Nem kifejezetten a bejárásra gondolotam, de amúgy az is megoldható, hogy a munkahelyeden laksz...nincs rezsi, lakbér, bejárás. Szerintem az, hogy a munka és az otthon összekeveredik, káros a ."mentálhigénére". A tàrsas kapcsolatokra is.Illetve ha otthon dolgozom, ugyan úgy nem vagyok a családommal, mintha az irodában teszem...amúgy az utazasi időt is lehet hasznosan tölteni...
"...a munka és az otthon összekeveredik, káros a ."mentálhigénére". A tàrsas kapcsolatokra is..."
Egy munkáltatóm van a
zasszonnyal, egy munkaidő, napi egyszer munka okán találkozunk bent is ill. emiatt időnként telefonálunk is egymással.
Tehát reggel együtt morgunk az autóban a forgalmi dugóban (a
zasszony tudja igazán tolni!), én sofőrként napközben is küzdök - birkatürelemmel - a városi és a telephelyi (nagy eü.) forgalommal, délután pedig együtt megyünk haza, s máris hallgatom a napi zsudrát...(lásd True lies c. filmben Jamie Lee Curtis napi beszámolóját).
Otthon...délután...hétvégén...
Home office...ugyan már
...évekkel ezelőtt meghalt apósék egyik rokona.
Egyházi temetés.
Klasszikus falusi halotti tor.
Ott volt a párom egy görögkatolikus rokona is (nagy góré a hierarchiában), közvetlen, jó fej, tegeződünk.
- Hogy vagy? Hol dolgozol?
- ...ban dolgozom.
- S a feleséged?
- Ő is ott dolgozik...
...mi több, most ott kezelik apóst is, anyóst is, csak ugye kijöttek a temetésre.
Erre vállamra tette a kezét, s szarkasztikus együttérzéssel, (ahogy csak egy lelkész tud - már úgy szakmailag) megjegyezte hangosan a rokonság füle hallatára (hiszen a középpontban voltunk).
- Szegény ember... Még jó hogy kapsz levegőt!
(A halotti torban a nevetés természetes és egészséges folyamata a lelki teher oldódásának)