Társadalmi folyamatok

A rádiós témához.

Talán csak a retro-t találtam hallgathatónak, mert azokon több 80as,90es évek sláger megy.

A többi kanálison ilyen new age féle rötyögés,nyávogás megy egyfolytában és most nem a tuc-tucra és a rap-re gondolok,amiket élből elutasítok,hanem a sima popra.

Ti nem figyeltétek meg ?
Nyávog a női énekes a dalban, utána jön a másik zeneszám,abban meg a férfi énekes kezd el nyávogni és ez a kibaszott nyávogás megy 10 zeneszámból mondjuk 8ban a Radio 1en... Irritáló nagyon.

Úgyhogy már aztcsinálom,hogy egy kis pendrive-ra kimentettem a yt-ről letöltött kedvenc zenéimet aztán azokat hallgatom a kocsiban.
Csak autóban hallgatok rádiót. Mondjuk ott Radio Garden appon át bt mobilról. Aki ott nem talál reklám nélküli minőségi zenét! Ha célzottan, akkor ott pl. KEXP, tele ismeretlen indy zenével. Meg ilyenek. Mellé egy 64GBs usb is tele van zenével, ha mondjuk olyan helyre mennék, ahol nincs net. Magyar rádióktól pedig agyfa..t kapok, főleg a humorosnak szánt reggeli műsoroktól.
 
1cgApGF.jpg
 
Csak, hogy értsd mire gondoltam.
Pl. Meghallgatok egy új zenét a youtube-n, utána letöltöm és soha többé nem hallgatom meg a youtube-n.
Vs. helyi kisgyerek az általános iskolából kakaó genxterrepper rajongó, de fingja nincs ezekről, így napi 10-szer meghallgatja a youtube-n a kis kedvenc zenéjét.
Szerintem ez jórészt a streaming szolgáltatók elterjedésének köszönhető, avagy az emberek egyszerűen lusták kikeresni a youtube downloadert és inkább fizetnek a havonta Spotify-nak vagy a YT prémiumért, minthogy saját maguknak leszedjék. Meg aztán van aki alapból ezzel szocializálódik. Plusz ott van mellette a kényelmi funkciók meg ajánlások rendszere is (mert naná, hogy lusták az autoplayert kikapcsolni még reklám mellett is) és könnyű megszokni ezt. Plusz most az év vége közeledtével persze mindenkinek szinte kötelező lesz kipakolnia Instára az éves Spotify összegzését, hogy éppen milyen seggmeleg alteros szart hallgatott indokolatlanul sok órában.

Amúgy lassan már én érzem magam boomernek ezek mellett, pedig hát mint tudjuk idén járt csak le az SZJA mentességem :D Emlékszem hogy kis szarosként még infrával meg bluetooth-al küldözgettük egymásnak a frissen kijött kalóz Rammsteint általánosban, erre ha most feldobnám ezt mint opciót hülyének néznének. Amúgy személy szerint én vegyes formátumban akciózok, avagy van egy nagyobb saját könyvtáram is meg melléje pár lejátszási listám tartalékba. Mondjuk cserébe olyan shitposter jugó turbofolk listákat raktam össze, amitől Bosznia önmagát bombázza le és rendre reggelenként meg hajnalban szoktam vele terrorizálni a népeket :D
 
Amúgy lassan már én érzem magam boomernek ezek mellett, pedig hát mint tudjuk idén járt csak le az SZJA mentességem :D Emlékszem hogy kis szarosként még infrával meg bluetooth-al küldözgettük egymásnak a frissen kijött kalóz Rammsteint általánosban, erre ha most feldobnám ezt mint opciót hülyének néznének.

Én se vagyok sokkal öregebb, sima középkorú emberke vagyok. Mégis nagyon bosszant az utánam lévő generációk életképtelensége. (Van azért kivétel...)
Igaz az az mondás, a jólét elpuhítja és életképtelenné teszi az embereket. :(
 
Rádió és zene: egy évtizedet dolgoztam kereskedemi rádióban, a képlet igen egyszerű. A műfaji kínálatnak az a feladata a kereskedelmi rádióban, hogy hallgatót szerezzen. Azaz tematikusan hozza be a "mai sláger", "retró", "rock" stb. közönséget. Ez drága dolog, hirdetni kell, rendezvényeket, roadshow-kat szervezni. A zenei szerkesztés feladata viszont az, hogy a rádió ne veszítse el a megszerzett hallgatót. Ha olyan zene megy, amitől elkapcsol a júzer (mert idegesítő, túl karakteres, megosztó stb.), akkor az nagy baj. Általában átkapcsol valami más adóra, ottragad és nagyon-nagyon drága és nehéz dolog visszaszerezni. Ezért a rádiók nem a jó zenéket játsszák, hanem azokat, amik nem zavarják a hallgatókat. A kutatások alkalmával nem csak azt nézik, hogy mit szeretnek az emberek, hanem azt is, hogy mit tűrnek el, mit utálnak. Nincs kísérletezés, nincs kockázatvállalás. A rádió drága játék, a frekvencia, a sugárzási díjak és a marketing őrült költségesek, a hirdetési bevétel csökken. Így áll fel az adott rádió műfaji keretein belül a langyos középfos zenei kínálat. Egyszerű üzleti óvatosság. Egy "forradalmi" zenei szerkesztés szinte garantált bukást jelent.
 
