Nem egészen, inkább vannak változások.
A terep (műveleti környezet része), nyilván befolyásoló tényező.
Korábban a 20-25 tonna volt az a tömeg határ, ahol az átlag európai terep még a kerekes harcjármű elviselhető talajnyomása miatt (az esetek nagy többségében) együtt tudott manőverezni a tankkal.
Az elmúlt időben azonban:
- Az európai hadszíntéren nagyot fejlődött az úthálózat, ami a hadműveleti mobilitás szempontjából kínál hatalmas előnyöket az alkalmazonak a láncos vs kerekes harcjármű esetében. Konkrétan szinte mindenhol vannak utak a 100 km2-re vetített mutató alapján. Ez egy dandár, hadosztály harcterület esetében azt jelenti, hogy bárhol, nagyon gyorsan lehet manőverezni a kerekes erőkkel.
- A technikai fejlődés (pl. Boxer) esetében nagyobb terhelhetőségű és felfekvő felületű abroncsokat biztosít, a korábbiakhoz képest. A Boxer egyedi kerék mérete (415/80 R27) kb. 133 cm-es kerékátmérővel kb. 70%-al nagyobb felfekvő felületet ad, mint az elterjedt 14.00 R20. Így nőtt az a bizonyos tömeg határ a kerekes javára.
- Harmadik szempont, hogy a kifejezetten nehéz (vizes, elárasztható, vagy ártület) terep aránya is csökken. (Mifelénk, Európában).
- Az úszó képesség (kényszerű) elengedésével pedig a lánctalpas ilyen területen meglévő előnye kevésbé számít (hídon megy mindenki, a kerekes gyorsabban).
Szóval a tendencia szerintem ez, de az orosz-ukrán tapasztalat a környezet miatt például mást mutathat. A kérdés: ki, hol akar háborúzni?
Én amúgy láncos párti vagyok, a folyamat viszont ezen okok miatt alakul így. De ha egy haderő mindkettővel rendelkezik, az a tutti. A német, orosz, amerikai, kínai valószínűleg ezen doktrinális elvek és mentén, így csinálja.