Összefoglaló a légvédelmi eszközök működéséről...

Talán a légi harcászathoz tartozik,talán a tengerészethez,nem egészen értem,hogy hogyan vadásznak tengókra a helikopterek,meg a repülőgépek?
A hajók az ok,mert ugye ott van tömeg,szinte bármekkora generátor lehet rajtuk,ami bármekkora radart,szonárt,akármit el bír látni,meg kb bármennyi mélységi bonba elfér rajta.
Gondolom hallani nem lehet a tengókat a levegőből,már csak a légijármű saját zaja miatt sem,szóval hogyan derítenek fel egy több száz méter mélyen lévő tengót?
 
Talán a légi harcászathoz tartozik,talán a tengerészethez,nem egészen értem,hogy hogyan vadásznak tengókra a helikopterek,meg a repülőgépek?
A hajók az ok,mert ugye ott van tömeg,szinte bármekkora generátor lehet rajtuk,ami bármekkora radart,szonárt,akármit el bír látni,meg kb bármennyi mélységi bonba elfér rajta.
Gondolom hallani nem lehet a tengókat a levegőből,már csak a légijármű saját zaja miatt sem,szóval hogyan derítenek fel egy több száz méter mélyen lévő tengót?
A nagyobbak szonárbójákat dobnak le,és bemérik.De létezik olyan leerszthető szonár,amin számitgépes hőkusz-pőkuszal kiszürik a zavar zajokat.Van aktiv szonár,és van telepitett partvédelmi szonárbójahálozat is.A kissebbek meg ha nincs telepitett bójahálló,egyszerüen a hordoz hajó sonárjának a hatósugarán belül dolgoznak
 
Talán a légi harcászathoz tartozik,talán a tengerészethez,nem egészen értem,hogy hogyan vadásznak tengókra a helikopterek,meg a repülőgépek?
A hajók az ok,mert ugye ott van tömeg,szinte bármekkora generátor lehet rajtuk,ami bármekkora radart,szonárt,akármit el bír látni,meg kb bármennyi mélységi bonba elfér rajta.
Gondolom hallani nem lehet a tengókat a levegőből,már csak a légijármű saját zaja miatt sem,szóval hogyan derítenek fel egy több száz méter mélyen lévő tengót?

Két alapvető megoldás van, az egyik a szonárbója, ledobják, és a két részből álló bója megkezdi a működését. A felső rész úszik, és rádiójeleket továbbít, meg általában itt van az aksi. A kábelen leengedett alsó rész (vagy részek) a mikrofonokat tartalmazza. Az egész kb. 10-20kg, és zömében 15-30 percig működik. Csodák nincsenek, viszonylag alacsonyabb az érzékenysége, és sokszor csak 4-8, ritkábban 12-16 sávra osztva képes keresni (ie.: a pontos helymeghatározáshoz több szonárbójáról érkező adatok szükségesek). Egy helikopter v. repülőgép szokszor akár 20-60 darabot is visz magával.

800px-Sonarbuoy_loaded_on_aircraft.jpg

Helikopterekről alábocsátható szonár is létezik, ez általában több sávra (12-20) képes keresni, és változtatható mélységbe lehet leengedni. Mivel pedig nem egyszer használatos, így drágább, jobb képességű, érzékenyebb rendszer. Az, hogy a helikopter zajos, persze okoz problémát, de kezelhető mértékű.

Dipping%20sonar%204%20Dec%202014.jpg.scale.LARGE.jpg

A MAD (Mágneses Anomália Detektor) még mindig használatban van, noha egyes haditengerészetek már letettek róla. Ez a Föld mágneses mezejében a tengeralattjárók által okozott eltéréseket figyelik. A megbízhatósága változó, hiszen egy hajóroncsra is "bejelez", így gondosan térképezni kell a járőrözés területét. Ráadásul a hatékony működéshez viszonylag kis magasságban célszerű repülni - ezért nincs hivatalosan az US NAVY P-8 Poseidon gépein, mert ők magasabban járőröznek.

image.jpg

Indiai P-8I, a farokrészen MAD érzékelő
Végül pedig ott a radar - a (lég)periszkóp adott esetben felderíthető, noha nem egyszerű - kis méretű és jellemzően radarabszorbens anyaggal van épp ezért bevonva. Szintén bocsátanak fel a tengók bójákat (rádió/műhold kommunikáció), amik dettó felderíthetőek.
 
