Janukovics is ráfaragott az Oroszország és a nyugat közti hintapolitikára. Nyugatról kapott ígéreteket. Pénzt azt nem nagyon, hiába kért. Meg persze pénzpiaci támadást, leminősítést, hrivnya elleni és kamatokat feltornászó spekulációt. Majd amikor vissza lendült a hinta, nem írta alá a társulási szerződést az EU-val és orosz hitelt kért, akkor megmajdanozták. Pedig lehetett tapasztalata a nyugat módszereit illetően, hiszen 2004-ben a narancsos forradalomnak is ő volt a vesztese. Mégis hitt egy ideig a nyugatnak.
Lukasenkoval is hasonló a helyzet. 2004-ben Fehéroroszországban is volt próbálkozás színes forradalomra, csak ott nem sikerült. Erre kapott "szankciókat", azaz pénzügyi-gazdasági háborút és megfojtási kísérletet. Meg démonizáló propagandát. Mégis beleült a hintába. Jött Pompeo, meg az EU-s országok. Ígértek. Lukasenko bevágta a durcit Putyinnal szemben. Mit ért el? Most meggy a megbuktatási kísérlet ellene a fényességes nyugat (Ukrajna, Lengyelország, Litvánia és az e 3 ország mögött álló USA) szervezésében. Nagyon furcsa, hogy Lukasenko sem a nyugat vele és Fehéroroszországgal szembeni korábbi viselkedéséből, sem az ukrán példából nem tanult. Pedig azt felérhette volna ésszel, hogy az Ukrajnához képest még sokkal inkább Oroszországtól függő Fehéroroszországban hatalmas katasztrófát idézne elő kelet felé a hidak felégetése és azt is, hogy személy szerint nyugaton őrá csak félre állítandó és megbüntetendő diktátorként tekinthetnek. De Janukovics mellett ott volt még pár másik példa is, hogy személy szerint mire lehet számítania nyugattól. Lásd Milosevics esete. Vagy Szaddám, Kadhafi, Csauseszku halála és a családjuk sorsa. Honecker, Zsivkov vagy Jaruzelski sem járt sokkal jobban. Sevarndze Grúziában még legalább bebörtönzés, vagy megölés nélkül megúszta. Nem igazán értem, hogy mit remélt Bátyuska a hintapolitikától és a nyugattól.
Minden esetre most már talán megtanulta a leckét, ahogy Erdogan is megtanulta, milyen az, amikor a jenkik megpróbálják megpuccsolni és megölni. Ha Lukasenko marad, akkor valószínűleg térdet kell hajtania Putyin előtt és nagyon küszöb alatt közlekedve beállni a sorba. Ha pedig Vova úgy dönt, hogy Lukasenko megbízhatatlanná, vagy alkalmatlanná vált, akkor vagy új választás nélkül lecserélik egy olyan politikai ellenfelére, aki Moszkvához még közelebb áll és megnyugszanak a kedélyek (aki pedig külső ösztönzésre csak nem akar megnyugodni, azt erővel lenyugtatják). Vagy a jónép valószínűleg boldogan szavazza meg ugyanezt a jelöltet egy megismételt választáson, mert:
- Ők mégis csak oroszok. Túlnyomórészt oroszul beszélnek. Orosz a kultúrájuk. Egy ukrán banderista jelegű, vagy egy orosz gyűlölő lengyel, vagy litván báb, USA báb, nyugatról beültetett vezetéstől (akár például személy szerint Szaakasvilitől is) sok jót nem várhatnak.
- Nem szeretnének Ukrajna sorsára jutni gazdaságilag, pénzügyileg, közbiztonság, közszolgáltatások, stb... szempontjából. Látják a példát, hogy milyen "jó" is lenne nekik nyugati függésben.
- Szeretnének békében nyugalomban, balhék nélkül élni. Létbiztonságot, közbiztonságot akarnak és nem felfordulást, meg működésképtelenné tett országot.
- Nem szeretnék azt, ami Észtországban, Lettországban megy, hogy az ott élő oroszok egy jó részének még állampolgári jogai sincsenek.
- Felfogják, hogy az orosz piac elvesztése rendkívül durva összeomlással járna. Mint ahogy az orosz termékekkel való közvetítő kereskedelem kiesése is.
- Szeretnék élvezni továbbra is az olcsó orosz energia és egyéb kedvezmények áldásait.
- Szeretnék megtartani a munkájukat. Azt pedig megtanulhatták egész Közép-Kelet-Európa példájából, hogy e téren milyen következményekkel szokott járni a nyugati privatizáció. Inkább választják a Putyin által féken tartott orosz oligarchákat, mit a nyugat szabad rablását.
- Egy részük szeretne továbbra is Oroszországban dolgozni, más részük szeretné, ha továbbra is nála költenének pénzt az átruccanó oroszok.
- Nem szeretnének ugyanúgy elvándorolni, mit a balti államok lakói.
- Kissé morcosak lehetnek az őket eddig csak szankciókkal és lejárató propagandával "segítő" nyugatra.
- Felfogják, hogy orosz érdekszférában Oroszországgal szembe pisilni csak rossz eredményre vezethet. Ha a maci megharagszik, az nem kellemes.
- Nem szeretnének kötelezően rettegni az oroszoktól és NATO felvonulási területté válni, mint a balti országok. Vagy kiharcolni, hogy atomcélponttá váljanak, mint a lengyelek, vagy a románok. Meg jó drága, kötelező fegyvervásárlásokkal hadiadót fizetni a nyugatnak, amire minden közép-kelet-európai NATO tagot rászorítottak.
- Nem szeretnének odáig sem eljutni, mint Grúzia, hogy nekihajtják őket az oroszoknak.
Alig hiszem, hogy a Fehérorosz nép ennyi nyilvánvaló, és közvetlen szomszédságukban lévő intő példa után komolyan venné az amerikai álmot és az EU álmot. A szabadság és demokrácia ígéretét, miközben látják a szomszédban, hogy milyen ennek a gyakorlati eredménye.
Szóval szerintem a nyugatnak csak egy majdan jellegű puccskísérlettel van esélye. Lukasenko maradásával, vagy egy sima, megszervezett hatalomátadással, vagy megismételt választással csak az Oroszországhoz való kötődés erősödhet a történtek után.
.A legjobb rész az amikor emberünkben megszólal a lelkiismeret szinte látom magam előtt,hogy megtört tekintettel mered a csatatérré változott minszki terekre és ezt követően szalad a jóságos KGB-z,hogy őszintén elmondjon mindent nekik.Érdekes ez a Lukasenko ennyire nincs tisztában azzal,hogy napról napra szűkül a mozgástere.
