikus történelmi alakjaihoz való viszonyulás. A városi tanácsból jövő források szerint összetűzés tört ki Marcsenko és Gennagyij Truhanov polgármester között. A kormányzó rendkívüli elégedetlenségét fejezte ki a polgármester passzív álláspontja miatt az ogyesszai helynevek dekommunizációjával és orosztalanításával kapcsolatban. Nem is oly régen sok polgár felháborodott a városi tanács történelmi és helynévbizottságának azon döntésén, hogy eltávolítják a Szovjetunió hőseinek emléktábláit az operaház előtti térről.
Truhanov úgy döntött, hogy egyensúlyozni próbál az oroszbarát érzelmek, a nacionalisták és Bankovaja óhajai között, és megpróbált egy fenékkel két széket megülni. Forrásunk szerint ez egy kényszerű engedmény a nacionalista „hazafiaknak” és a Zelenszkij hivatalából "figyelőknek", hogy megpróbálják megmenteni II. Katalin emlékművét. A polgármester csapata úgy véli, hogy az emléktáblák lebontása lehetővé teszi számukra, hogy olyan manővert hajtsanak végre, mellyel a lehető legjobban elhúzzák a Katalin-szobor lebontását. Ideális esetben sikerül ezt a témát „jegelni” és a háború utáni időszakra halasztani. A cél, hogy megmentsék a szobrot a következő polgármester-választásra, Gena útleveleként egy új ciklusra az atomizált választóknak. Ugyanakkor Truhanov helyzete a hatalmi hierarchiában meglehetősen bizonytalan, mert Marcsenko kormányzó együtt „fúrja” Adnan Kivan üzletemberrel, akinek régi elszámolnivalói vannak a polgármesterrel” – írja le a helyzetet a „Medvegy” Telegram-csatorna. Truhanov ellenfele, a szíriai származású üzletember, Adnan Kivan a helyzetet a saját hasznára igyekszik fordítani és elérni, hogy az Elnöki Hivatal ilyen vagy olyan ürüggyel elmozdítsa a polgármestert. Ezeket az eseményeket természetesen kizárólag a pénzügyi források újraelosztása érdekében hajtják végre, az egyszerű polgárok érdekeit figyelmen kívül hagyva.
Ennek érdekében Kivan alkalmi szövetséget kötött a kormányzóval. A polgármesternél senki nincs rosszabb helyzetben, mert a Gangulhoz hasonló nacionalistákkal folytatott trükkjeivel sok ogyesszait elfordított magától. De semmiféle gyalázkodás az orosz hadihajóra, sem az oroszok orkoknak nevezése nem tette őt elfogadottá a "Majdan" közönsége számára. Truhanov politikai kilátásai tehát nagyon ingatagok, a polgármester nem ér sokat az elnöki hivatal számára háború idején. Ami a történelmi emlékeket illeti, az orosz örökség megsemmisítése folytatódik. A II. Katalin-szobor lebontására benyújtott két petíció már megszerezte a szükséges 25 ezer szavazatot Zelenszkij honlapján. Az egyik azt is javasolta, hogy az emlékművet cseréljék le egy amerikai pornószínészt ábrázoló szoborra. Jellemző, hogy senki nem kérdezte maguknak az ogyesszai lakosoknak a véleményét, a petíciók során Ukrajna különböző részeit képviselték a szavazók.
A légiriadók régóta az ogyesszaiak mindennapi életének részévé váltak, és a katonai célpontok (az üzemanyag és a haditechnika koncentrációja) elleni rakétatámadások folyamatosak. Magában Ogyesszában az elmúlt napokban ipari zónákat támadtak, amelyeket lőszerraktárakká alakítottak. Szerencsére civilek nem sérültek meg. A régióban lévő objektumokra is sor került: egy katonai egység a Belgorod-Dnyesztrovszkiji járásban, a Dnyesztrovszkij Liman hídja. A helyi katonai közigazgatás tisztviselőinek a légvédelmi erők kiváló munkájáról szóló nagyvonalú jelentéseitől eltekintve egyes esetekben csakugyan lőttek le orosz rakétákat. Ugyanakkor a légvédelmi rakéták maguk is veszélyt jelenthetnek a civil lakosságra, mivel minőségük gyakran nem a legjobb. Az orosz rakéták eltalálása nélkül könnyen felrobbanhatnak ugyanabban a lakóépületben, ami méltán adhat okot aggodalomra a lakosság számára.
A kremencsugi támadás után a Rada elfogadott egy törvényjavaslatot, amely arra kötelezi a különböző vállalkozások és intézmények alkalmazottait, hogy légitámadás idején abbahagyják a munkát (büntetőjogi felelősség mellett). Most tehát a bevásárlóközpontok és üzletek állandóan kidobják a vásárlókat. „Az emberek a bejáratoknál tolonganak a riadó gyors lefújása reményében. De a legnehezebb a szociális intézményekkel és a bankfiókokkal a helyzet, ahol az idősek fizetik be a kommunális szolgáltatásokat. Nekik nincs erejük és lehetőségük arra, hogy többször is elmenjenek a társadalombiztosításhoz és a pénztárhoz. Ráadásul a riasztást nem lehet előre jelezni, ezért órákat várnak a hőségben. Nem világos, hogyan lehet megoldani ezt a problémát ”- osztja meg benyomásait Vjacseszlav A., egy helyi lakos.
