Szabó József
12 ó.
·
Trump-Putyin csúcstalálkozó
Slágertéma. A világon most minden elemző, szakzsurnalista meg még a bukmékerek is azt találgatják, hogy mi lesz a két nagyhatalom vezetői találkozójának a témája. Vannak jól értesültek, akik már megszellőztették, hogy bizony a terítéken az ukrajnai háború lezárása, vagy legalábbis egy tartós tűzszünet elérése lesz napirenden. Én már régóta azt hangoztatom, hogy ilyen típusú csúcstalálkozón a felek elsősorban az egymás közötti viszonyt fogják rendezni és ennek mellékvizén lesz majd szó a háborúról. Nem biztos, hogy annak lezárásáról, pláne nem az orosz célok feladásáról.
Én már azt is különösnek tartom, hogy Witkoff elnöki különmegbízott moszkvai látogatására és az USA ajánlatának megtételére néhány nappal Trump elnök x-edik ultimátumszerű határidőszabásának lejárata előtt került sor. Én úgy vélem, hogy ez az időzítés arra utal, hogy Trump arcvesztés nélkül szeretne kilépni a szankciós nyomásgyakorlásból, miközben az USA-Oroszország kapcsolatok normalizálására fókuszál. Abból kiindulva továbbá, hogy ez egy proxyháború, és a háború céljait és terveit eredetileg Washingtonban (is) kovácsolták, illetve Trump elnök világossá tette, hogy ez nem az ő háborúja, a csúcstalálkozóval Trump elnök célja lehet az USA kiszállítása ebből a konfliktusból, minimalizálva a politikai és gazdasági költségeket. Akárhogyan is végződik az augusztus 15-re tervezett tárgyalás, Trump elnök akár az oroszokra, akár az ukránokra háríthatja a háború lezárhatóságának, pontosabban lezárhatatlanságának a felelősségét. Az ő keze mindenképpen tiszta marad. Ha eredményt ér el, akkor azzal dicsekedhet a világ előtt, ha pedig nem lesz előrelépés a harcok beszüntetésének kérdésében, bőven van választási lehetősége a felelősséget másra hárítani. Számára ez mindenképpen win-win helyzet lesz.
Ismételten alá szeretném viszont húzni azt, hogy
ebben a globális játszmában az igazi sorskérdés a globális erőegyensúly ügyeinek (bőven lesznek témák!) és az USA, valamint az Oroszország közötti együttműködés legalább keretrendszerei kialakításának a megbeszélése lesz.
Mik igazolják a fenti tételeimet? Mindenekelőtt az isztambuli orosz-amerikai külügyminiszteri találkozó tematikája. Ha nagyon szigorúan veszem, Isztambul már lényegében az elnöki szintű csúcstalálkozót készítette elő. Nos, ha ott téma volt a két nagyhatalom közötti viszony rendezése, márpedig ott szinte kizárólag erről tárgyaltak, akkor az elnökök is erről fognak tárgyalni és nem lennék meglepődve, ha valamilyen megállapodás is születne ezen téren. A korábbi elnöki telefonbeszélgetések során hangsúlyosan szóltak a globális biztonságról és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására is kitértek. Elképzelhető tehát, hogy augusztus 15-én egy olyan nagyhatalmi alku is szóba kerülhet, amelyben az USA elismeri Oroszország biztonsági érdekeit (pl. a NATO-keleti bővítés korlátozása), cserébe Oroszország együttműködik más területeken (pl. Közel-Kelet, Kína ellensúlyozása).
A kapcsolatok normalizálása egyébként mind a két félnek érdeke, és ez utat nyithat a gazdasági és energetikai együttműködés irányába. Az energiapiacokat is beleértve a globális ellátási láncok stabilitása az USA-nak is az érdeke. Az újabb, orosz olajszállítást sújtó szankciók már komolyan megzavarnák a világpiacot, amelynek erős árfelhajtó hatása lesz.
Bár a csúcstalálkozó hivatalos témája legalábbis a nyílt források alapján az ukrajnai háború lezárása, én inkább azt valószínűsítem, hogy ez csak egy eszköz a nagyhatalmi célok eléréséhez. Miért gondolom én ezt így? Mindenekelőtt a nyilvános források által megszellőztetett területi elismerésekre, illetve esetleg cserékre vonatkozó állítólagos amerikai javaslatok - ha egyáltalán igazak ezek – körüli körülmények miatt. A harctéri realitások okán ugyanis egyértelmű, hogy semmilyen amerikai vagy nemzetközi jóváhagyás nem szükséges a területek státusza megváltozásának elismeréséhez. De facto az oroszok birtokolják az eddig elfoglalt területeket, az ukránok pedig képtelenek fegyveres úton visszaszerezni azokat. Az ukrán erők kimerültek és nem csak hogy nem tudják visszafoglalni az eddig elvesztett területeket, de újabb jelentős területvesztés előtt állnak. Egy új status quo alakult ki – az USA de facto orosz területi nyereségek elismerése ugyan szimbolikusnak tűnhet, ám az is benne lehet, hogy az orosz fél a jelenlegi arcvonalon beszünteti a további harcot. Ezt Putyin elnök elfogadhatja, ám szinte biztos, hogy Zelenszkij elnök nem fogja elfogadni azt, és az őt bátorító „hajlandók szövetsége” sem. Ez utóbbi azonban majd hogy nem lényegtelen, mert mára már kiderült, hogy amerikai fegyverek nélkül az ukrán ellenállásnak csak hetei, esetleg hónapjai maradnak.
