Vagy nem.
Rácz András irása
íz pontban a Barátság olajvezeték elleni ukrán támadásokról - nem Magyarországról szól, de ettől még komolyan kellene venni a diverzifikációt
----------------------------------------------------------------
Ukrajna az orosz olajszektor elleni hadműveletek részeként támadja a Barátság vezetéket. Az, hogy a magyar olajellátás is akadozik emiatt, csak mellékhatás. A történet rámutat az interdependencia-logika korlátaira is. Létfontosságú lenne a magyar olajimport diverzifikálása.
.
1)Ukrajna hetek óta koncentráltan támadja az orosz olajszektor létesítményeit drónokkal és egyre inkább robotrepülőgépekkel is. Legalább három fő célja van ezzel: egyrészt, csökkenteni Oroszország olajexportból és feldolgozásból származó bevételeit. Másrészt, üzemanyag-hiányt okozni, mert ez is visszahat az orosz gazdaságra. Harmadrészt, tudatosítani az orosz lakosságban, hogy a háború nem valami távoli dolog, hanem őket is elérheti - egy eltalált olajfinomító igen látványosan és sokáig ég, nincs az a cenzúra, amit ez el tudja rejteni...
.
.
2)A koncentrált támadások keretében többször is megtámadnak egy-egy finomítót, illetve olajtárolót. A novosahtyinszki finomító, ami jelen poszt írása idején ötödik napja (!) lángol, már legalább a harmadik csapást szenvedi el. A rosztovi, volgográdi és brjanszki körzetben lévő finomítókat is többször támadták már. Összesen tíznél több, különféle finomító és kb. tucatnyi olajtároló létesítmény érintett eddig.
A Barátság-vezeték elleni támadások (eddig három csapás volt) is ebbe a logikába illeszkednek. Nemcsak stacionárius célpontokat támadnak: a megszállt Zaporizsja megyében már legalább két, olajszállító tehervonatot is sikerült eltalálni - ehhez nagyon pontos, valós idejű felderítési adatok kellettek...
.
.
3)Volt már egy ilyen támadás-sorozat idén tavasszal, de azt amerikai nyomásra le kellett állítani (A Trump-adminisztráció üzemanyagár-emelkedéstől tartott.). A mostani támadás-sorozatnál viszont láthatóan nincs ilyen jellegű fék, az USA nem "tart ellen" az ukrán csapásoknak, sőt...
.
.
4) A Barátság-vezetéket nem azért támadják, hogy a magyar és a szlovák olajellátásnak ártsanak. Azért ott támadnak, ahol, azért az Unyecsa-i nyomóállomást lövik, mert ez a vezetéknek egy kulcsfontosságú csomópontja. Egyrészt, innen ágazik le észak felé, Uszty-Luga felé az a cső, amin a balti-tengeri orosz tengeri olajexport legnagyobb része zajlik.
Másrészt, Unyecsán megy keresztül a vezeték Belaruszba tartó ága is (ez jön aztán később tovább ukrán területre, aztán Magyarországra és Szlovákiába is).
.
Belarusz azért fontos a történetben, mert a két legnagyobb és legmodernebb belorusz olajfinomító, Mozsir és Novopolock fontos szerepet játszanak az orosz nyersolaj finomításában is.
(Szovjet örökség, hogy Oroszország kicsit szűkében van a finomítói kapacitásoknak: nem véletlen, hogy Moszkva több, mint egy évtizedig presszionálta Minszket, hogy a Szlavnyeft orosz olajvállalat tulajdonrészt szerezhessen a mozsiri finomítóban. A novopolocki Naftan finomító belorusz állami tulajdonban van ugyan, de a szankciók miatt érdemben csak Oroszországba tud exportálni.)
.
Beteszek ide egy térképet, azon jobban látszik.
.
.
5) Azzal, tehát, hogy az unyecsai csomópont megbénítására törekednek, az ukránok egyszerre remélik elvágni/gyengíteni az orosz tengeri olajexportot és hátráltatni a Belaruszból történő orosz olajtermék-importot is.
.
Unyecsa annyira fontos célpont, hogy igen valószínű, hogy továbbra is támadni fogják, ha az oroszok végeznek a javítással. Mostanáig a támadások drónokkal történtek, de mivel lassan elkészül Ukrajna saját fejlesztésű robotrepülőgépe, a Flamingo, és vannak hírek ukrán ballisztikus rakéta sorozatgyártásáról is, várható, hogy a vezetéket a drónoknál komolyabb, pusztítóbb fegyverekkel is támadják majd.
.
Ebben a kontextusban a magyar és szlovák olajellátás megszakadása csak - egyébként elkerülhetetlen - mellékhatás.
.
.