Sokan, akiknek lehetőségük van, elmennek, abban a hitben, hogy örökre. Nagyon elterjedt az a vélemény, hogy ez csak egyre rosszabb lesz, és bárhogy is végződnek a harcok, rózsás kilátásokra semmiképp sem lehet számítani. Ez különösen igaz a fiatalokra. Aki nem tud elmenni, az a feladatának tartja, hogy a háború végéig valahogy csendben kihúzza, és természetesen hogy elkerülje a behívást. Aztán irány a gazdagabb és nyugodtabb külföld. Innen származik az egész „doszigyent” kifejezés is (szójáték az orosz gyisszigyent – ellenzéki és doszizsivanyije – kihúzni valameddig szavakkal). Igaz, tekintettel az behívók osztogatásának elterjedtségére nyilvános helyeken, nem egyszerű feladat elkerülni, hogy a sorozóbizottságok kezére kerüljenek.
„Beszéltem egy ismerős ogyesszai tengerésszel. Főszakácsként dolgozik egy konténerhajón. A szerződése június elején lejárt - a katonakorú férfiak utáni hajtóvadászat miatt nem tért vissza Ogyesszába. A szerződés nyolc hónapra szólt, havi 2200 dolláros fizetés mellett. A barátom 17 600 dollárt keresett, de most moldovai mozikban, szupermarketekben és éttermekben pénztároskodik. A tengerészokmányai további négy évig érvényesek. A következő út orvosi vizsgálata bárhol megtörténhet. Azt mondja, hogy amíg fel nem oldják a 18 és 60 év közötti férfiak Ukrajnából való kiutazásának tilalmát, addig be nem teszi a lábát az országba. És sok ilyen történet van. Az ukrán kormány megöli az amúgy is alig lélegző gazdaságot rövidlátó politikájával” – mondja a helyi lakos Vszevolod N.
(Saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220719/1036543496.html
(Vitalij Gyigyenko cikke, ukraina.ru)
Jelen van az eliten belüli politikai civakodás is, aminek formai oka a múlt ikonikus történelmi alakjaihoz való viszonyulás. A városi tanácsból jövő források szerint összetűzés tört ki Marcsenko és Gennagyij Truhanov polgármester között. A kormányzó rendkívüli elégedetlenségét fejezte ki a polgármester passzív álláspontja miatt az ogyesszai helynevek dekommunizációjával és orosztalanításával kapcsolatban. Nem is oly régen sok polgár felháborodott a városi tanács történelmi és helynévbizottságának azon döntésén, hogy eltávolítják a Szovjetunió hőseinek emléktábláit az operaház előtti térről.
Truhanov úgy döntött, hogy egyensúlyozni próbál az oroszbarát érzelmek, a nacionalisták és Bankovaja óhajai között, és megpróbált egy fenékkel két széket megülni. Forrásunk szerint ez egy kényszerű engedmény a nacionalista „hazafiaknak” és a Zelenszkij hivatalából "figyelőknek", hogy megpróbálják megmenteni II. Katalin emlékművét. A polgármester csapata úgy véli, hogy az emléktáblák lebontása lehetővé teszi számukra, hogy olyan manővert hajtsanak végre, mellyel a lehető legjobban elhúzzák a Katalin-szobor lebontását. Ideális esetben sikerül ezt a témát „jegelni” és a háború utáni időszakra halasztani. A cél, hogy megmentsék a szobrot a következő polgármester-választásra, Gena útleveleként egy új ciklusra az atomizált választóknak. Ugyanakkor Truhanov helyzete a hatalmi hierarchiában meglehetősen bizonytalan, mert Marcsenko kormányzó együtt „fúrja” Adnan Kivan üzletemberrel, akinek régi elszámolnivalói vannak a polgármesterrel” – írja le a helyzetet a „Medvegy” Telegram-csatorna. Truhanov ellenfele, a szíriai származású üzletember, Adnan Kivan a helyzetet a saját hasznára igyekszik fordítani és elérni, hogy az Elnöki Hivatal ilyen vagy olyan ürüggyel elmozdítsa a polgármestert. Ezeket az eseményeket természetesen kizárólag a pénzügyi források újraelosztása érdekében hajtják végre, az egyszerű polgárok érdekeit figyelmen kívül hagyva.
