A B-58-as csak a codeonemagazine szempontjából releváns, hiszen Convair termék volt. De nagyon kevés ideig használták és igen szűk feladatkörben.
A B-58-ashoz képest akkor már inkább érdekes kérdés a negyven éves B-1B, vagy a Tu-22M3-as és Tu-160-asok szuperszonikus kihasználtsága.
Ezek közül a B-1B az, amelyik papíron “éppen hogy” szuperszonikus, míg a két orosz masinának úgy a lényegi kialakítása, mind az elvi paraméterei alapján (a Vmax közelebb van a Mach 2-höz, mint a Mach 1-hez) sokszor és sokáig “illene” hangsebesség felett repülnie.
A B-58-ast is Mach 2-re tervezték, de maga a megépült és rendszerbe is állított flotta nem nagyon találta meg a helyét és feladatkörét és vált csak rövid epizodistává a katonai repülés történetében. És ezen a sorozatos meghibásodások sem segítettek. Ennél fogva nyilván relatíve kevés szuperszonikus rezsimre adódhatott lehetőség.
Kíváncsi lennék ugyanakkor a Mirage IV-esekre is.