Na, akkor tegyünk tisztába néhány dolgot.
- Amikor az ember a reality check-et csinálja bármire, akkor az ökölszámokkal kezd el foglalkozni, hogy az alapvető konvencionális hülyeségeket élből elvesse.
- A @ozymandias által betett dolgokkal tisztában vagyok, és illene minden nem tökhhülye diplomás gépésznek emlékezni a kísérő triéderre és alapvető kinematikára.
- Amikor annak vizsgálata és a vita tárgya az, hogy akkor 20G-vel tud-e fordulni a rakéta, akkor rohadtul senkit neki érdekel az 1G gravitációs komponens.
- Amikor ozy kifogásolta, hogy a "gyorsulásokkal" nem tud mit kezdeni, mint fogalommal, az tűpontos mérnöki szemmel igaz. Csak lásd fent. Egyszerűsítés. Alapvetően azt vizsgáltuk, hogy az egyesek fejében pörgőforgó manőverező BM-ek, ha X vagy Y G tartományban vannak mire képesek. Az, hogy ezt hogyan kéne előállítani. főleg oldalirányú manőverhez, azt illene bizonyítani is.
- Ehhez minimum ez ozy féle modell kell, bár a modelljében nem írta le, hogy a Cl/Cd értékeket honnan vette és mekkorák voltak. De a számok alapján voltak, mert nekem úgy tűnik a modell számolt a légkör fékező hatásával.
Nos, én első körben megnéztem, hogy az egyesek által mindenféle elképzelt rakéta hajtással milyen manőverezés lehetséges a piff-paff és gázdinamikával. Első blikkre látszott, hogy itt nemhogy 20G, de 2-3G gyorsulást sem tudnak adni még kis tömegű rakétának se nagyon oldalirányba, nehogy iszonyatosan nagy tömegűnek. A rakéta tömegével összevethető hajtóanyag mennyiség kell hozzá.
Mert egyesek képtelenek megérteni az acp jelentését és a napi érzetből extrapolálnak, hogy pl forduló autó mennyit lassul, ahol kb. 1,5G-ig nem mennek el napi forgalomban, mert azt már az átlagember kényelmetlennek érzi. A kanyarodás miatti lassulás 130-nál kb. érzésre összemérhető a légellenállással. Mert a 1,5G alatti gyorsulásnál az erő teljesíménye csekély.
De bakker, egy 3000 m/s-mal haladó rakétánál ez nem így van...
Ha 1G-vel fordulgat összevissza vagy 2-3-mal, akkor még so-so, na de 20G-nél mi lenne? Tessék már a középiskolás fizikával megnézni, hogy mennyi a teljes mozgási energia és azt, hogy akkor egy 20G-s forduló során tizedmásodpercekre lebontva mennyit fordul csak egy 700 m/s-mal haladó AIM-9M és 30G-nél ehhez mekkora erő kell és annak mennyi a teljesítménye. Na ez szívja le a mozgási és helyzeti energiát a hajtómű kiégése után.
Ez a modell igaz a BM-re is, amikor az ozy fél függőleges manővereket adja elő, a légellenállást jófejségből tessék elhanyagolni és csak a mozgási energia veszteséget tessék számolni egy 3 fokos süllyedésből egy 3 fokos emelkedésbe váltásnál. Ez 6 foknyi fordulás. Erre rakódik rá a helyzeti energia.
Erre én úgy kb. fél év unalmas perceimben csináltam egy táblázatot, de szőrén szálán eltűnt. De ott amit láttam, na az valami brutális volt.
Az AIM-9M-nél, ha csak feltételeztem, hogy 550 m/s-ig tudta a 30G táját és utána már csak 20G-, akkor asszem 30 fokos fordulásnál mér régen szubszonikus volt a rakéta...
A reality check-hez ennyi elég, mert tisztán látszik a fenti hajóanyag és másból itt, hogy oldalirányú komoly manőverez nem végez semmiféle BM.
Mert akkora a szükséges erő hozzá és olyan sokáig kell az tartani, hogy beszarsz. A mozgási és helyzeti energia véges.
Ha ez a reality check nem stimmel, akkor teljesen felesleges tűpontos számításokat csinálni. Mintha azon lamentálna valaki, hogy az M2 Brwoning lőszerre csináljon komplex anyagmodellt, hogy átlövi-e egy Tiger front páncélját. Hova? Minek?
Nézzétek meg ozy számítását, hogy a mozgási energia hogyan fogy el.
Ha ozynak van adata erről, akkor ebből ki fog jönni, hogy egy felület * Cd/Cl tudja ezt. De én előre megjósolom, hogy ilyen nincs. Ez mese.
Az űrsikló is nevetségesen kevés oldalirányú manőverre volt képes úgy, hogy 28000 km/h táján jön le és azokkal a szárnyakkal, ha az nem HSGV, akkor nem tudom, hogy mi az...
És akkor tessék azt is végre számításba venni, hogy illene a végén a cél fel repülni. A valóság az nem olyan, hogy húzol egy x G terheléshez tarotzó fordulósugarat és annak a végén pont a cél felé megy és talál.
Olyan mesében van, hogy célhoz képes néhány foknál nagyobb eltérést forduljon egy rakéta, mert annyi mozgási energiája nincs.
Akkor is, ha egy mesebeli HSGV elő tudná állítani a 20G-t.
Nem véletlenül szajkózom azt gyerekek, amit. Hogy a fékezéssel történő lassítás az, ami főleg a manőverezés. Mert azzal nemhogy ívben mozog lefelé a cucc, de kb. letörthető a pálya. De az, hogy 20-30 km magasságban BÁRMILYEN baszott nagy cél egy kis PAC-3 szintű rakétához képes jobban manőverezik, az nettó marhaság.
Tehát a fenti pályaletöréssel egy célpontban gazdagabb esetben a SAM HMZ szélén lehet trükközni, hogy mikor megy rá valamire, de az, hogy majd egy programozott pályán érkező cél majd megtéveszt egy SAM-et, ami a mozgásparaméter és célpont alapján SZÁMOLJA, hogy mi az, ami adott manőverezőképességet feltételezve el sem érhető, az majd rakétákat pazarol?
Megmosolyogtató.
Az, meg hogy kammnek hogyan és miben lehetett igaza, amikor még reality check számítást sem csinált...?
Wall of text szöveget beidézésben valóban világbajnok, meg annak hangoztatásban, hogy perfekt angol.
Remek.
És ez fizikát hol a f*szt érdekli?