Nos, volt időm végre picit ránézni. Elég vicces dolgok vannak benne. Elektronikus oldalszámmal.

13. oldal
Mit keres csapatlégvédelemnél a Pancír és Sz-300/400?

14. oldal
SA-10 = S-300VM? He...? SA-10A/B a PVO Sz-300 család első generációja volt a PT (SA-10A) és PSz (SA-10B).

A Tor-M1 HMZ-je a mesékben 25 km, a Kub-M3-é nem volt ekkora még a Tor-M2-re sem adnak meg ekkora HMZ-t. A Tor-M1-nél 15 km ferde lőtáv 6 km magasságig.

15. oldal. Nebo perpill Moszkva körül van csak az, ami a képen van. Már, ha az helyes egyáltalán...
 
Az utóbbi napokban eltöprengtem bizonyos dolgokon a honi légvédelmi rakéta evolúción összenézve a csapatlégvédelemmel. Pesze nagyon elméleti a lenti oktfejtés, hiszen a gyártókapacitás és n+1 faktor játszik, nem lehet csak úgy átállni és összepárosítani csettintésre dolgokat.

Azt nem világos számomra, hogy A Kub rakéta már a '60-es évek közepé létezett és a S-200 és Kub is CW megvilágítást használt. A '70-es évek közepén már látszott, hogy a Nyeva nagy magasságú HMZ-je lényegtelen, a manőverezőképessége meg korlátos, bár jobb, mint a Volhové.

Hogyhogy nem volot olyan program, ami Kub jellegű RPK-s rakétára cserélte volna a brutálnagy Nyeváét? A harcászati gépek ellen a két rendszer HMZ-je 10-12 km magasságig lényegében azonos sút, egy idő után a Kub-é nagyobb volt, csak a Kub rakétája 40%-kal (!) volt könnyebb és nem kétfokozatú volt. Pusztán a rakéta cseréjével harcászati gépek ellen komolyan nőtt volna a Nyeva harcértéke. Vegyes rakéta alkalmazás is elképzelhető lett volna, ha fontos nagy magasságú HMZ, tehát megmaradt volna a VP-601P 5V27 és mellé lehetett volna a kisebb, de egyszerűbb egyfokozatú rakéta.

A legszélsőségesebb extrapoláció meg az, hogy Kub szerű honi légvédelmet picit nagyobb rakétával soha nem terveztek? A CW és az Sz-300 féle PESA közötti váltás olyan gyors volt, hogy ezzel lényegében nem foglalkoztak? Mert itt meg a csapatlégvédelem evolúciója az, ami fura.
  • Sz-200 és Kub '60-as évek végén már volt, CW célmegvilágítást és SARH-t használt mindkettő.
  • '70-es évek vége Sz-300PT PESA radar és RCG és 1983-tól már SAGG az Sz-300PTSz-szel.
  • Csakhogy... A csapatlégvédelmnél A Buk-M1 ugyanúgy CW megvilágításos volt, mint a Kub, csak TEL mellé TELAR-t is kapott. Lényegében egy Kub "felszteroidozva" volt új rakétával és brutálabb radarokkal jobb zavarvédelemmel. 1987 táján érte el az első dandár a bevethetőséget és került Mo-ra. CW megvilágítás és SARH. A Tor-M1 máz fázisvezérelt volt, de az meg poszt hh-s rendszer az bevethetőséget nézve.
Emiatt nem világos, hogy miért nem volt Sz-125 nagyobb, Sz-200-nál kisebb HMZ-s CW-s honi légvédelmi rendszer. Vagy kicsit szélsőségesen nézve megfelelő AVR-rel a Kub alkalmasabb lehetett volna honi légvédelemre is, mint a Nyeva...? (Mert ugye a Poljana volt az első AVR, ami a csapatlégvédelmet és a honi légvédelmet össze tudta kapcsolni.)

Hpasp? Erről van valami el nem mesélt történeted?
 
