M
molnibalage
Guest
A mai számítástechnikai kapacitás mellett ez púder. Semmit nem ér.
Ha te leteszel egy PAC-3-ast és hirtelen fékezéssel kezd a számított pont csak a védendő területre érni már akkor mehet a célkijelölés.
Valós időben számolja, hogy mi hol lesz.
Amikor ma az okostelefon ingyenes appja RANDOM arcot felismer és ráhúz egy másik térbeli alakzatot és forgatja, akkor szerinted az kihívás, hogy megjósolja, hogy a számított érkezési pont hol lesz fékezés után? Ha egy rakéta elkezd fékezni, akkor a számított érkezési pontnak lesz egy vonala, amin rajta lesz. Ha ez egy védett cél felé tart, akkor hurrá, mehet a rakéta. Mutsassam konkrét példán keresztül? Itt sebességvektorokról és olyan egyenletek megoldásáról van szó, ami évtizedek óta trivialitás, ha van rá szoftverkapacitás. És ma, az aztán az van.
A jenki és más mérnök számára is a fizika és az ismert geometriájú test aerodinamikája adott, az keretbe rakja az egészet. A fékezés is csak egy roppant szűk tartományban adható elő. Tehát, ha az előtt és az után nem fékez, akkor ennyi volt, nem kell fogalkozni az osztály által védett zónában vele, mehet útjára. Mert fékezéssel is túlrepül a védett területen. Majd lelövi, akire tartozik messzebb vagy megy a levesbe a BM/HSGV nevezd ahogy akarod.
Ha van felkészítve rakéta, akkor már azelőtt is indíthat, hogy az számított érkezési pont a célon lenne, mert ha pl. egy reptér felé tart, akkor kettőt lehet találni,. hogy mi a cél. Csak nem a reptér? Nahát... A fékezés során a számított pont alapján prolongál és majd a rakéta működési szakaszán és végfázisban pontosít egy kicsit. Mert a fenti "keret" miatt valójában a fékezési pálya is definiált. Ha egy bejövő cél mondjuk 3-5G axiális lassításra képes, akkor zóna adott, hogy hol lehet a rakéta.
Pontosan, mint az ÉK vs USA esetén a bejövő BM-ek pályája. Ami azon kívül van senkit nem érdekel.
Ez igaz akkor is, amikor te egy 20 km-es területen védesz valamit.
Ha nem ott és akkor fékez adott sebességű cél ismerve annak főbb közelítő paramétereit, akkor az nem a célra megy.
Eszméletlen, hogy mennyire sokat néznek ki egyesek egy ilyen primitív manőverből, de azt hiszik, hogy a SAM-ek szoftvere és radarja, mintha a 70-es években lenne és full hülyén várják azt, hogy történjen valami és mindenről lemaradnak. Nem a néhány MHz-es CPU és 100 kByte memória korszakában vagyunk, amikor a megfeszülés tárgya az volt, hogy egy CRT képernyőre vektorgrafikát tegyenek 1 sec frissítési idővel.
Ja, és akkor még mindig ott tartunk, hogy egy pöttöm kis elfogórakéta sokkal jobban tud akár oldalirányú manővert is végezni, mint egy soktonnás test akár fékezni. Mert valahogy ez sem tűnik fel egyeseknek, hogy még a fékezéshez is egy tonnás testnél cuki nagy erők kellenek. A piff-paff vezérlés meg oldalirányban tud azért nagy magasságban is néhány G-t. Nem axiális irányban.
(bar olvasni meg folyekonyan olvasom, de a szavakrol mar fogalmam sincs, szotarazni meg nem fogok. 
)
