Bejegyzés az orosz Telegram csatornáról, a "Nezygar"-ról az orosz finomítók és az üzemanyagpiac jelenlegi helyzetéről:
"Növekszik a feszültség az orosz üzemanyagpiacon: Primorjében kilométeres sorok kígyóznak a benzinkutaknál, a benzin és a dízel nagykereskedelmi árai pedig rekordmagasságokba emelkedtek. Hivatalosan az okokat már nem titkolják - az ukrán támadások után a finomítók leállnak. A nyári csúcsidőszakokban a feldolgozókapacitás akár 14%-a is kihasználatlanul állt.
2025-ben megváltozott az ukrán támadások taktikája. Korábban egyszeriek voltak: egy egység megsérült, az üzem csökkentette a termelést, de néhány héten belül helyreállt. Most sorozatban és ismétlődően hajtják végre a támadásokat ugyanazon létesítmények - Rjazanyi, Novokuibisevszki, Szizranyi, Volgográdi, Afipszki finomítók - ellen. Ez megakadályozza az elsődleges feldolgozó, valamint a hidrokrakkoló és katalitikus krakkoló egységek helyreállítását. Például egy sorozatos támadás után a Rjazanyi Finomítóban (Oroszország kapacitásának 5%-a) a feldolgozás felét leállították, míg a Novokuibisevszki Finomítóban..." (3%) elsődleges feldolgozása sérült. Dél-Oroszország legnagyobb finomítója, a volgográdi Lukoil, valamint a szamarai és a szizrani finomítók leállították a nyersolaj átvételét.
Ukrajna széles körben használ 1000-1500 km-es hatótávolságú drónokat (például a FirePoint által gyártott AQ-400-at), amelyek képesek elérni a Volga-vidéket. Ezzel egyidejűleg drónok és tengeri drónok exportterminálokat vesznek célba - az Uszt-Luga és Novorosszijszk elleni támadások ideiglenesen leállították az olajtermék-szállítmányokat. A 'Madyar' arról számolt be, hogy a Druzsba csővezetéket is eltalálták, amely Oroszországból szállít olajat történelmi hazájába.
...
A finomítók célpontként való kiválasztását technológiai sebezhetőségük magyarázza. A modern orosz finomítókat a Shell, az Axens, az UOP és a Haldor Topsoe berendezéseivel építették - hidrokrakkolás, katalitikus reformálás, izomerizáció és Euro-5 alkatrészgyártás. 2022 után a berendezések, szoftverek és katalizátorok szállítása megszűnt. A katalizátorok fogyóeszközök, amelyeket 1-3 évente cserélnek; nyugati készletek nélkül Oroszország régi készletekre vagy gyengébb teljesítményű kínai analógokra támaszkodik. A hidroprocesszoros reaktorokat és kompresszorokat csak néhány országban gyártják, a szállítási idő akár egy év is lehet.
Kína a hiánynak csak egy részét tudja fedezni: szivattyúkat, hőcserélőket és egyszerű katalizátorokat. Az összetett folyamatokhoz azonban technológiája elmaradott, és a nyugati alkatrészek kínaiakkal való cseréje a teljes finomítói egység átszervezését igényli. Ennek eredményeként minden ukrán sztrájk egy hidrokrakkoló vagy reformáló egységen hónapokig tartó leálláshoz vezet.
Az orosz finomítók térképe egy kulcsfontosságú stratégiai problémát tár fel: a fő feldolgozókapacitások az ország európai részén koncentrálódnak, míg az üzemanyag-fogyasztás a Távol-Keleten növekszik. A keleti régiókba vezető üzemanyag-logisztikai láncok több ezer kilométert húznak, ami további költségeket és kockázatokat okoz. A Primorjében található kilométeres sorok közvetlen következményei ennek az egyensúlyhiánynak a nyugati termelés és a keleti fogyasztás között. A nagy finomítók – Kirishitől Volgográdig – az ukrán drónok hatótávolságán belül vannak. A Flamingo rakéta, ha specifikációit megerősítik, elérheti Oroszország legnagyobb finomítóját Omszkban.
A hatótávolság növekedésével a korábban elérhetetlennek tartott létesítmények most veszélybe kerülnek, ami méretproblémát okoz a légvédelem számára – a terület összes finomítójának védelme Kalinyingrádtól a Távol-Keletig gyakorlatilag lehetetlen.
Következésképpen Oroszország olaj- és gázipara, amely egykor a gazdasági erő forrása volt, sebezhető ponttá vált.
Az orosz védelmi ipar veszteséges:
- PAO Yakovlev (korábban Irkut, az UAC – United Aircraft Corporation – része) – nettó veszteség körülbelül 4,06 milliárd ₽.