Nos, volt időm végre picit ránézni. Elég vicces dolgok vannak benne. Elektronikus oldalszámmal.

13. oldal
Mit keres csapatlégvédelemnél a Pancír és Sz-300/400?

14. oldal
SA-10 = S-300VM? He...? SA-10A/B a PVO Sz-300 család első generációja volt a PT (SA-10A) és PSz (SA-10B).

A Tor-M1 HMZ-je a mesékben 25 km, a Kub-M3-é nem volt ekkora még a Tor-M2-re sem adnak meg ekkora HMZ-t. A Tor-M1-nél 15 km ferde lőtáv 6 km magasságig.

15. oldal. Nebo perpill Moszkva körül van csak az, ami a képen van. Már, ha az helyes egyáltalán...

Zavar van az erőben!Nem azt linkeltem amire gondoltam.Erre akartam rákérdezni:
https://www.google.com.af/url?sa=t&...FjAAegQICRAB&usg=AOvVaw0rw-Is1qq2uDXhBte3diz5
 
molnibalage

Ezeken a dolgokon amúgy én is gondolkodtam....
Sőt tovább megyek, amikor a KUB elkészült akkor már eléggé előrehaladott volt a kettős tolóerő karakterisztikájú szilárd tüzelőanyagú rakéta fejlesztés. (OSA ilyet kapott) Végül a BUK is ilyen rakétákkal operált. (A KUB szilárd gyorsító+kerozin ramjet volt)
Szerintem a 70's évek közepére már technikailag 100%-osan megoldható lett volna, hogy a KUB rakéták teljesen szilárd tüzelőanyagúak legyenek, 5*0.3 méteres méret mellet. Ezzel kb. a MIM HAWK szintjén mozogtak volna.
A MIM HAWK meg teljesítményben simán lefedi a KUB, KRUG, S-125, S-75 vonalat.

Én személyesen úgy gondolom, hogy:
Az S-75-ös a 70's évekre már egy elavult és fölösleges rendszer volt.
Az S-125 egy túl nagy méretű rendszer volt ami alig tudott többet a KUB-nál.
A KRUG rendszer szerintem egy igen korlátozott képességű, és így szerintem fölösleges rendszer volt.
A KUB rendszer teli találat volt, viszont az akkori kor színvonalán jobban is meg lehetett volna csinálni.
Az OSA-t én szintén nem csípem, bár az egy nagyon nagy mobilitású autonóm rendszer volt.

A lényeg az, hogy én úgy gondolom, hogy ésszerűbb lett volna a KUB rendszert telepíteni az S-75/S-125/Krug vonal helyet. Ezen rendszerek kezét meg elengedni.
Az, hogy önjáró vagy fix indítóra teszed a KUB rakétákat, az meg majdnem mindegy.
Szerintem az S-200 mellé a KUB mindenre is elég lett volna.
 
molnibalage

Ezeken a dolgokon amúgy én is gondolkodtam....
Sőt tovább megyek, amikor a KUB elkészült akkor már eléggé előrehaladott volt a kettős tolóerő karakterisztikájú szilárd tüzelőanyagú rakéta fejlesztés. (OSA ilyet kapott) Végül a BUK is ilyen rakétákkal operált. (A KUB szilárd gyorsító+kerozin ramjet volt)
Hóóóóóóóóóóóóóó... Több tévedés is van itten...

