68-ba a Csehszlovák balhé elhúzódása azzal fenyegetett, hogy nem lesz aki a földeken dolgozzon, pedig közel sem mozgósítottak minden tartalékost.
[BIZTPOL] Közép-Európa (V4 országok)
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
P
Pogány
Guest
A haderő elkótyavetyélését és leszarását ne verd már rá a NATOra! Sehol sem hallottam/olvastam olyasmit, hogy azt kérte volna bárki nyugatról, hogy számoljuk fel/építsük le. Ez csak blabla volt, amivel magyarázták a leépítést.
De nagyon becsípődött neked ez a nátózás. Már tisztára olyan, mint az orbán-gyurcsányozás...
Összesen 11 ezer fővel vettünk részt a bevonulásban, ami augusztustól október végéig kvzi állandó létszám maradt, váltásokkal rotálva. A Magyar Néphadsereg állandó létszáma 150 ezer fő felett volt úgy, hogy a nyugati helyörségek feltöltöttsége békeidőben csak 80-85% volt, míg a keletieké helyenként 40 alatt. Ha 1968 elhúzódik, akkor sem hiányzott volna senki a földekről igazán.
Többször is leírtam már hogy hazánk számára kizáróag hátránya volt, van és lesz a NATO-nak, ez a tagság az érdekeink ellen történt, most végképp az ország érdekeivel szemben hat és semmilyen előnyt nem adott idáig. Ezt ennél világosabban már nem tudom kifejteni. De normális, önellentmondásokba nem ütköző, logikus ellenérvet idáig még senkitől sem olvastam.
A legtöbben a NATO-t vagy az EU miatt éltetik (holott alaposan kifetettem, hogy az EU legnagyobb ellensége a NATO maga), vagy a belpolitikai preferenciáik miatt.
Gondolom az nem merült fel benned, hogy azért nincsenek még az ukránok Magyarországon, mert NATO tag vagyunk.
Abban az esetben a MH sem így nézne ki, hanem úgy ami egymaga meg tudja védeni az országot az ukránoktól. Meg nem lenne kötelező túlárazott amerikai fegyvereket venni hanem be lehetne szerezni ötször annyit máshonnan ugyanabból a fegyvernemből.
Miből fizetnénk egy olyan haderő kiépítését? Hitelből? Azok a hitelek mennyire degradálnák a lakosság életszínvonalát?
Ha most kezdenénk neki, igen, degradálnák. De ha az elmúlt harminc évben nem építettük volna le a Honvédséget a NATO miatt és a magyar gazdaságot az EU miatt, ha kicsivel jobban fájt volna akkor az erölködés, hogy ami a mienk, az meg is maradjon, akkor most nem volnánk ekkora szarban.
Na igen, kurvának állni és szűznek maradni egyszerre nem lehet.
Olcsón akartuk megúszni a Nyugat utolérését és nem vettük észre, hogy pontosan azt kaptuk, amit egy magát kiárusító ország érdemel.
Igen, az életszínvonal esése az a hosszútávú befektetés, ami a jövő gazdagságához nélkülözhetetlen.
Mi a NATO-nak hála "olcsón" megúsztuk az első húsz évet, hogy sokszorosát nyögjük vissza most.
Ha mindenki csak az orra hegyéig lát, akkor hiszi csak azt, hogy a semlegesség a drágább.
Nem, a semlegesség csak több befektetést igányel, de többet is nyer vele az ország. Semlegesnek lenni Európa közepén az egy másik liga.
A képlet egyszerű.
Itt vagyunk Kelet és Nyugat határán, tehát mindkét világ legtávolabbi alvégén, ha tartozni is akarunk mindenáron valamelyikhez.
Akárkinek is adjuk el magunkat egyoldalúan, annak csak a legutolsó. legkisebb csicskái lehetünk. Ha belpünk egy szövetségi redszerbe, akkor csak parancsokat kaphatunk. Kötelességeink lesznek, jogaink semmi.
Nem választhatjuk meg a diplomáciánkat, a partnereinket, a politikánkat.
A semlegesség az elején zsebbenyúlós, de utána megtérül a befektetett tőke. Nekünk 1996-2010 között meg kellett volna gebednünk, hogy egy generáció tanulja meg, mi az amit a közösbe beletett, hogy azt már tudja értékelni.
