izé
fontos a sorrendiség
volt az usa-európa kapcsolatnak három stációja
az első a hidegháború
itt az usa-európai viszonyokat a szovjet terjeszkedés megakadályozásának a célja határozta meg, ez volt az az időszak amikor elterjedt a nyugateurópai néplélekben a gondolat, hogy az amerikai megszálló erők a barátaink
(nem tartozik ide, de túloldalt itt nálunk a szovjetek ugyanezzel próbálkoztak, de abból csak április 4.-i meg nov 7.-es ünnepségek jöttek ki, igen mérsékelt sikerrel)
volt aztán a második stáció, a '90-es évek és a 2000-es évek eleje
ebben az időszakban európa rácuppant az orosz energiára piacra elindult a gazdasági integráció, és 2008-ra az európai gdp utolérte az usáét
európa erős volt
katonailag nem, de gazdaságilag nagyon is, ráadásul kilátással a lisszabontól-vlagyivosztokig tervre, ami aztán nem csak gazdaságilag tette volna szuperhatalommá
ebben az időszakban az usa-európai kapcsolatokat a gazdaság determinálta, az usa hiába tartotta továbbra is megszállva fél európát, túl sok szálon függött az európai piactól
ezt a - gazdaságilag - erős európát sikerült aztán az európai öntökönszankciókkal ledegradálni a harmadik (jelen korunk) stációban egy gdp-ben világ harmadik helyezett, energetikában haditechnikában másban az usának mélységesen kiszolgáltatott európára, amibe nagyjából bárki belerúghat, mert gyenge
amikor az európai elit lelkesen beleállt az ukrán sztoriba egyben európa szétveréséről is döntött, mert egy gyenge európát nem nagyon lehet egyben tartani
nem, itt nem a trump személye a fontos, a trump szerepét az idő határozza meg, ő abban az időben elnök amikor az usa már bele tudja törölni a lábát európába
és amikor felmerül az az amerikai érdek grönland kapcsán, hát beletörli
mert megteheti, miért ne tenné, tisztázza a pozíciókat, jobb ez így mindenkinek