Rádió és zene: egy évtizedet dolgoztam kereskedemi rádióban, a képlet igen egyszerű. A műfaji kínálatnak az a feladata a kereskedelmi rádióban, hogy hallgatót szerezzen. Azaz tematikusan hozza be a "mai sláger", "retró", "rock" stb. közönséget. Ez drága dolog, hirdetni kell, rendezvényeket, roadshow-kat szervezni. A zenei szerkesztés feladata viszont az, hogy a rádió ne veszítse el a megszerzett hallgatót. Ha olyan zene megy, amitől elkapcsol a júzer (mert idegesítő, túl karakteres, megosztó stb.), akkor az nagy baj. Általában átkapcsol valami más adóra, ottragad és nagyon-nagyon drága és nehéz dolog visszaszerezni. Ezért a rádiók nem a jó zenéket játsszák, hanem azokat, amik nem zavarják a hallgatókat. A kutatások alkalmával nem csak azt nézik, hogy mit szeretnek az emberek, hanem azt is, hogy mit tűrnek el, mit utálnak. Nincs kísérletezés, nincs kockázatvállalás. A rádió drága játék, a frekvencia, a sugárzási díjak és a marketing őrült költségesek, a hirdetési bevétel csökken. Így áll fel az adott rádió műfaji keretein belül a langyos középfos zenei kínálat. Egyszerű üzleti óvatosság. Egy "forradalmi" zenei szerkesztés szinte garantált bukást jelent.
De nem erre voltak "válaszok", hogy a kevésbé eladható idősávokban legalább volt valami kevésbé középszerű nem zavaró háttérzörejek?
És emellett a sok rádiós majomkodás, amit reggelente lenyomnak, az nem épp olyan megosztó?
Ami meg nem megosztó, az lehet, hogy nem is figyelemfelkeltő? A langyosokat kiköpi az Isten.
 
Rádió és zene: egy évtizedet dolgoztam kereskedemi rádióban, a képlet igen egyszerű. A műfaji kínálatnak az a feladata a kereskedelmi rádióban, hogy hallgatót szerezzen. Azaz tematikusan hozza be a "mai sláger", "retró", "rock" stb. közönséget. Ez drága dolog, hirdetni kell, rendezvényeket, roadshow-kat szervezni. A zenei szerkesztés feladata viszont az, hogy a rádió ne veszítse el a megszerzett hallgatót. Ha olyan zene megy, amitől elkapcsol a júzer (mert idegesítő, túl karakteres, megosztó stb.), akkor az nagy baj. Általában átkapcsol valami más adóra, ottragad és nagyon-nagyon drága és nehéz dolog visszaszerezni. Ezért a rádiók nem a jó zenéket játsszák, hanem azokat, amik nem zavarják a hallgatókat. A kutatások alkalmával nem csak azt nézik, hogy mit szeretnek az emberek, hanem azt is, hogy mit tűrnek el, mit utálnak. Nincs kísérletezés, nincs kockázatvállalás. A rádió drága játék, a frekvencia, a sugárzási díjak és a marketing őrült költségesek, a hirdetési bevétel csökken. Így áll fel az adott rádió műfaji keretein belül a langyos középfos zenei kínálat. Egyszerű üzleti óvatosság. Egy "forradalmi" zenei szerkesztés szinte garantált bukást jelent.
Pedig egy jó Archívum,vagy Titkolt Ellenállás felrázná a hallgatóságot :D
 
De nem erre voltak "válaszok", hogy a kevésbé eladható idősávokban legalább volt valami kevésbé középszerű nem zavaró háttérzörejek?
És emellett a sok rádiós majomkodás, amit reggelente lenyomnak, az nem épp olyan megosztó?
Ami meg nem megosztó, az lehet, hogy nem is figyelemfelkeltő? A langyosokat kiköpi az Isten.
Anno az Est FM meg később a radiocafé 98.6 voltak idősáv szerint úgy kialakítva, hogy "rétegebb" zenék is elférjenek, akár egész szélsőséges, kísérletező kínálattal. Nagyjából működött is, de az este 7 utáni idősáv annyira értéktelen már, hogy ott meg csak hobbiból lehet rádiózni, bevétel vagy fizetés reménye nélkül. A Tilos részben ma is így működik, de ebben a felállásban meg mindig a "lét a tét", üzletileg is működő rádiót építeni kábé reménytelen.

És igazad van, a reggeli műsorkínálat sok helyen katasztrófa. Ebben a Boros-Bochkor páros és bűntársaik a felelősek, még a Sláger korából. Ők kísérletezték ki és vitték tökélyre ezt a tahó formátumot, ami aztán meghatározó és követendő lett. Rendkívül ellenszenves, szerintem sokat ártott az országnak.

Itt megint az jön képbe, hogy kiszolgálsz, vagy népnevelsz. Kádár alatt a népnevelés volt a cél, és például a könnyűzenében ez részben jól sült el, mert a mainsream pop-rock szakmailag relatív magas minőséget képviselt. Ennek az ára a szabadság hiánya volt, sok izgalmas produkciót szétcsesztek politikai okokból. Most meg az ízléskiszolgálás szabadságát éljük a zenében és a rádiózásban is, ami egy fura ellentmondás, és látjuk, hová vezet.

De ezek már múlt századi dilemmák, ahogy a rádiózás maga is az. Én negyven alatt nem ismerek senkit, aki kerrádiót "fogyasztana", vagy pláne olyat, aki direkt a könnyűzene kedvéért hallgatna rádiót.
 
"Senkit nem hagyunk az út szélén", avagy egy újabb szintlépés a fizetős egészségügy felé:

 
"Senkit nem hagyunk az út szélén", avagy egy újabb szintlépés a fizetős egészségügy felé:


Keresztény kormány....