K
kamm
Guest
Navy's New SM-3 Block IIA Ballistic Missile Interceptor Fails In Live Test
Ballistic missile defense remains far more complex and unreliable than most care to realize.
Erre irtam korabban, hogy ezt ma mar nem nagy kunszt leprogramozni, egy semi-randomized AI algoritmus alapjan (es alapvetoen ismerjuk a kritikus inputokat stb.) Az otlet, hogy ez "nem veletlenszeru", az teljesen naiv, kb 40 evvel van lemaradva a valosagtol.De, teljesen véletlenszerű manővereket végez az Iszkander, amelyet még az indításkor sem tudnak. Pont ez a lényege. Az indításnál beprogramozzák a célt, nagy valószínűséggel az elhárító rendszerek helyét is. Az elhárító rendszerek alap paramétereit ismerik. Innentől a támadó rakétának is vannak konkrét ismeretei, hogy milyen pályán, milyen korrekcióval, mikor mit csináljon. Ráadásul folyamatosan kommunikál. Ezek már nem egy buta rakéták, amelyek csak lesz ami lesz alapon repülnek és manővereznek. A végfázisnál meg nem ártana annyi komplexum közvetlen védelemre, ahány cél van. Na ez az, ami nem nagyon jön össze, ezért nincs hatásos, elfogatható védelem jelenleg. Reszelhetjük még itt a fingot, de a jelenlegi tudásunk alapján ennyire jutottunk. Új kihívásokkal kell szembenéznie az elhárító rendszereknek, amelyek csak igen korlátozott lehetőségekkel rendelkeznek, mert nem ere készítették fel őket.
Javaslom annak értelmezését, amit Molni és HPASP ír.
Ha a fentiekből neked az jön le, hogy nem képes elfogni, akkor nincs miről beszélni, mert nem sikerült az értelmezés.
Az SM-3 légkörön túli, 5-7km/s sebességgel haladó célpontokat tud elfogni fizikai találattal, úgy, hogy végfázisban folyamatosan módosítja a pályáját.

Ugyan arról csak elbeszélve egymás mellett vélekedünk !Javaslom annak értelmezését, amit Molni és HPASP ír.
Ha a fentiekből neked az jön le, hogy nem képes elfogni, akkor nincs miről beszélni, mert nem sikerült az értelmezés.
Az SM-3 légkörön túli, 5-7km/s sebességgel haladó célpontokat tud elfogni fizikai találattal, úgy, hogy végfázisban folyamatosan módosítja a pályáját. A THAAD, Patriot PAC-3, Sz-300V, Sz-400, stb. ugyanezt légkörben haladó célnál teszi meg. Szóval a fizikai elfogás lehetséges, ezt ki lehet pipálni.
Innen kezdve a manőverező célok esetén arról beszélünk, hogy milyen manővereket tehet meg, és hogy ezt képes-e lekövetni az elfogó rakéta, de amit Molni már ezerszer leírt, úgy tűnik továbbra se jött át: ha a célkörzetből indítod az elfogó rakétát, akkor túl nagy mozgástere nincs a beérkező célnak, mert mégis csak el kéne találnia az az adott területet, tehát arrafele kell haladnia.
A középső fázisban való elfogás megint olyan kategória, hogy nem véletlenszerű manővereket csinál a céljármű, illetve aligha van felkészítve arra, hogy tudja, hogy no, most már csak 10km-re van az engem elfogni akaró rakéta, ha én most csinálok egy éles felhúzást, akkor azt már nem lesz képes lekövetni. Szóval nem igazán látom át, miből gondolod azt, hogy nincs vagy minimális az elfogási esély...
De ez a hiperszonikus elfogás az én nézeteim szerit pont olyan mint 4 km-ről egy HK-val kilőni a másikat illetve 2000m-ről mesterlövészként lelőni egy embert ! Lehetni lehetséges sőt volt is rá példa csak hát a valószínűsége elég alacsony !

Tényleg alacsony a valószínűség szerinted?
2005-óta 13 indításból 13 találat.
![]()

Ugyan arról csak elbeszélve egymás mellett vélekedünk !
