El nem tudom hinni hogy csak nekünk probléma az ha az ukránok bejönnek az EU-ba. Élek a gyanúperrel még mindig, hogy legalább részigazság van abban amit Szijjártó mindig elmond, hogy marha kényelmes vagy 5-6 országnak hogy mindig mi állunk bele az ukik blokkolásába, nekik így nem kell. Én azért megnézném az átlag francia vagy olasz parasztot mikor letarolja majd a hagyományos piacaikat az ömlesztett dömping árú ukrán mocsok. Vagy mikor más most még a felzárkóztatási alapból rendszeresen kapó országnak közlik hogy az ukránokra megy innentől MINDEN forrás, mert ők annyival fejletlenebbek, hogy oda van átirányítva minden zseton.
Szóval képmutatás is van itt, nem csak önsorsrontás az EU-ban. Egyre inkább métely ez az egész. Jól indult, de amerre ez tart, hát nem tudom meddig éri meg bentmaradni ha nem lesz valami komoly irányváltás, mert a szakadék felé rohan ez a közös szekér!
Ha másért nem is, de talán pont ezért kellene felvenni az ukránokat az EU-ba.
A mai EU nem más, mint az egykor volt EGK termtette gazdaságpolitikai erőtér adta jólétből kinőtt ideológiai "luxus" játszótere. Azok tobzódnak most benne, akiknek annó a szülei összegründolták az EGK-t, nekik pedig már csak megszületni volt nehéz. Ezért hát a 90-es évek végi, 2000-es évek eleji hedonizmusból már csak a hagymázas ideológia maradt a hozzáadandó érték az egész pragmatikusan összerakott struktúrához képest.
Ennek nyomán a józan ész helyét a mohóság vette át és a felzárkóztatás helyett a mind földrajzilag, mind történelmileg, mind gazdaságilag, mind pedig kultúrálisan is távolabbi közép-kelet európai kisországokat már csak mint gyarmatokat vették be a buliba. A kétezres évek elején.
Pedig nem így indult, egyik fél részéről sem.
Az EU magországaiban végbement generációváltás mára ugyanis száműzte a köreiből azokat hangokat, akik tényleg egységes Európát akartak, azonos képességekkel.
Nekik már csak a profitmaximalizálás kell és az ideológiai habverés.
Maga az átalakulási folyamat kb 2010-15 között ment végbe, de az EU nem egy légüres térben vált azzá, amivé, hiszen mindezidő alatt a 2008-as válság után soha addig nem láttt pénzügyi hatalomra szert tevő tengerentúli globalisták is tettek egyet s mást, lásd Arab Tavasz, illetve az ukrajnai Majdan.
Viszont összenő, ami összetratozik, hiszen az EU-s generációváltás új játékosai már a fent említett globálkapitalista érdekkörök szabályai szerint játszottak.
Sőt, az ő műhelyikből kerültek ki.
A felrobbantott észak-afrikai térség, a migrációs válság előbb kirobbantása, majd a migrációs politika erőltetése meghozta gyümölcsét.
A KKE térség az egykori EGK, majd később a korai EU 80-as, 90-es évekbeli gazdasági-politkai-kulturális-társadalmi identitása miatt akart csatlakozni és ehhez partnerei voltak az akkori EU prominensei is.
Viszont pont a mi példánk is mutatja, hogy az alapvetően a közepesen fejlet gazdaságok csapdájába taszított KKE térséggel egyben fel is vizeződött az EU, ugyanis ez a kiterjedés már kontraproduktív. Az egykori ideológusok ugyanis idealistának bizonyultak, az Egységes Európa mítosza helyett ugyanis a rideg valóság az, ami mindig is itt volt az orrunk előtt, világosan benne a történelemkönyvekben: Európa valójában többsebességes, multiregionális és világosan elkülönülő régiók kényszeres társutassága. Az Európai Egyesült Államok egy fizikailag megvalósíthatatlan illúzió csupán.
Az EU-nak el kellett volna fogadni, hogy vagy a KKE térséget integrálja, (de akkor integrálja is!) lemondva ezzel a profitmaximalizáló potenciálkülönbségről, lemondva ezzel az olcsó munkaerőről, az alacsony hozzáadott értékű beszállítói-összeszerelői munkáról, nyomott árú alapanyag termelésről, vagy hagyja az egészet a fenébe és nem nyitja meg az EU-t a térség országai előtt.
Nyilván a pénz beszélt.
Ezért kapták a fejükre a KKE térség korrupcióját, ideológiai konzervativizmusát, folytonos különutasságát. Egyék meg a mit főztek, de velünk mondhatni törököt fogtak (apropó, irónikus, hogy pont a törököket nem akarják soha felvenni, de közben ők meg köszönik, egyre jobban elvannak az EU-n kívül is).
Ne feledjük, hogy az eggyel előttünk csatlakoztatott dél-európai országok is hasonlóan "kutyaütők" voltak, de akkoriban még egy másik EU állta a cehet, csak, hogy a gazdaság pörögjön, lásd: görög államcsőd. Megérte, mert az oda locsolt és soha viszont nem látott euro-milliárdok is a megrendelésállományt pörgették a főkönyvekben.
Most Ukrajnával ugyanez a helyzet. Mégolcsóbb, még kiszolgáltatottabb, még jobban leuralható, de mindenki másnál hatalmasabb terület az övék, viszont ennyivel nagyobb veszély is az EU-ra nézve.
Vegyék csak fel őket is bátran.
Bármi baja van az EU magországainak velünk, magyarokkal, azt szorzzák meg tízzel, hússzal, az lesz az ukránokkal is.
Intézményesült poszt-szovjet színtű korrupció, háborús helyzet, tönkrevágott infrastruktúra, tisztázatlan államhatárok, feltérképezetlen kapcsolati hálózat, totális felfogásbeli társadalmi önkép.
Ha nekik ez kell, hát legyen, de ideje már a kijózanító pofon eljövetelének,mert másból nem értenek.
.