Rendkívül érdekes és tanulásgos Trump elnök megnyilvánulása a készülő orosz-amerikai paktum kapcsán az ukrán elnöknek szánt szerepről: Zelenszkij elnöknek majd valamit alá kell írnia. Ez mindenképpen egy alárendelt szerepet jelent, továbbá azt, hogy a lényeges kérdésekben Ukrajna már nem képes szuverén döntést hozni. Az aláírás említése valószínűleg egy tűzszüneti vagy részleges békemegállapodásra utal, amely Ukrajnának kompromisszumot (pl. semleges státusz, területi engedmények) ír elő. Ez arcmentő megoldás Trumpnak, hogy politikai sikerként tüntesse fel a tárgyalásokat, miközben az USA kivonul a konfliktusból. Azonban Zelenszkij ellenállása miatt ez kockázatos, bár Trump nyomást gyakorolhat Kijevre (pl. katonai segélyek csökkentésével vagy teljes megszüntetésével).
A gondolat folytatásaként még azt feltételezem, hogy a háború kérdéseinek napirendre tűzése az elnöki találkozón valójában az USA háborúból való kilépése stratégiájának az eleme. Ennek keretében így a trumpi határidőket és a szankciókkal való fenyegetést nyomásgyakorlási eszközként kell felfognunk. Trump a szankciókat arra használja, hogy tárgyalási pozíciót erősítsen, majd részleges enyhítéssel arcmentő kompromisszumot kínál Putyinnak. Ez lehetővé teszi, hogy az USA visszavonuljon a konfliktus finanszírozásától anélkül, hogy gyengeséget mutatna. A kilépési stratégia eleme továbbá Ukrajna NATO tagságának a kérdése. Ez Putyin számára nagyon fontos terület, míg az USA itt könnyen tehet Putyinnak tetsző ígéretet. (Emlékezzünk arra, hogy az USA jelenlegi politikai vezetése számára egyáltalán nem fontos UA NATO tagsága). Vagyis: ez a legkönnyebben teljesíthető amerikai ajánlat, mivel Trump számára alacsony politikai költséggel jár, és összhangban van a készülő nagyhatalmi alkuval. Az USA így kivonulhat az ukrajnai konfliktus stratégiai támogatásából, átengedve a felelősséget Európának. Továbbá, ha a kilépési stratégia keretében vizsgáljuk Zelenszkij elnök várható reakcióit az USA-RU megállapodásra, akkor azt láthatjuk, hogy Trump Zelenszkijre háríthatja a felelősséget, amennyiben a béketárgyalások kudarcot vallanak, így az USA kiléphet a konfliktusból anélkül, hogy közvetlenül elismerné Oroszország területi nyereségeit.
Mik a buktatói egy esetleges amerikai-orosz megállapodásnak?
• Ukrajna ellenállása: Zelenszkij elutasít minden olyan megállapodást, amely területi engedményeket vagy a NATO-tagság feladását jelenti. Ez megnehezíti Trump kilépési stratégiáját, mivel Ukrajna nélkül nem születhet tartós alku.
• Európai szövetségesek: Az EU és Nagy-Britannia aggódik, hogy Trump egy Oroszországnak kedvező megállapodást erőltet, ami alááshatja az USA hitelességét a NATO-ban.
• Oroszország alkupozíciója: Putyin a harctéri fölény miatt nem kényszerül kompromisszumra, és a szankciókhoz való alkalmazkodás csökkenti Trump nyomásgyakorlási képességét.
Összegezve:
A Trump-Putyin csúcstalálkozó elsődleges célja az USA és Oroszország közötti nagyhatalmi viszony rendezése, beleértve a diplomáciai kapcsolatok normalizálását, a globális erőegyensúly fenntartását, valamint az energetikai és gazdasági együttműködést. Az ukrajnai háború lezárása másodlagos szerepet játszik, és Trump számára eszköz az USA konfliktusból való kilépésére. A kilépési stratégia magában foglalja a szankciók részleges enyhítését, a NATO-bővítés elutasítását, Zelenszkij nyomás alá helyezését és gazdasági alkuk kötését. Azonban Ukrajna ellenállása, az európai szövetségesek aggodalmai és Oroszország erős alkupozíciója jelentős kihívásokat jelent. A csúcstalálkozó kimenetele meghatározhatja az USA globális szerepét és a nagyhatalmi dinamikát a következő években.
+ kommentek