De ez a hiperszonikus elfogás az én nézeteim szerit pont olyan mint 4 km-ről egy HK-val kilőni a másikat illetve 2000m-ről mesterlövészként lelőni egy embert ! Lehetni lehetséges sőt volt is rá példa csak hát a valószínűsége elég alacsony !
)Anélkül, hogy bárki szakmai relevanciáját és kompetenciáját megkérdőjelezném az eddigi vitában, azért mégiscsak Kamm véleménye felé billen a mérleg nyelve.
A nyugati katonai szaksajtó és a szakértők valóban azt publikálják, hogy nincs megfelelő védelem jelen idő szerint a manőverező hiperszonikus fegyverek ellen és ezek a publikációk bizony tények.
A becsült adatokra és feltételezésekre épített hipotetikus modellek ellenben nem tények, hanem csak spekulációk, még akkor is, ha minimális kinetika van mögéjük rakva.
Ha majd a ruszkik élesben elpattintanak egy Cirkont vagy Kinzhalt és erre rádolgozik az amcsi THAAD vagy SM-3, na majd akkor lesznek tények.
De ha már spekulációk, akkor:
Az alábbi cikkben szerepel az, hogy a nagy nyomás miatt a fegyver előtt kialakul egy plazmafelhő, ami éppenséggel nem segít az aktív radaroknak. A kérdésem az, hogy ez valóban lehetséges-e és ha igen, akkor a jelenlegi légvédelmi rendszerek/elfogók ezt hogyan tudnák kezelni?
Why Russia's Hypersonic Missiles Can't Be Seen on Radar | Military.com
Ez igen, le a kalappal!Na, akkor kezdjünk bele:
Kiindulási adatok - HTV-2:
Tömeg: 907,2kg
Aerodinamikai referenciafelület nagysága: 0,4839m^2
Indítási magasság: 120km
Kezdősebesség: 5874m/s
Sebességvektor helyzete az indításkor: -1,5 fok
Jármű dőlésszöge: 0 fok
Belépési szög a "szárnyon": 16fok
Végső feltételek:
Hatótáv: 8000km
Végső sebesség 8000km távolságban: 1000m/s
Magasság 8000km távolságon: 30km
Légköri modell: USSA76-es modell, figyelembe lett véve a légkör sűrűségének függése a magasság függvényében.
Légellenállási modell: A légellenállási tényező (Cd) és a felhajtóerőnél értelmezett tényező (Cl) függ a sebesség négyzetétől és a pillanatnyi nyomástól - ami pedig a magasságtól.
Föld modellezése: a Föld tökéletes gömb, így mehet a gömbi koordináta rendszer. A gravitáció függése a távolságtól való függése figyelembe lett véve, ahogy a Föld forgásának a sebessége is. Itt abból indultam ki, hogy a Föld forgásának iránya és a HTV haladási iránya azonos.
A mozgás leírásánál 3 szabadsági fokot vettem figyelembe, a jármű NEM végez oldalirányú elmozdulásokat, sem fordul el a hossziránya mentén (ami persze a valóságban nem így van, de a számolást jelentősen leegyszerűsíti).
A jármű helyzetéhez a gömbi koordináta rendszerben értelmezett helyvektort (r, θ, φ) használtam, ahol r: a távolság a Föld középpontjától, θ: szélességi fok, φ: hosszúsági fok. A rakéta repülési távolságánál itt majd kell csinálni egy koordináta-transzformációt, a diagramban már ez a koordináta-transzformációs távolság szerepel.
A sebességvektor analóg: (v, γ, ψ), ahol v: a sebesség pillanatnyi értéke, γ: pályaív és a lokális horizontális síkkal bezárt szög, ψ: pályaív és a Föld északi irányával bezárt szög.
A jármű a pillanatnyi sebességétől és a pillanatnyi helyzetétől függő légköri sűrűség függvényében melegszik fel. Peremfeltételként itt 500W/cm^2 lett beállítva.
Mivel "csak" 3 szabadsági fok van figyelembe véve, így a mozgás (sebesség- helyvektor) 6 közönséges differenciál-egyenlet, a légkör, gravitáció, áramlástani tényezők (2) és hőtani peremfeltételek (1) összesen egy 15 differenciál-egyenletből álló rendszert alkotnak. Itt kénytelen voltam egy közelítő módszert (Euler-módszer) alkalmazni - ami így rengeteg időmben került. (Ha lenne normális matematikai programom és értenék hozzá, akkor valószínűleg pontosabb lenne és gyorsabb lett volna...)