  1. A Kub rakétja szilrád tüzelőanyagú, a start és az utazó "fokozat" is. Azért az idézőjel, mert nem válik le. Idézek.

    A rakéta induló tömege 600 kg (a Nyeva VP-601P 5V27 rakétánál ez 952 kg volt), amiből a hajtóanyag tömege mindössze 172 + 67 kg (míg a Nyevánál ez 280 és 151 kg) volt. A hajtóanyag tömegének kétfelé bontásának az oka a rakéta hajtómű felépítéséből adódik. Amíg Nyeva kétfokozatú, leváló első fokozattal rendelkezett, addig a 3M9M rakéta összes változata kombinált hajtású, de leváló gyorsító fokozat nélküli volt. A rakétát szilárd tüzelőanyagú gyorsító „fokozat” (nem válik le, a tüzelőanyag tér van szeparálva, 8 jelű a gyorsító rész) 3-6 másodpercig üzemel, ezalatt kb. 470 m/s-ra (M1,5) gyorsítja a rakétát. Ezután indul azutazó fokozat, ami szintén szilárd tüzelőanyagú, de torlósugár hajtómű, ami nem tartalmaz oxidálószert, a levegő oxigénjét használja erre. Ezzel elérhető volt az, hogy mindössze 67 kg tömegű tüzelőanyaggal (6 jelű)kb. 20 másodpercig üzemelt a hajtómű, ezzel a rakéta kb. 900 m/s (M2,8) maximális sebességet ért el. A harci rész tömege 57 kg. A célpont maximális sebessége 600 m/s lehet

  2. A Buk rakéta esetén a dual thrust nem azt jelenti, mint a Kub-nál a szeparált szilárd hajtóanyagű égéstér.

    A Buk rakétai külsőleg igen hasonlóak az amerikai Standard rakéta kialakításához, ami nem meglepő annak fényében, hogy a haditengerészeti változat azonos célra készült azonos korszakban. A Buk-M1 maximális célsebessége a 9M38M1 rakétával 800 m/s, minimális célmagassága 15 méter, a maximális 22 km. A minimális megsemmisítési távolság 3 km, a maximális 35 km. Figyelemreméltó, hogy a rakéta 685 kg-os tömege szinte azonos a Kub 3M9M3 rakétáéval, megsemmisítési zónája mégis kb. 60%-kal nagyobb úgy, harci rész tömege 70 kg a Kub rakétájának 57 kilogrammjával szemben. Ezt úgy érte el, hogy a rakéta az amerikai AIM-7F légiharc és az Osza rendszer rakétáin alkalmazott kettős tolóerő-profillal rendelkező hajtóművet kapott, ami nagymértékben optimalizálja a rakéta energia felhasználását a pályáján. A rakéta átlagsebessége kb. 850 m/s (a maximális sebessége eléri az 1000 m/s-ot), a rávezető állomás 1 db célcsatornával rendelkezik, de a Kubhoz hasonlóan a félaktív rávezetésnek köszönhetően egy célra tetszőleges számú rakéta indítható növelve a találat esélyét.

  3. Folyékony hajtóanyagú csapatlégvédelmi rakéta a Krug óta nem volt és az is kényszer szülte volt, mert a szutyok mérgező hajtóanyaga szóba sem jöhetett az S-25/75/125/200-nak

  4. A HAWK rakétája is a dual thrusttal érte el a 40 km körüli HMZ-t.

Az S-75-ös a 70's évekre már egy elavult és fölösleges rendszer volt.
Én is így gondolom, semmi értelme nem volt hadrendbe állításának a '80-as években itthon.

Az S-125 egy túl nagy méretű rendszer volt ami alig tudott többet a KUB-nál.
A nagy magasságú HMZ-t leszámíva mindenben rosszabb volt annál. A földre célra lövési képessége lényegtelen.

A KRUG rendszer szerintem egy igen korlátozott képességű, és így szerintem fölösleges rendszer volt.
Itt nem értek egyet. A HARM széleskörű elterjedéséég az OSza mellett a rakéta korlátozott kinematikai paraméterei ellenére igen veszélyes volt elvileg.

A KUB rendszer teli találat volt, viszont az akkori kor színvonalán jobban is meg lehetett volna csinálni.
A '70-es és '80-as években az egyik legkirályabb cucc volt az M3-as változata.

Az OSA-t én szintén nem csípem, bár az egy nagyon nagy mobilitású autonóm rendszer volt.
A mennyiség és tűzerő részét nézve pedig még az Kub-ot is messze veri. Iszonyatosan sok rakéta és célcsatorna volt 1 db Kub ezred vs 1 db Osza ezredet nézve. Az akkori PGM nélkülo korszakban minden gép vastagon a HMZ-jában repült és AGM-45-tel alig volt SEAD-elhető.

