Ezzel az egész orosz-ukrán (NATO) háborúval kapcsolatban van néhány alapvető probléma, melyek totálisan függetlenek attól, hogy valaki Nyugat- vagy épp orosz szimpatizáns. Elnézést kérek mindenkitől előre is, de elképesztően hülyének és megszállottnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ne lássa az alábbi tényeket:
1. hazugság: „unprovoked war”.
De igen, szándékosan provokáltál az oroszokat megállás nélkül. Aki nem így látja, az tegye fel a kérdést magának, hogy fordított esetben az USA mit lépett volna. Az biztos, hogy nem várt volna 8 évet a saját határai mentén.
2. hazugság: a NATO nem részese a háborúnak.
Ja, nemcsak, hogy részese, hanem a fő szervezője és lebonyolítója is, itt az ukrán csak fogyóeszköznek tekintett alvállalkozó. Persze bele lehet menni a szavak csűrésébe-csavarásába, meg a nemzetközi jog kimagyarázásába, de egyelőre azért nincs még közvetlen orosz-NATO oda-vissza csapásváltás, mert mostanáig még egyik félnek sem volt érdeke egy globálissá váló atomháború beindítása.
A hangsúly a „még” szavacskán van, de ez változhat.
3. hazugság: Oroszország nem győzhet.
Miért is nem? Mert néhány kiskaliberű álpolitikus ezt a nettó marhaságot szajkózza éjjel-nappal? Minden háború végén vagy egy győztes és van egy vesztes, ráadásul sok esetben nem a papírforma jön be. Arról lehet utána vitázni, hogy a győzelem megérte-e vagy sem, meg arról is, hogy a vesztes voltaképpen hosszabb távon jobban járt-e vagy sem, lásd pl. Németország és Japán a II. VH után, de ez már más lapra tartozik. De ez az „oroszok nem győzhetnek” mantra lassan eljut oda, hogy bármi áron nem győzhet. Én meg azt állítom, hogy de, sőt, hagyni kellene nyerni valamekkorát és utána befejezni ezt a kollektív öngyilkossági kísérletet, mert ellenkező esetben Oroszország valóban nem fog győzni, mint ahogy a Nyugat sem. Tudjátok, nem lesznek győztesek…, ez így nem tűnik túl jó bulinak.
4. hazugság: Ukrajna a fő védvonal a Nyugat, a szabad világ és a demokrácia frontján.
Hát gyerekek, ha ez bármikor is igaz lett volna, akkor a Nyugatnak mostanra valóban tényleg kalap-kabát, oszt joccakát.
Az USA vezette világrend közeledik a bedugulásához, mert spekulatív pénzpiaci manőverekre épül, amely rendszer törvényszerűsége a végtelenített piramisjáték és ebből eredően az elképesztő méretű globális pazarlás, a környezetszennyezés és a világ nettó lehúzása, ami további külső és belső, egyébként tök felesleges feszültségeket generál. A jelenlegi elitek nagy része megörökölte a pozícióját, szó sincs arról, hogy ők építették volna fel a rendszert. Beleszülettek, beleültek és eszük ágában sincs önként és dalolva lemondani a kiváltságos helyzetükről (ami egyik oldalról még érthető is), még akkor sem, ha egy részük alapvetően csak egy tehetségtelen pozőr. Szó sincs itt meritokratikus berendezkedésről.
A mostanra felhalmozódott problémák döntő részét a rendszer saját magának termelte ki és alapvetően csak egy gyógymódot ismer ennek a kezelésére: a világháborút. A fő probléma ezzel csak annyi, hogy a technológia eljutott arra a szintre, ahol már nem lehet csak úgy büntetlenül és hosszú távú maradandó károsodások nélkül mindenféle háborúkat szítani aztán meg jóllakottan felrakni a lábakat az asztalra és rágyújtani.
Ehhez az is hozzátartozik, hogy értelemszerűen itt nem csak az USA az egyedüli felelős, ugyanígy felelős ebben minden érintett, aki hol nyereségvágyból, hol félelemből, hol egyéb saját galád érdekből, de beleállt a szisztémába és egy ideig élvezte annak minden előnyét is, ez igaz Európára, Kínára, a Közel-Kelet gazdag olajmonarchiáira, de igaz a nemzetközi bankrendszerre és a multinacionális nagytőkés társaságokra is, kivétel nélkül, még Oroszországra is.
Az viszont nem megkerülhető tény, hogy az USA, mint világhegemón felelőssége messze megelőz mindenkit. Ha pl. egy cégnek rosszul megy és épp készül tönkremenni, akkor a cégvezetés talán nem felelős érte? Naná, hogy az, mindjárt az első helyen!
Nagyjából ez a publikus véleményem az egész cirkuszról, a többit megtartom magamnak. Ja igen, ez az égvilágon semmin sem változtat és semmit sem segít a megnyomorított családokon.