Akkor a görbék:
Távolság - idő görbék (koordináta-transzformációk után)
![]()
Sebesség az idő függvényében :
![]()
Magasság a távolság függvényében:
![]()
(ez eredetileg egy fűrészfog jellegű diagram volt, próbáltam valamennyire simítani, a magassági értékek nagyjából ugyanott maradtak)
A mozgás kezdetén 120km magasról lemegy kb. 45km-re, ami alatt megtesz kb. 900km távolságot. A sebesség kismértékben nő - ami a hőterhelés szinten tartása miatt fontos, plusz a jármű aerodinamikai kialakítása (907,2kg-hoz tartozik 0,4839m^2 aerodinamikailag hasznos felület) nagyon nagy gyorsulásokat és gyors irányváltozásokat nem tesz lehetővé, ez első közelítésben max 3G. A görbe torzítja az arányokat, mivel a függőleges skála 10km-es, az alsó 1000km-es osztású (de egyszerűbb volt így ábrázolni)
A pályagörbék a bevetés minőségétől függenek. Nekem most ez jött ki a fenti indítási paraméterekkel és végső feltételekkel. Az 500W/cm^2 Inconel 625-ös ötvözetre van. Ha mások az indítási feltételek, anyagminőség, méret, állásszög, stb, akkor teljesen más görbék jönnek ki. Ha ha a sebességvektor kezdeti helyzete jobban lefelé néz (mondjuk -10fok), akkor jóval adott esetben egy kezdeti magasság felé is lehet menni.
Ha tippelnem kellene, akik ezzel komolyabban foglalkoznak, ott már írtak egy sokkal komolyabb matek-modellt (nem Excel-ben írt Euler-metódussal köszörüsködnek. A cikk-cakkok a módszer közelítésének hibája..) és a légvédelmi rendszerre optimalizálva lövik be a pályaívet és ebből a kiindulási feltételeket. Adott esetben mehet 2000m/s sebességgel 30km-es magasságban a célra.
(most egy időre elegem lett a számolásból)
Világos, akkor mese nincs, az amcsiknak is kell egy saját manőverező hiperszonikus fegyver, amire rá tudnak majd tesztelni, vagy be kell szerezniük egy Cirkont.Ez nagyon sok fegyverrendszerre elmodhato. AMRAAM el meg nem lottek le SZU-27/35 sem es nyugati harckocsi sem lott ki meg T-80 ast. pl
Az elharito fegyverrendszerekt legyen az panceltoro vagy legvedelmi eszkoz mindig a lehet legrealaisztiksabb modon tesztelik akar keleten akar nyugaton. Erre ket megoldas van. Vagy beszereznek az elharitando fegyverbol pl AS-17 Krypton B vagy (ez a ritkabb) vagy egy hasonlo jobb kepessegu celanyagot epitenek lasd GQM 163 Coyote.
Az meg hogy a jelenlegi radarokkal nem lathatoak az orosz hiperszonikus raketak megint csak ujsagiroi magomles semmi tobb. Mar a 60 as evek ota latjak mind az oroszok mind a nyugatiak egymas hiperszonikus raketait. Ami igaz az allitasbol hogy a jelenlegi top lerak rendszerek ESETLEG nem latjak mert egyszeruen egy bizonyos sebesseghatarra es magassaghatarra vannak a szoftverjeik belove. Pl eddig nem keresett senki sem 6000Km/h vagy 40 000 meter folotti celt mert nem volt ilyen. Most illetve mar egy ideje van ilyen es a legtobb lerakrendszer (nem Mistral ) szofterfrissitessel alkalmas a detektalasra es kovetesre. A kerdes az hogy a raketaja is alkalmas e az elfogasra.Anélkül, hogy bárki szakmai relevanciáját és kompetenciáját megkérdőjelezném az eddigi vitában, azért mégiscsak Kamm véleménye felé billen a mérleg nyelve.
A nyugati katonai szaksajtó és a szakértők valóban azt publikálják, hogy nincs megfelelő védelem jelen idő szerint a manőverező hiperszonikus fegyverek ellen és ezek a publikációk bizony tények.
