Meleg a sátor és sz@r a kaja:
"Irdatlan elhelyezési körülmények az adaptív Huszár gyakorlaton. Egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni mellette. Forró sátrakban, ahol éjszaka is fullasztó a levegő, próbálunk aludni – de a pihenés gyakorlatilag lehetetlen. Az ember nemhogy kipihenten nem kel fel, hanem kimerülten, feszülten, idegesen. Ez nem kiképzés; ez az emberi határok tesztelése olyan módon, ami egyszerűen megalázó.
És akkor jön a kaja… vagy amit annak hívnak. Rosszul elkészített, ízetlen, sokszor ehetetlen étel. Jó szívvel egy civilnek sem adnám, de itt mégis kiosztják mindannyiunknak, miközben azt várják, hogy normálisan teljesítsünk. Hol van itt a tisztelet? Egy ember, aki egész nap helytáll, cipel, fut, végrehajt feladatokat, legalább annyit megérdemelne, hogy ehető, tápláló ételt kapjon. Nem luxusra gondolok, de az alapvető emberi méltóságot semmi sem indokolja, hogy ennyire figyelmen kívül hagyják.
Értem, hogy a gyakorlat célja a terhelés és a kitartás tesztelése. De az, hogy a legminimálisabb alapokat – emberi szállás, elfogadható hőmérséklet, ehető étel – sem biztosítják, az már nem a kiképzésről szól, hanem arról, hogy mennyire hajlandó az ember elviselni a rendszeren belüli hanyagságot. Minden egyes nap, amit így kell átvészelnünk, az morálban és bizalomban is kárt okoz.
Tisztelt felelősök: itt az ideje szembenézni a valósággal. A katonák nem játékbábok; emberek, akik minden nap készséggel teljesítik a feladataikat, és akiknek a tisztelete, a megfelelő körülmények és az alapvető ellátás a legalapvetőbb elvárásuk. Amíg ez nincs meg, addig bármilyen gyakorlat vagy kiképzés elveszíti az értelmét, mert nem a fejlődést, hanem a szenvedést szolgálja.
Ez nem panasz öncélúan. Ez egy felhívás arra, hogy változtassanak. Nézzenek körbe a sátrakban, érezzék meg, milyen forróságban próbálunk aludni, és nézzenek rá a katonákra, akik ehetetlen ételt kapnak nap mint nap. Amíg ezek a körülmények nem javulnak, addig nem a kitartásunkat vagy a készségeinket mérik, hanem azt, hogy meddig bírjuk elviselni az alapvető tiszteletlenséget.
A gyakorlat célja a felkészítés és az erősítés kellene legyen, nem a megalázás. Ideje lenne belátni, hogy a rendszer hibás, és végre lépéseket tenni a változás felé – a katonák érdekében, akik minden nap kiállnak a hazáért."
/Facebook-Zsaruellátó/