Ennek érdekében Kivan alkalmi szövetséget kötött a kormányzóval. A polgármesternél senki nincs rosszabb helyzetben, mert a Gangulhoz hasonló nacionalistákkal folytatott trükkjeivel sok ogyesszait elfordított magától. De semmiféle gyalázkodás az orosz hadihajóra, sem az oroszok orkoknak nevezése nem tette őt elfogadottá a "Majdan" közönsége számára. Truhanov politikai kilátásai tehát nagyon ingatagok, a polgármester nem ér sokat az elnöki hivatal számára háború idején. Ami a történelmi emlékeket illeti, az orosz örökség megsemmisítése folytatódik. A II. Katalin-szobor lebontására benyújtott két petíció már megszerezte a szükséges 25 ezer szavazatot Zelenszkij honlapján. Az egyik azt is javasolta, hogy az emlékművet cseréljék le egy amerikai pornószínészt ábrázoló szoborra. Jellemző, hogy senki nem kérdezte maguknak az ogyesszai lakosoknak a véleményét, a petíciók során Ukrajna különböző részeit képviselték a szavazók.
A légiriadók régóta az ogyesszaiak mindennapi életének részévé váltak, és a katonai célpontok (az üzemanyag és a haditechnika koncentrációja) elleni rakétatámadások folyamatosak. Magában Ogyesszában az elmúlt napokban ipari zónákat támadtak, amelyeket lőszerraktárakká alakítottak. Szerencsére civilek nem sérültek meg. A régióban lévő objektumokra is sor került: egy katonai egység a Belgorod-Dnyesztrovszkiji járásban, a Dnyesztrovszkij Liman hídja. A helyi katonai közigazgatás tisztviselőinek a légvédelmi erők kiváló munkájáról szóló nagyvonalú jelentéseitől eltekintve egyes esetekben csakugyan lőttek le orosz rakétákat. Ugyanakkor a légvédelmi rakéták maguk is veszélyt jelenthetnek a civil lakosságra, mivel minőségük gyakran nem a legjobb. Az orosz rakéták eltalálása nélkül könnyen felrobbanhatnak ugyanabban a lakóépületben, ami méltán adhat okot aggodalomra a lakosság számára.
A kremencsugi támadás után a Rada elfogadott egy törvényjavaslatot, amely arra kötelezi a különböző vállalkozások és intézmények alkalmazottait, hogy légitámadás idején abbahagyják a munkát (büntetőjogi felelősség mellett). Most tehát a bevásárlóközpontok és üzletek állandóan kidobják a vásárlókat. „Az emberek a bejáratoknál tolonganak a riadó gyors lefújása reményében. De a legnehezebb a szociális intézményekkel és a bankfiókokkal a helyzet, ahol az idősek fizetik be a kommunális szolgáltatásokat. Nekik nincs erejük és lehetőségük arra, hogy többször is elmenjenek a társadalombiztosításhoz és a pénztárhoz. Ráadásul a riasztást nem lehet előre jelezni, ezért órákat várnak a hőségben. Nem világos, hogyan lehet megoldani ezt a problémát ”- osztja meg benyomásait Vjacseszlav A., egy helyi lakos.
Sokan, akiknek lehetőségük van, elmennek, abban a hitben, hogy örökre. Nagyon elterjedt az a vélemény, hogy ez csak egyre rosszabb lesz, és bárhogy is végződnek a harcok, rózsás kilátásokra semmiképp sem lehet számítani. Ez különösen igaz a fiatalokra. Aki nem tud elmenni, az a feladatának tartja, hogy a háború végéig valahogy csendben kihúzza, és természetesen hogy elkerülje a behívást. Aztán irány a gazdagabb és nyugodtabb külföld. Innen származik az egész „doszigyent” kifejezés is (szójáték az orosz gyisszigyent – ellenzéki és doszizsivanyije – kihúzni valameddig szavakkal). Igaz, tekintettel az behívók osztogatásának elterjedtségére nyilvános helyeken, nem egyszerű feladat elkerülni, hogy a sorozóbizottságok kezére kerüljenek.
„Beszéltem egy ismerős ogyesszai tengerésszel. Főszakácsként dolgozik egy konténerhajón. A szerződése június elején lejárt - a katonakorú férfiak utáni hajtóvadászat miatt nem tért vissza Ogyesszába. A szerződés nyolc hónapra szólt, havi 2200 dolláros fizetés mellett. A barátom 17 600 dollárt keresett, de most moldovai mozikban, szupermarketekben és éttermekben pénztároskodik. A tengerészokmányai további négy évig érvényesek. A következő út orvosi vizsgálata bárhol megtörténhet. Azt mondja, hogy amíg fel nem oldják a 18 és 60 év közötti férfiak Ukrajnából való kiutazásának tilalmát, addig be nem teszi a lábát az országba. És sok ilyen történet van. Az ukrán kormány megöli az amúgy is alig lélegző gazdaságot rövidlátó politikájával” – mondja a helyi lakos Vszevolod N.
(Saját fordítás)
https://ukraina.ru/20220719/1036543496.html
