Már az előző takarmány kiszállításos hírnél is elgondolkoztam azon, hogy ez hogy működhet... Ha konkrét segítségkérés érkezik, akkor az hová fut be, ki dönt arról hogy ki megy és mit segíteni? A néni felhívta a 112-t? Vagy az önkormányzat kért segítséget? Esetleg a katonák egy teherautón bejárják az utcákat és mindenhol megkérdezték hogy segíthetnek-e? Mert szerintem pl. az alföldi kis településeken bőven lenne még hasonló segítségre igény...
Ez nem úgy tűnik, mintha külterület lenne, átlag kertváros/falusias külváros, a takarmányos szerintem valahol okés is lehetne, hiszen nagyobb mennyiséget kellett vinni civil járművekkel átmenetileg megközelíthetetlen helyre (mondjuk miért nem volt betárazva ennyi állatnak, az jó kérdés, de lehet, hogy pont a már a megrendelt cucc nem jutott oda - de aki állattartással ránézésre - legalábbis a cikk fotói alapján - "hivatásszerűen" foglalkozik, nem értem miért nincs tartaléka?). Ez fahordás is felveti a kérdést, azért 4,5 m3 nem kevés, eddig nem volt fája egyáltalán, most bírta megrendelni? Ez sem túl életszerű fával fűtőknél akik tudják, hogy nem ilyenkor vesszük meg a (vizes) fát. A hír ennyiből inkább a szentendrei önkormányzatra és csatolt szervezeteire nézve kínos erősen, de a szomszédokat sem értem, hogy ezt nyugodtan elnézték? Számomra felmerül az egyéni felelősség kérdése is, hogy alakulhatott ki egyáltalán ez a helyzet, az nem világos. Kevés az infó.
Alföldi kistelepülések: 1. eleve nem megy neki az ember a télnek tartalékok nélkül 2. ha nem tudja megvenni, amennyi kell, mert rászoruló, önkormányzattól kap települési támogatást, pénzben és/vagy természetben, plusz segítik, amivel tudják, tanyagondnokok, mezőőrök, családsegítő szolgálat, karitatív szervezetek, szomszédok stb. 3. "megszerzi máshogy", nyilván nem hajlandó megfagyni, összeszedi (összeszedte korábban) az ágfát, de simán ki is vágja, ami kell, mert az is jobb, mint a hideg.