Az M-240 aknavető önjáró változata. Az eredeti M-240 hatótávja 800 - 9.650 m, a aknagránát kezdő sebessége 158 - 362m/s között állítható. A hagyományos F-864 (tömege 130,7kg, 1.536mm hosszú) nagy romboló erejű aknagránát
mellett a ZVB-4 2kt hatóerejű nukleáris tölteteket használhatja. A GVMZ-7 fejbiztosító azonnali és késleltetett robbanást biztosít.
A 2Sz4 már alkalmazhatja a ZVB-11 rakéta póthajtásos 2kt hatóerejű aknagránátot, amelynek a lőtávolsága 18.000m. Ezen kívűl van napalmal töltött "Szajda" típusú (körkörösen 7.850m2 területet gyújt fel) és ZOF-16 kazettás aknagránátja.
Az M-240 aknavetőből 329 db-t gyártottak 1951-58 között. A 2Sz4 önjáró aknavetőből 1971-1988 között 588db-t gyártottak.
1983-től létezik a "Szmelcsak" típusú aknagránát, amely az 1K113 fegyverrendszer része. A 3F5 állítható hatóerejű nagy robbanáserejű fej mellett tartalmaz egy 3FV körkörös érzékelőt és 1D15, vagy 1D20 típusú lézer távolságmérőt. A repülési pályát korrigálják az aknatesten sugárirányban elhelyezkedő nyolc kis teljesítményű szilárd hajtóműves rakéta bekapcsolásával. A korrigálási idő 0,1-0,3 sec. A cél besugárzási távolsága 200 - 5.000m között lehet a lézer berendezéssel. A megvilágítás csak akkor kapcsol be, amikor az aknagránát a céltól 400 - 800 m-re van. A 2-3m sugarú körbe 80-90%-os valószínűséggel csapódik be. 1985-ben vetették be Afganisztánban, teljes sikerrel, illetve a csecsen háborúban. Jelenleg min. 120db von az Orosz hadseregben.
Az M-240 gyártását azért kellett beszüntetni, mert a Szovjetunió gazdasága egyszerűen nem tudta elviselni az összes fegyvertípus egyidejű fejlesztését, ezért néhányukat fel kellett áldozni a stratégiailag fontosabb fegyverek javára. Ma is ez a helyzet Oo.-ban.