A lényeg az, hogy én úgy gondolom, hogy ésszerűbb lett volna a KUB rendszert telepíteni az S-75/S-125/Krug vonal helyet. Ezen rendszerek kezét meg elengedni.
Az, hogy önjáró vagy fix indítóra teszed a KUB rakétákat, az meg majdnem mindegy.
Szerintem az S-200 mellé a KUB mindenre is elég lett volna.
A probléma az AVR kapcsolat volt. Az Sz-75/125/200 egységes tűzrendszert alkotott és AVR kapacsolat esetén a célmegvilágítást is csak később kellett felkapcsolni, nem indításkor. A Kub nem tudott ezen integrált rendszer része lenni.
 
Most jutott eszembe és utána is néztem. Az 1969-ben elfogadott M-11 Vihar rendszernél használt B-611-s légvédelmi rakéta már kettős tolóerő karakterisztikájú volt, és teljesen szilárd tüzelőanyagú. Jóval kisebb volt, mint az S-75-nél használt rakéták , mégis többet tudott, mint az S-75 vagy a Krug.
Kétszer nehezebb volt, mint az S-125 V-601-s rakétája, de méretben simán ráfért volna az indítóra az azonos hossz és fesztáv miatt.
Vagyis a technika adott volt az SZU-nál is ezek szerint.
 
molnibalage

Jogos amit a kUB meghajtásáról írtál. Tényleg a ramjet is szilárd volt.
A KRUG-ot már egyszer megvitattuk abban nem fogunk egyet érteni :)

Az OSA-val nekem igazából az a bajom, hogy minden egy járművön van.
Szerintem okosabb lett volna ketté bontani a dolgot. Külön felderítő és külön tűzvezető járműre. Olcsóbb lett volna úgy a rendszer, e mellet lehet így még +2 db rakéta is felfért volna az indító járműre az alacsonyabb súly miatt. Az meg sosem hátrány. :rolleyes:

Szerintem ha akarták volna akkor megoldható lett volna az AVR-s KUB rendszer.
Ugyan ez igaz a KUB rendszernél használt rakéták meghajtására is. 1969-ben amikor a KUB kezdett rendszerbe állni az M-11 rendszer már kettős tolóerő karakterisztikájú volt, és teljesen szilárd tüzelőanyagú.
Ezt a BUK csak bő 10 évvel később követte.
Vagyis elvi szinten már a KUB is lehetett volna ilyen rendszer.
Lehetett volna PVO-s AVR-s KUB meg csapat légvédelmi KUB verzió is. Elvi szinten ezeknek szerintem nem volt akadálya.
 
Az utóbbi napokban eltöprengtem bizonyos dolgokon a honi légvédelmi rakéta evolúción összenézve a csapatlégvédelemmel. Pesze nagyon elméleti a lenti oktfejtés, hiszen a gyártókapacitás és n+1 faktor játszik, nem lehet csak úgy átállni és összepárosítani csettintésre dolgokat.

Azt nem világos számomra, hogy A Kub rakéta már a '60-es évek közepé létezett és a S-200 és Kub is CW megvilágítást használt. A '70-es évek közepén már látszott, hogy a Nyeva nagy magasságú HMZ-je lényegtelen, a manőverezőképessége meg korlátos, bár jobb, mint a Volhové.

Hogyhogy nem volot olyan program, ami Kub jellegű RPK-s rakétára cserélte volna a brutálnagy Nyeváét? A harcászati gépek ellen a két rendszer HMZ-je 10-12 km magasságig lényegében azonos sút, egy idő után a Kub-é nagyobb volt, csak a Kub rakétája 40%-kal (!) volt könnyebb és nem kétfokozatú volt. Pusztán a rakéta cseréjével harcászati gépek ellen komolyan nőtt volna a Nyeva harcértéke. Vegyes rakéta alkalmazás is elképzelhető lett volna, ha fontos nagy magasságú HMZ, tehát megmaradt volna a VP-601P 5V27 és mellé lehetett volna a kisebb, de egyszerűbb egyfokozatú rakéta.

