Szerintem az oroszoknak van igaza, amikor kollektív nyugatról beszélnek, mint általuk választott ellenség.
Valójában a nyugati világ kulturálisan, történelmileg, gazdaságilag sokkal egységesebb, mint azt sokan láttatni szeretnék.
Az oroszok a nyugati értékeket elutasítják, ezért szemben állnak a "kollektív nyugattal".
Egyetértünk. Amit valószínűleg másként látunk, az az "értékek" fogalma.
A Nyugati világ nem azért egységes, mert hagyományos jellemzői és értékei mentén egységesült, hanem mert a minden színt és árnyalatot barna péppé összemoslékoló globalizáció homogenizációs hatása évről évre egységesebbé teszi. Nike cipőben, mekis kaját zabálva ugyanazt a néger rap-et hallgatják a fiatalok New York-ban, mint Stockholmban, a "pride" ugyanazt jelenti Sydney-ben, mint Berlinben és lehet IKEA rattanottománod Londonban éppúgy, mint Tokióban vagy Budapesten.
Az más kérdés, hogy gazdasági kapcsolataink lehetnek, voltak is, de Putyin nem bírta kivárni Oroszország nyersanyag alapú felemelkedését, ami idővel technológia vezereltté válhatott volna. Ahhoz a gáz és olaj bevételeket kutatásokba, innovációba kellett volna forgatni néhány évtizedig.
Én úgy látom, hogy
Washingtonban volt annyi éca, hogy ezt ne várják meg!
Az orosz-ukrán háború lehetősége abban a pillanatban realitássá vált (és ezt az elemzők már a 90-es évek derekán ki is fejtették), amikor a Szovjetunió az akkori tagköztársaságok adminisztratív határai mentén automatikusan bomlott föl "nemzetállamokra", ezzel tízmilliónyi oroszt, stratégiai kulcspontokat, erőforrásokat és kulturális vonatkoztatási pontokat (pl. Kijev!) hagyva Oroszország határain kívül.
Közös értékek.
Közös célok és érdekek kellettek volna minimum.
Viszont a fent említett történelmi okokból a nyugati világ (Ausztráliával, Japánnal, Dél-Koreaval) rendelkezik ezekkel, az oroszok nem, sőt, kifejezetten ellenségüknek tekintik a nyugatot. Tehát utópia, az ilyen elmélkedés.
Bár ez teljesen szubjektív, csak rólam szól, de azt hiszem, nem vagyok vele egyedül, amikor azt mondom, hogy az "értéket" nekem az évszázadok (évezredek) alatt kialakult hagyományos, kulturális produktumok jelentenek. Hozzám sokkal, sokkal közelebb áll Tolsztoj, Dosztojevszkij, Solohov és Szolzsenyicin mélységes bölcsessége, humánuma és hazaszeretete, mint a globalizálódó Nyugat utóbbi évtizedekben nyújtott kulturális produkciói, illetve teljes önfeladása.
Putyin nem demokratikus eurázsiai államok szövetséget akar, hanem egy orosz bitlrodslmat, ami hagyományosan diktatórikus berendezkedésű központilag szabályozott gazdaságú ország lenne.
Ez látszik abból is, senkivel nem tárgyal, csak az erő alapon politizál. Nyilván egy szövetség tagjaként SEM fogadná el, hogy valami nem úgy van ahogy ő akarja.
Putyin, Putyin, Putyin - egy ember. Halandó. Lehet, hogy az utóda is hasonló lesz, de ha már ennyire látszik, hogy az orosz vezetéssel van baj, akkor miért kell gyűlölni, üldözni, betiltani, eltilatnai, ignorálni mindent, ami orosz, legyen az tizenéves sportoló vagy száz éve halott zeneszerző, sőt, macska vagy fa???
Felőlem a Biden- és Trump-adminisztráció is képviselheti az USA imperializmusát, globalizációt, világháborút, de attól még nem fogom ellenségemnek tekinteni az amerikai népet és nem fogom szemétnek kikiáltani az amerikaiaik által létrehozott értékeket.
Putyin birodalmi álmainak megvalósítását az ellenségnek tekintett kollektív nyugat ellenében háborúval igyekszik elérni.
Ám nem ezzel az antréval kezdte országlását, sőt, Oroszországot szerette volna bevinni a NATO-ba. Ebben Washington nem volt partner, de 2001. után úgy tűnt, hogy az iszlám jelentette veszély mégis összehozza a Nyugatot és Oroszországot. Ha Putyin eleve ellenséges lett volna a Nyugattal, akkor nem hagyta volna, hogy a balti államok belépjenek a NATO-ba, 2004 előtt megszállta volna őket. Ahhoz, hogy ide jusson - jussunk, kellett Washington aknamunkája, na meg persze az ukrán sovinizmus is.