6) Ha Kijev célzottan a magyar és szlovák olajellátás szabotálására törekedne, sokkal egyszerűbben és kevésbé átláthatóan is megtehetnék. Nem volna más dolguk, mint a vezeték ukrán szakaszába valahol Nyugat-Ukrajnában robbantanak egy lyukat, elhelyezik mellé mondjuk egy lelőtt orosz robotrepülőgép vagy drón darabjait, és ráfogják a vezeték sérülését az oroszokra.
.
Teljesen triviális, mégsem tették meg mostanáig, valószínűleg részben politikai, részben gazdasági okból. Nem volt érdekük akadályozni az olajtranzitot, ugyanis szükségük volt az ebből származó, sokmillió dollárnyi tranzitbevételre.
.
.
7) A Barátság-vezeték elleni támadások rávilágítanak az interdependencia-elméletek korlátaira is. Magyar oldalon nagyon sokáig abban reménykedtek a döntéshozók, hogy Ukrajna nem fogja támadni a Barátság-vezetéket, hiszen szükségük van a fent említett tranzitdíjra.
Ez érvként gyakran felmerült a magyar olajimport-diverzifikáció szükségessége kapcsán is, hogy nem kell aggódni, Ukrajna nem fogja támadni a vezetéket. (Vettem részt olyan megbeszélésen még 2023-ban, ahol én voltam a paranoid, mert azzal érveltem, hogy előbb-utóbb bele fognak lőni a vezetékbe...)
.
A logika sokáig működött is: legalább két olyan eset volt, amikor a harci cselekmények közvetetetten érintették a vezeték működését, ám az ukrán, orosz és belorusz szakemberek gyors, hatékony együttműködésével mindkét alkalommal sikerült gyorsan elhárítani a hibát. Részleteket nem írhatok, de legalább két ilyen esetről tudok.
.
Ennek a megfontolásnak az volt a gyenge pontja, hogy abszolutizálta a bevétel-maximalizálást mint ukrán motivációt. Most viszont láthatóan elérkezett az a pillanat, hogy ukrán szempontból a katonai szükségszerűségek felülírják a gazdaságiakat.
.
.
8. Az, hogy a Barátság elleni támadások eredményeként megszakadnak a szállítások Magyarországra és Szlovákiába is, csak elkerülhetetlen mellékhatás.
Az ukrán diplomácia most nem tesz más, mint "felül erre a vonatra", és ha már úgyis bekövetkezik a szállítások megszakadása, akkor igyekszik ebből még plusz kül- és belpolitikai profitot is bezsebelni. A történet valójában nem Magyarországról szól, de ha már így alakult, akkor megpróbálnak belőle még valami extrát is kihozni.
.
(Az, hogy a magyar külügy ezt vajon egyáltalán érti-e, és miért olyan hisztérikusan reagál, ahogy, nem tartozik a mostani bejegyzés tárgyához.)
.
.
9) Az örök "Mi a teendő" kérdéshez elöljáróban látni kell, hogy Magyarországnak nincs olyan lobbiereje, hogy - biztosan és a jövőben is - le tudja állítani vagy meg tudja akadályozni a támadásokat. Ergo, azzal kell kalkulálni, hogy a Barátság-vezetéken történő szállítások legalább mindaddig erősen bizonytalanok lesznek, ameddig a háború tart.
.
Ergo, a legfontosabb dolog, amit tenni kellene (és biztos vagyok benne, hogy ez már zajlik is - a MOL-ban nagyon nem hülyék ülnek), hogy minden lehetséges eszközzel, időt és erőforrást nem kímélve felgyorsítani az olajimport diverzifikációjának csatornáit.
Kevésbé bonyolultan fogalmazva: le kell végre válni az orosz olajról. Másnak is sikerült (csehek, osztrákok, stb.), nem lehetetlen tehát. Pénzt és erőforrást igényel, de megcsinálható.
.
A legfontosabb ehhez a Horvátország felől történő vezetékes import lehetőségének fejlesztése. Igen, kétségtelen, hogy a JANAF várhatóan magasabb tranzitdíjat fog kérni, mint amennyibe a Barátságon történő tranzit került - de ez legalább biztosan működni fog.
.
.
10) Remélhetőleg mellékszál, de fontos: nemcsak a magyar állam keresett nagyon sok pénzt az orosz olajimporton.
Hasonlóan a kelet-európai gáz- és olajimport szerződésekhez, az orosz-magyar olajimportban is volt és van közbeiktatott közvetítő-cég. (Vájtfülűek a logikát RoszUkrEnergo modellként is ismerhetik).
Kommentbe beteszem a G7 remek cikkét idén tavaszról.
A Normeston nevű vállalat több százmilliárd (!) forintot keresett az orosz-magyar olajimportban való közvetítésen már a háború előtt is, és ez csak az egyik ilyen cég volt.
.
Valószínűleg ez az olajimport diverzifikálásától való magyar húzódozás egyik oka: valakik rengeteg pénzt keresnek azon, hogy minél több orosz olaj jöjjön Magyarországra és nyilván nem szeretnék ezt az importot leállítani...