Nem azért léptek le innen könnyen a népek, mert annyira szar volt itt nekik, hanem mert nem jelentett semmit nekik ez az ország. De miért is?
Nincs nemzettudat, nincs magyar gazdaság, nincs önálló haderő, nincs magyar tulajdon. MInden valaki másé, mindenben Brüsszel dönt, minden főnök csak helytartója idegen érdekeknek.
Amúgy még 2004-ben beszélgettem egy idősebb kollegámmal, aki a rendszerváltás előtt és annak ideján sokat járt Csehszlovákiában és Lengyelországban.
Azt mondta, akkora volt ott a córesz, hogy ők megbecsülték, ami a saját volt, EU meg NATO ide, vagy oda. Lehet, hogy a KGST alatt csóróbbak voltak, de saját autó, saját tévé, saját elektronikai cuccok, amibe egy egész nemzet tette bele a saját munkáját.
Nálunk hitelből Kádárék már elkezdték a nyugatos jólét ígéretét, nálunk az egyszeri magyar melós már lehetett finnyás és a szar magyar Color Star helyett már vehetett Philips tévét. Nálunk már a nyolcvanas években elindut a hazai = szar pocskondiázás, nem is hullatott senki se krokodilkönnyeket se Bábolna, se az Ikarus után. Nálunk a hadseregnek se volt respektje, senkit s eérdeklet a honvédelme, szabadulni akartak tőle. Irány a Nyugat, Világútlevél!
Hibáztassuk akkori magunkat? Jó kérdés.
Szerintem könnyű Katát táncba vinni, ha maga is akarja, egyszerűen a zabolázhatatlan magyar örült, hogy jön a szabadság ígértete. És nem vettük észre, hogy ideális áldozatai vagyunk azoknak, akik olcsó trükkökkel operálva leraboltak mindent.
Viszont az már tényleg a mi hibánk, hogy még most is az akkori leckét mondjuk fel. Hogy még most is elhisszük a hazugságot, hogy nekünk mindenképp választanunk kell Kelet, vagy Nyugat között és be kell tagozódnunk, mert ez az olcsóbb.
Nem. Ez a nép soha nem lesz boldog és nem fog növekedésnek indulni, ha előbb nem teszi oda magát is nem tesz meg mindent a függetlenségért.
No Pain, No Gain, ahogy a konditeremben is mondják. Valahogy, ez most találó ránk nézve is.
Miért, ha olvasnál elfogadnád? Ugyan, te is olyan vagy, mint a magyarok legtöbbje. Vannak szubjektív dogmáid, axiómáid, aminek a keretein belül mozogsz. Ha valami belefér elfogadod, ha valami nem akkor meggyőzhetetlen vagy. Így működik minden magyar. Ha egy írás úgy kezdődik, hogy mondjuk "a NATO tagságnak az az előnye, hogy", innentől kezdve a legtöbb embernél teljesen mindegy mi van utána írva. Aki úgy gondolja, hogy jó a NATO tagság, az úgyis egyetért vele, bármi is van ott. Aki nem ért egyet, az úgyis ellenzi, bármit is írnak. Kevés olyan magyar van, aki meggyőzhető. Úgy gondolom, te vagy azon a szinten, hogy elolvasnál ilyet és elgondolkodnál rajta. De semmiképen se értenél vele egyet, az már sok lenne neked is. És ez már valami. Mert a legtöbben az első mondat után harci üzemmódba kapcsolnának és bármi is van írva vagy mindenképpen egyetértenének vele, vagy semmiképpen se. Egy pillanatra se gondolkodnának el rajta. Eleve a saját szemüvegükön keresztül olvasnának, aszerint értelmeznék az írottakat, hogy egyetértenek-e vele vagy sem. Hát így gondolkodik a magyar. Azt akartam írni, hogy ezért tart ott Magyarország ahol. De rájöttem, hogy még abban sem lehetne egyetérteni, hogy Magyarország hol tart. Ugyanaz játszódna le, mint amit előbb leírtam. A magyarok semmit nem tudnak megbeszélni, semmiben nem tudnak egyetérteni, semmiben sem tudnak együttműködni. Szomorú, de ez van.