- AO Russian Helicopters – nettó veszteség 2,5 milliárd ₽ a tavalyi nyereség után.
- PAO KAMAZ – nettó veszteség 20,8 milliárd ₽, és egyes részlegek augusztus 1-jétől négynapos munkahétre tértek át a nehézgépjármű-piac összeomlása miatt.
- Beriev TANTK (UAC) – nettó veszteség körülbelül 1,78 milliárd ₽, a bevételek többszörösen zuhantak.
A trend egyértelmű: a szankciókat megkerülő szürkeimport és a védelmi ágazat megnövekedett finanszírozása ellenére az orosz katonai-ipari komplexum küzd a háborús termelési kapacitás fenntartásáért.
Először is, az orosz állami védelmi beszerzési program (GOZ) árait a kormány határozza meg, ami korlátozza a jövedelmezőséget. Moszkva jelenleg is csak az árképzési szabályok „kiigazításával” próbálja a szerződéses árakat közelebb hozni a valósághoz – ezt a folyamatot a 1465. számú rendelet (frissítve: 2025. június 23.) formalizálta, és megerősítette az UAC nyilatkozata is a Védelmi Minisztériummal folytatott ár-újratárgyalásokról.
Másodszor, a finanszírozás drága. A júniusi és júliusi két csökkentés ellenére az orosz központi bank alapkamata továbbra is évi 18%. A hosszú ciklusú repülési és nehézgépipari projektek esetében ezek a hitelfelvételi költségek elsöprőek.
Harmadszor, a működési kockázatok és a munkaerőhiány termelési késedelmeket okoz. Az augusztus 15-i robbanás a Rjazany melletti Elastik gyárban – több tucat halálos áldozat és több mint száz sérült – zord példa erre. Ez nem csak a termelés leállását jelenti; a szakemberek átképzése és felvétele hat hónaptól több évig is eltarthat.
A következő 6-12 hónapban az alapforgatókönyv így néz ki: „drága és instabil”.
A legrosszabb eset? Ha a Védelmi Minisztérium felgyorsítja az árkiigazításokat a GOZ keretében, és kiterjeszti a támogatott hitelezést és az előzetes finanszírozást, egyes üzemek 2025 második félévére nullszaldósak lehetnek. Ilyen intézkedések nélkül a tartós veszteségek folytatódni fognak, és a „csökkentett munkahét” (mint a KAMAZ-nál) standard gyakorlattá válik.
Egy másik kritikus dimenzió: Ukrajna csapásai Oroszország védelmi ipari bázisára. A háború egyre inkább az orosz hátországba folyik, a termelési központokat és az ellátási láncokat veszi célba.
Jelabuga-csoport, Tatárföld (Geran/Shahed dróngyártás): több csapás 2024–2025-ben (június 15. és augusztus 9.), ami arra kényszerítette Oroszországot, hogy szétszórja a gyártást, bonyolítsa a logisztikát, és növelje a közvetett kiadásokat a biztonságra és a légvédelemre.
Mélycsapások védelmi vállalatok és a támogató létesítmények ellen: augusztus 11-én csapás ért egy nyizsnyij novgorodi üzemet, amely cirkálórakéta-alkatrészeket gyártott; korábbi csapások egy muromi műszergyártó üzemet, valamint a Brjanszki és Kalugai régióban található létesítményeket céloztak meg.
Az üzemanyag-infrastruktúra és a logisztika (olajlétesítmények, finomítók, szállítási útvonalak) elleni párhuzamos csapások tovább növelik a költségeket, és az ellátási láncok átirányítását kényszerítik ki.
Ezek a támadások ritkán „állítják le” véglegesen az üzemeket, de szisztematikusan aláássák a termelési ritmust és az együttműködést: javítások, áthelyezések, biztonsági intézkedések, a szerelősorok megkettőzése. Arra kényszerítik Oroszországot, hogy elvonja a légvédelmi eszközöket a frontvonalaktól, és megcsapolja költségvetését a növekvő költségek fedezése érdekében. Az árplafonokkal és a magas finanszírozási költségekkel együtt ez magyarázza a „háborús veszteségek” paradoxonát: a mennyiségek magasak, de a haszonkulcsok vékonyak és törékenyek, a kockázatok pedig költségesek.
Az orosz védelmi ipar nem omlik össze, de egyre drágábbá, lassabbá és törékenyebbé válik.
Ukrajna számára ez azt jelenti: egyre egyenetlenebb orosz ellátás, minden további jármű vagy lövedék egységköltségének emelkedése, valamint a kombinált nyomással szembeni növekvő sebezhetőség – a termelési láncokra irányuló csapások, valamint a GOZ árképzése és a hitelszigorítás révén felmerülő pénzügyi terhek.