Tegnap volt az utolsó Stratojetes repülés 34. évfordulója: 1986. június 17-én landolt az 52-166-os sorozatszámú B-47-es a kaliforniai Castle légibázison.
A B-47 korának, az 50-es éveknek kiemelkedő típusa volt, ám '86-ban már 20 éve nem repült az USAF állományában. Sőt, akkoriban már az 1966-os típuskivonást követően kósza szolgálatban maradt 1-2 gép is majd' 1 évtizede leállításra került.
A fotókon látható példányt a Mojave sivatagból kaparták elő, ahol ezt megelőzően 20 éven át radarcélpontként tengette napjait. Múzeumi példánynak lett kiszemelve, így repképes állapotba pofozást követően egyszeri engedéllyel átrepülhették Kaliforniába. A 43 perces átrepülést 2 tapasztalt B-47-es pilóta, John D. Moore dandártábornok és Dale E. Wolfe alezredes hajtották végre, akik persze akkor már szintén 20 éve nem repültek a típussal.
A sivatagban töltött 2 évtizedre tekintettel, biztos, ami biztos alapon a futókat a repülés alatt nem húzták be. Némi izgalomból így is kijutott, hiszen az út alatt több minden meghibásodott, beleértve sebességszenzorokat, az interkomot és a csűrőlapok mozgatása terén is akadtak kisebb nehézségek. Mindezek ellenére a gépel sikeresen landoltak a kaliforniai reptéren.
A prototípus 1947. december 17-i első és ezen 86-os utolsó repülés között 38,5 év telt el.
A Castle légibázist 1995-ben bezárták, de a gép ettől még napjainkban is a Castle Air Museum gyűjteményeként sütteti magát a napon. Maps link:
https://www.google.com/maps/@37.3657424,-120.5807924,100a,35y,29.34h,61.36t/data=!3m1!1e3
Az 52-166-os egyébként egész pontosan egy B-47E-25-DT változat. A DT a Douglas Tulsa rövidítése, azaz tudható, hogy ezt a példányt nem a Boeing, hanem a Douglas építette, az oklahomai Tulsa városában lévő gyárában. A B-47E 4 változatban készült az évek alatt, azt nem találtam meg, hogy ez a gép melyik lehet. De mivel a sorozatszáma alapján 1952-es megrendelésű, vélhetően alap B-47E lehet, esetleg B-47E-II.