Te, figyu, az általad felmagasztalt csehek meg lengyelek, azok most mennyire függetlenek?
Szuper kérdés. Először is politikailag nem függetlenek, hiszen a NATO tagjai, mint mi. De gazdaságilag önállóbbak és emiatt szabad akaratukból hozhatnak meg döntéseket. Ők a függőséget preferálják.
Igen, ez egy ellentmondás, de ez itt a lényeg. Függőség, ami számukra profitábilis. ?ert megvan hozzá az alap.
De mi nem ők vagyunk.
Európa nyugati államai nagyjából egyformák. Közép-Európa szláv államai is hasonlóan. Mi nem hasonlítunk egyikre se.
Nem vagyunk része a Nyugatnak.
Nem vagyunk szlávok.
Nem álltunk soha az ő oldalukon. Nem képviseltettük magunkat komolyan a nagy nyugati arisztokráciákban és uralkodó dinasztiákban, nem vettünk részt a gyarmatosításban, nem voltunk tagja az Antantnak, nem voltunk a második világháború győztes oldalán és a keleti blokkban is különutasok voltunk, már csak a Trianon öröksége miatt is.
Teljesen más a kormánnyal szembeni elvárás nálunk. A magyar ember gondolkodása keleti típusú. Királyt akarunk a fejünk fölé, valakit, aki létbiztonságot ad, akár a jogbiztonság rovására is. Csak hagyja meg az egységsugarú életünket. Nálunk a rend záloga a stabil közösségi hátteret adó hierarchia, nem az individum mindenhatósága. Nem véletlen, hogy a magyar történelemben a KKE térségben egyedülálló módon felülreprezentált a sokévtizedes, hosszú uralkodási mód. Rendszerektől függetlenül.
Egyszerűbben fogalmazva a mi szemszögünkből a csehek és a lengyelek a független szabad akaratukból választják a függőséget. De ők a Nyugat által befogadott népek. Ők sokkal inkább partnerek.
Mi nem.
Nálunk hazudni kellett még a nemzeti identitásról is, két vesztes háború után, hogy megfeleljünk előbb Moszkvának, majd utána a Nyugatnak. De egyik se érzett szövetségesenek és nem is éreztette a partnerséget.
A magyar nemzetre jellemző, hogy ha saját jogán nem vív ki függetlenséget, akkor "alsópolcos" szerep juthat csak neki. És az örök bizalmi deficit.
Nem bízott bennünk soha se Bécs, se Berlin, se Moszkva, se Washington, se Brüsszel.
És ez nem a mi hibánk. A mi hibánk, hogy ezt nem látjuk be és nem a saját utunkat járjuk.
Értem, ha lenne ellenvéleményed, akkor se mondanád el. Tehát vehetem úgy, hogy nincs.
Meg a teherautókat a TSZektől, állami gazdaságoktól szedték össze (egy ekkora méretü menethez). A Clio-intézet 4-5 éve publikálta a mezőgazdasági miniszter levelét a honvédelemhez, hogy a bevonultatott gépjárműveket a betakarításig mindenképpen szeretnék visszakapni, különben fennakadások lesznek az aratásnál.
Így van, bár az is egy magyaros megoldás volt, mert a TSZ-ek a legrosszabb még a laktanyáig elgurulni képes gépjárműveit küldte amiket a Néphadseregnek meg kellett javítani, hogy használni tudja (szóval elküldtek a TSZ-ek felig roncsokat és visszakapták őket jó műszaki állapotban mindezt ingyen)...
Valamivel a TSZ-ben is kellett dolgozni addig amíg a Néphadseregnél voltak a teherautók. Nem úgy volt, hogy egy TSZ-nek kelett 10 gép ami meg is volt neki és ezen felül volt még 3 lerakva amit oda tud adni a Néphadseregnek, hanem abból a 10-ből kellett átadni hármat.
Ha a kormány megoldja ezt a csapdahelyzetet, aranykor köszönthet ránk
Történelmi pillanat kapujában vagyunk.
index.hu
Nem egészen. Volt a mi gyógyszeriparunk világszínvonalú. Csak nem maradt pénz ott maradni, Az oktatás meg világverő. Pl. kísérleti matematikát tanultam általános iskolában számtan helyett.
A valóság pedig kiabrandito.