A legszélsőségesebb extrapoláció meg az, hogy Kub szerű honi légvédelmet picit nagyobb rakétával soha nem terveztek? A CW és az Sz-300 féle PESA közötti váltás olyan gyors volt, hogy ezzel lényegében nem foglalkoztak? Mert itt meg a csapatlégvédelem evolúciója az, ami fura.
  • Sz-200 és Kub '60-as évek végén már volt, CW célmegvilágítást és SARH-t használt mindkettő.
  • '70-es évek vége Sz-300PT PESA radar és RCG és 1983-tól már SAGG az Sz-300PTSz-szel.
  • Csakhogy... A csapatlégvédelmnél A Buk-M1 ugyanúgy CW megvilágításos volt, mint a Kub, csak TEL mellé TELAR-t is kapott. Lényegében egy Kub "felszteroidozva" volt új rakétával és brutálabb radarokkal jobb zavarvédelemmel. 1987 táján érte el az első dandár a bevethetőséget és került Mo-ra. CW megvilágítás és SARH. A Tor-M1 máz fázisvezérelt volt, de az meg poszt hh-s rendszer az bevethetőséget nézve.
Emiatt nem világos, hogy miért nem volt Sz-125 nagyobb, Sz-200-nál kisebb HMZ-s CW-s honi légvédelmi rendszer. Vagy kicsit szélsőségesen nézve megfelelő AVR-rel a Kub alkalmasabb lehetett volna honi légvédelemre is, mint a Nyeva...? (Mert ugye a Poljana volt az első AVR, ami a csapatlégvédelmet és a honi légvédelmet össze tudta kapcsolni.)

Hpasp? Erről van valami el nem mesélt történeted?

Ehhh, nem vagyok én Cifu, hogy kisregényt írjak...

Az Sz-125 Nyeva alapvetően kis-magasságú lérak komplexumnak készült, befoltozandó a Dvina/Gyeszna által hagyott rést.
187V625b.jpg

V-625-ös rakétája viszont teljes csőd lett, elbukott a teszteken.

Így került 1961-től gyártásba a komplexum a haditengerészet V-600-as rakétájával (ami eredetileg egy teljesen más célra készült), 10km hatótávolsággal.
425_1042_601_1055_.jpg


A Lenin rendek (illetve Gulágra szóló beutalók) kiosztása után jött az ukáz, effektív hatótávolságot megduplázni!

2965v27d.jpg

Az 1964-től gyártott V-601-es rakéta már 25km maximális hatótávolságot tudott.

Jött is a szokott ukáz, effektív hatótávolságot megduplázni!

No ehhez kezdték el tervezni az Sz-250 Elektron komplexumot, már fázisvezérelt antennával.
Az alapvető probléma nem a rakétával volt, hanem a radarhorizonttal.
Ahhoz ugyanis hogy 40km távolságon le tudj küzdeni egy célt, azt fel is kell deríteni, legalább 82km távolságban.
Ahhoz viszont hogy 82km-re kitold a radarhorizontot, a lokátort 90m magasba kell emelni.
947p0010.jpg


Egy ekkora vasbeton torony úgy 2000 tonna...

Itt ez a történet véget ért, viszont az Sz-300P-nél alkalmazott 40m magas 40V6MD torony kifejlesztése viszont elvileg a fönti történet eredménye.
83076N6_5N66M_40V6MD_Clam.jpg
 
Hogyhogy nem volot olyan program, ami Kub jellegű RPK-s rakétára cserélte volna a brutálnagy Nyeváét? A harcászati gépek ellen a két rendszer HMZ-je 10-12 km magasságig lényegében azonos sút, egy idő után a Kub-é nagyobb volt, csak a Kub rakétája 40%-kal (!) volt könnyebb és nem kétfokozatú volt. Pusztán a rakéta cseréjével harcászati gépek ellen komolyan nőtt volna a Nyeva harcértéke.