A becsült adatokra és feltételezésekre épített hipotetikus modellek ellenben nem tények, hanem csak spekulációk, még akkor is, ha minimális kinetika van mögéjük rakva.
Ha majd a ruszkik élesben elpattintanak egy Cirkont vagy Kinzhalt és erre rádolgozik az amcsi THAAD vagy SM-3, na majd akkor lesznek tények.
De ha már spekulációk, akkor:
Az alábbi cikkben szerepel az, hogy a nagy nyomás miatt a fegyver előtt kialakul egy plazmafelhő, ami éppenséggel nem segít az aktív radaroknak. A kérdésem az, hogy ez valóban lehetséges-e és ha igen, akkor a jelenlegi légvédelmi rendszerek/elfogók ezt hogyan tudnák kezelni?
Why Russia's Hypersonic Missiles Can't Be Seen on Radar | Military.com
Na, akkor kezdjünk bele:
Kiindulási adatok - HTV-2:
Tömeg: 907,2kg
Aerodinamikai referenciafelület nagysága: 0,4839m^2
Indítási magasság: 120km
Kezdősebesség: 5874m/s
Sebességvektor helyzete az indításkor: -1,5 fok
Jármű dőlésszöge: 0 fok
Belépési szög a "szárnyon": 16fok
Végső feltételek:
Hatótáv: 8000km
Végső sebesség 8000km távolságban: 1000m/s
Magasság 8000km távolságon: 30km
Légköri modell: USSA76-es modell, figyelembe lett véve a légkör sűrűségének függése a magasság függvényében.
Légellenállási modell: A légellenállási tényező (Cd) és a felhajtóerőnél értelmezett tényező (Cl) függ a sebesség négyzetétől és a pillanatnyi nyomástól - ami pedig a magasságtól.
Föld modellezése: a Föld tökéletes gömb, így mehet a gömbi koordináta rendszer. A gravitáció függése a távolságtól való függése figyelembe lett véve, ahogy a Föld forgásának a sebessége is. Itt abból indultam ki, hogy a Föld forgásának iránya és a HTV haladási iránya azonos.
A mozgás leírásánál 3 szabadsági fokot vettem figyelembe, a jármű NEM végez oldalirányú elmozdulásokat, sem fordul el a hossziránya mentén (ami persze a valóságban nem így van, de a számolást jelentősen leegyszerűsíti).
A jármű helyzetéhez a gömbi koordináta rendszerben értelmezett helyvektort (r, θ, φ) használtam, ahol r: a távolság a Föld középpontjától, θ: szélességi fok, φ: hosszúsági fok. A rakéta repülési távolságánál itt majd kell csinálni egy koordináta-transzformációt, a diagramban már ez a koordináta-transzformációs távolság szerepel.
A sebességvektor analóg: (v, γ, ψ), ahol v: a sebesség pillanatnyi értéke, γ: pályaív és a lokális horizontális síkkal bezárt szög, ψ: pályaív és a Föld északi irányával bezárt szög.
A jármű a pillanatnyi sebességétől és a pillanatnyi helyzetétől függő légköri sűrűség függvényében melegszik fel. Peremfeltételként itt 500W/cm^2 lett beállítva.
Mivel "csak" 3 szabadsági fok van figyelembe véve, így a mozgás (sebesség- helyvektor) 6 közönséges differenciál-egyenlet, a légkör, gravitáció, áramlástani tényezők (2) és hőtani peremfeltételek (1) összesen egy 15 differenciál-egyenletből álló rendszert alkotnak. Itt kénytelen voltam egy közelítő módszert (Euler-módszer) alkalmazni - ami így rengeteg időmben került. (Ha lenne normális matematikai programom és értenék hozzá, akkor valószínűleg pontosabb lenne és gyorsabb lett volna...)
