Egy anekdota:
Egy - nyugodjon - miskolci, az anekdotázás idején már nyugdíjas háziorvos még a 70-es években egy kórházban dolgozott valamilyen szakorvosként.
Összehívták a párt alapszervezetet, hogy javasoljanak az orvosok maguk közül valakit, akit a legrátermettebbnek, legérdemesebbnek tartanak új osztályvezető főorvosnak.
- Mik a szempontok? Kérdezték a párttitkárt.
- Szakmai, vezetői rátermettség, stb.
- Pártélet, pártaktivitás?
- Nem; csak szakmai, vezetői rátermettség.
- Oké
Javasoltak is maguk közül egyhangúlag valakit.
Majd pár nap múlva ki lett hirdetve - természetesen pártértekezleten - hogy ki lesz az új osztályvezető főorvos elvtárs.
Természetesen nem az, akit az orvosok maguk közül javasoltak, hanem egy, a kollégai között nem kedvelt, vezetésre alkalmatlan személy.
A pártértekezlet után odamentek a párttitkárhoz; hogy-hogy nem a mindenki által javasolt lett a befutó, hanem a másik!?
Nem arról volt szó, hogy a rátermettség, az alkalmasság számít?
- Persze-persze, de a választott jó elvtárs...