Hadgyakorlatok magyar részvétellel (Magyarországon és külföldön)

Beköszöntek hozzám a Black Hawkok
PdkERf6.jpg
 
Csak azt nem tudom, hogy miért Su-24-ek vannak a nyitóképen? De hát HVG, már megszoktuk.:)
Tudod milyen nehéz megkülönböztetni a vörös ötágú CSILLAGOT a kék-fehér-piros fakított angol KOKÁRDÁTÓL, meg az ugyanilyen színű négyszögű ZÁSZLÓTÓL?!! Hát pont itt láthatod, milyen nehéz szegényeknek. Még az a szerencse hogy ők a szakértők akik mindenhez (IS) értenek... :D:p
 
Egy repnap az OK. De éjjel és nappal naponta hallgatni őket....egy japcsi mérőcsoport Debrecenben, a 47-es úton állva 120dB fölötti hangnyomást mért
Utáltam őket, amikor itt voltak és nagyon boldog voltam, amikor elmentek végre.

Tuljdonképpen egy like-kal elintézhettelek volna de:

A gépek szépek, amit képviseltek, az volt gyűlöletes. A szovjet megszállás. No meg ahogyan használták a gépeket. Kíméletlenek voltak pl. a debreceni lakosokkal. A futópálya vonalában és közelében van a város déli része, kertes házakkal. A futópálya keleti vége kb. 500 méterre van a 47-es úttól, az út túloldalán már lakóházak állnak Általában ebbe az irányba szálltak fel sokszor géppárban!, Nyilván utánégetővel. (nem tudom egyébként, hogy forszázs nélkül fel tudtak volna-e szállni a debreceni betonról) És ez volt a csendesebb, mert a házak felett már több száz méter magasan jártak. A rosszabb az volt, amikor besiklás közben ebből az irányból érkezve az utolsó pillanatban váltottak pirosra a futópálya fényei és a házak fölött 30-40 méter magasan tolták rá az utánégetőt az átstartoláshoz. .Mi rendszeresen fociztunk egy sportpályán, ami a pálya vonalában volt kb. 3 km-re a pályától. Ha ilyen eset volt (márpedig a kiképzéshez tartozott az átstartolás gyakorlása is) akkor másodpercekre leálltunk, mert a testedet átjáró dübörgéstől nem tudtál semmit csinálni. Talán '90-ben egy japcsi mérőcsoport állt meg a 47-esen és megmérte a hangnyomást. Már a pontos értékre nem emlékszem, de jóval 120dB fölött volt..A haveromék kertjében álló diófa teteje hiányzott, egyszer egy ledobható póttartály landolt a kertjükben (persze először bombának gondolták) a házak falai repedeztek, mindennaposak voltak az üvegtörések, a közelben lévő óvodában(!) minden gyereket halláskárosultnak minősítettek. És akkor a mélyrepülésekről még nem is beszéltem. Egyszer bringázás közben olyan alacsonyan húzott el fölöttem egy 24-es, hogy éreztem a hajtóműből kiáramló meleget (nem melllesleg pánikszerűen behajtottam az út menti árokba).

Egy kis színes:
http://www.haon.hu/bucsuzni-jott-az-ittas-ezredes/2189934

Szóval úgy vagyok velük (értsd orosz/szovjet harci gépek), mint a parasztbácsi az állatkertben a zsiráfot nézve: Szép, szép, de otthonra nem kéne....