Azért a KUB harcirésze jóval kisebb mint a Nyeváé, nyilván nem függetlenül attól, hogy a félaktív rávezetés sokkal pontosabb mint az RPK...
... vagyis RPK vezérlés esetén a KUB rakétának akkorára nőne a mellélövése amit már nem fed le annak kisebb harci részének a repeszeivel -> drámaian csökken a találat esélye, vagy nehezebb harcirész kell -> nagyobb rakéta
 
molnibalage

Jogos amit a kUB meghajtásáról írtál. Tényleg a ramjet is szilárd volt.
A KRUG-ot már egyszer megvitattuk abban nem fogunk egyet érteni :)

Az OSA-val nekem igazából az a bajom, hogy minden egy járművön van.
Szerintem okosabb lett volna ketté bontani a dolgot. Külön felderítő és külön tűzvezető járműre. Olcsóbb lett volna úgy a rendszer, e mellet lehet így még +2 db rakéta is felfért volna az indító járműre az alacsonyabb súly miatt. Az meg sosem hátrány. :rolleyes:

Szerintem ha akarták volna akkor megoldható lett volna az AVR-s KUB rendszer.
Ugyan ez igaz a KUB rendszernél használt rakéták meghajtására is. 1969-ben amikor a KUB kezdett rendszerbe állni az M-11 rendszer már kettős tolóerő karakterisztikájú volt, és teljesen szilárd tüzelőanyagú.
Ezt a BUK csak bő 10 évvel később követte.
Vagyis elvi szinten már a KUB is lehetett volna ilyen rendszer.
Lehetett volna PVO-s AVR-s KUB meg csapat légvédelmi KUB verzió is. Elvi szinten ezeknek szerintem nem volt akadálya.
A szovjet összhaderőnemi koncepcióban a legkisebb manőverező egység a zászlóalj. Ez zl. 2 db Oszával bír legfeljebb. Emiatt nincs értelme szétszedni két járműre, mert csak bonyoult lesz az egész. AVR kapcsolattal vagy anélkül önállóan kell megoldani a célkeresést.
 
Azért a KUB harcirésze jóval kisebb mint a Nyeváé, nyilván nem függetlenül attól, hogy a félaktív rávezetés sokkal pontosabb mint az RPK...
... vagyis RPK vezérlés esetén a KUB rakétának akkorára nőne a mellélövése amit már nem fed le annak kisebb harci részének a repeszeivel -> drámaian csökken a találat esélye, vagy nehezebb harcirész kell -> nagyobb rakéta
Rgr.
 
Emiatt nem világos, hogy miért nem volt Sz-125 nagyobb, Sz-200-nál kisebb HMZ-s CW-s honi légvédelmi rendszer. Vagy kicsit szélsőségesen nézve megfelelő AVR-rel a Kub alkalmasabb lehetett volna honi légvédelemre is, mint a Nyeva...? (Mert ugye a Poljana volt az első AVR, ami a csapatlégvédelmet és a honi légvédelmet össze tudta kapcsolni.)

Az Sz-125 és az Sz-200 között az Sz-75 létezett, és annak több próbálkozása is volt a rakétájának felpumpálására...
Ugye az SzA-75 Dvina (SA-2A) V-750 rakétájának 30km volt a hatótávolsága, és 54-ben került rendszerbe.

Kitüntetések kiosztása után jött a szokott ukáz, effektív hatótávolságot megduplázni!
No itt mivel már a rakéta volt a korlátozó tényező, jópár megoldást kipróbáltak. (ugyanis a rakéta tömegét nem lehetett növelni!)

49517d.jpg

17D - Mach3.7 - 40km

22922d.jpg

22D - Mach4.8 - több mint 30km

Viszont a fentiek messze voltak az elvárt 60km-től, így egy teljesen új komplexumot terveztek.
(ott már lehetett nagyobb rakétát tervezni)

Ez lett az Sz-175.
A V-750 átmérőjét megnövelték 50cm-ről 84cm-re, a szilárd gyorsító átkerült az oldalára, tömege 5t-ra nőtt 2,1t-ról.
732full_17362_118513_s_17.jpg

Sem a V-850-es rakéta, sem a komplexuma azonban nem került rendszerbe, mivel az Sz-75M Volhov új V-755 rakétája az eredeti méretekkel is hozta az 56km hatótávolságot.

122full_17362_118516_v880.jpg

A V-850-es viszont a későbbiekben a V-860/870/880 rakéta családnak képezte az alapját, amit az Sz-200-ashoz rendszeresítettek.
 
  • Tetszik
Reactions: fishbed and fip7