Akkor a görbék:
Távolság - idő görbék (koordináta-transzformációk után)
![]()
Sebesség az idő függvényében :
![]()
Magasság a távolság függvényében:
![]()
(ez eredetileg egy fűrészfog jellegű diagram volt, próbáltam valamennyire simítani, a magassági értékek nagyjából ugyanott maradtak)
A mozgás kezdetén 120km magasról lemegy kb. 45km-re, ami alatt megtesz kb. 900km távolságot. A sebesség kismértékben nő - ami a hőterhelés szinten tartása miatt fontos, plusz a jármű aerodinamikai kialakítása (907,2kg-hoz tartozik 0,4839m^2 aerodinamikailag hasznos felület) nagyon nagy gyorsulásokat és gyors irányváltozásokat nem tesz lehetővé, ez első közelítésben max 3G. A görbe torzítja az arányokat, mivel a függőleges skála 10km-es, az alsó 1000km-es osztású (de egyszerűbb volt így ábrázolni)
A pályagörbék a bevetés minőségétől függenek. Nekem most ez jött ki a fenti indítási paraméterekkel és végső feltételekkel. Az 500W/cm^2 Inconel 625-ös ötvözetre van. Ha mások az indítási feltételek, anyagminőség, méret, állásszög, stb, akkor teljesen más görbék jönnek ki. Ha ha a sebességvektor kezdeti helyzete jobban lefelé néz (mondjuk -10fok), akkor jóval adott esetben egy kezdeti magasság felé is lehet menni.
Ha tippelnem kellene, akik ezzel komolyabban foglalkoznak, ott már írtak egy sokkal komolyabb matek-modellt (nem Excel-ben írt Euler-metódussal köszörüsködnek. A cikk-cakkok a módszer közelítésének hibája..) és a légvédelmi rendszerre optimalizálva lövik be a pályaívet és ebből a kiindulási feltételeket. Adott esetben mehet 2000m/s sebességgel 30km-es magasságban a célra.
(most egy időre elegem lett a számolásból)
Gyanitom az elobbi van vagy lesz nekik. Bar sosem lehet tudni van hogy akadnak varatlan uzeti lehetosegek is.Világos, akkor mese nincs, az amcsiknak is kell egy saját manőverező hiperszonikus fegyver, amire rá tudnak majd tesztelni, vagy be kell szerezniük egy Cirkont.
Szóval jól értem hogy 3G a cikkcakk függőleges maximális mértéke?
Ennek örülök (a simán zuhanó Vosztok gömb alakú kabin 8G-vel lalssul).
Nyilván minden vízszintes elkerülő manőver innen már a hatótávolság rovására megy.
Be is rajzoltam a komplexumok képességeit.
![]()
![]()
Jól gondolom,hogy ezek a cikcakkok eléggé beomlasztják a legvedelmi rakéta HMZ-t?
Az meg hogy a jelenlegi radarokkal nem lathatoak az orosz hiperszonikus raketak megint csak ujsagiroi magomles semmi tobb. Mar a 60 as evek ota latjak mind az oroszok mind a nyugatiak egymas hiperszonikus raketait. Ami igaz az allitasbol hogy a jelenlegi top lerak rendszerek ESETLEG nem latjak mert egyszeruen egy bizonyos sebesseghatarra es magassaghatarra vannak a szoftverjeik belove. Pl eddig nem keresett senki sem 6000Km/h vagy 40 000 meter folotti celt mert nem volt ilyen. Most illetve mar egy ideje van ilyen es a legtobb lerakrendszer (nem Mistral ) szofterfrissitessel alkalmas a detektalasra es kovetesre. A kerdes az hogy a raketaja is alkalmas e az elfogasra.
A plazmafelho egy nagyon korlatozott ideig fentallo jelenseg es a raketanak sokkal nagyobb nyug mint elony mert a szenzorai nagyresze neki is elveszti a kovetesi folyamatot es amikor ujra helyreall a kapcsolat akkor fel kell epitenie ujra a "tactical picture"-t Amint a legkorben manoverezik a raketa visszatero egysege mar nincs ilyen plazmafelho hanem csak a sebessege es a repmagassaga nyujt neki vedelmet. Ezert repulnek lassan de nagyon magasan ha megle kell jonni es a talalathoz le kell jonni akkor meg a magassagot sebessegre valtva felgyorsitanak 5-6M re. Amugy en az Iszkander M8-10 sebesseget tulzonak tartom. Biztos van olyan fazis ahol tudja ezt de hogy nem a teminal szakasz az szerintem majdnem biztos.
A működés biztosítása érdekében a fórum alapvető, illetve opcionális sütiket használ..