A II. világháború (1939 - 1945)
- Téma indítója fip7
- Indítva
Heidelbergben, 1945. december 21-én különös körülmények között hunyt el George Smith Patton Jr.
(született: San Gabriel, Kalifornia, 1885. november 11.) amerikai katonatiszt, az Amerikai Egyesült Államok Hadseregének négycsillagos tábornoka volt, aki a második világháborúban a földközi-tengeri hadszíntéren vezényelte az Egyesült Államok hetedik hadseregét, majd a harmadik hadsereget Franciaországban és Németországban, a szövetségesek normandiai partraszállásának az egyik kulcsfigurája volt. Hosszú katonai pályafutása alatt kiváló stratégiai érzékével kivívta csapatai és ellenfelei tiszteletét, ám rendkívül szigorú és szókimondó stílusával sok ellenséget is szerzett magának.
A normandiai partraszállás idején és az azt követő harcokban a 3. hadsereg élén állt. Jelentős szerepe volt az ardenneki offenzíva visszaverésében, mivel még Eisenhower parancsát megelőzve seregével északra nyomult, hogy felszabadítsa a bekerített Bastogne városát. 1945 márciusában hadseregével átkelt a Rajnán, amelybe rituálisan belevizelt a serege szeme láttára. A Rajnától az Elba felé haladva Patton 3. hadserege, amelynek állománya mindig 250 000 és 300 000 ember volt, összesen 84 860 km2 német területet foglalt el. Veszteségei 2102 halottat, 7954 sebesültet és 1591 eltűntet tettek ki. A 3. hadsereg elleni harcokban a németek részéről összesen 20 100-an meghaltak, 47 700-an megsebesültek és 653 140-en kerültek hadifogságba. Április végén elérte a Duna vonalát, májusig pedig már Prága elővárosaiig nyomult előre. Patton rendkívül megharagudott a hadvezetésre, mivel azok Berlin és Prága elfoglalását is megakadályozták neki, így azokat helyette az általa gyűlölt szovjetek szabadították fel a náci uralom alól.
A normandiai partraszállástól az 1944. augusztus 1-jei hadba lépése és az 1945. május 9-i béke között a Patton által irányított 3. hadsereg 281 napig folyamatosan harcban állt. Ez idő alatt átkelt 24 nagyobb folyón, és 211 000 km2 területet szabadított fel, köztük több mint 12 000 települést. A hadsereg saját állítása szerint 1 811 388 német katonát ölt meg, sebesített meg vagy fogott el, ez hatszorosa volt a személyi állománynak, Ezen kiemelkedő eredményei miatt a később elfogott Gerd von Rundstedt tábornagy egyenesen a szövetségesek legjobb tábornokának tartotta őt.
1945. december 9-én vasárnap hajnalban Patton fácánvadászatra indult Hobart Gay vezérőrnaggyal együtt. Mannheim külterületén egy katonákat szállító amerikai teherautó eléjük vágott, a tiszteket szállító Cadillac pedig mintegy 40 km/h-s sebességgel nekiütközött. Az autóbalesetben senki sem sérült meg, az autónak is csak az eleje tört össze. A jobb hátsó ülésen utazó Patton tábornok azonban minden végtagjára lebénult, a baleset után 3 perccel egy arra járó mentő a heidelbergi katonai kórházba szállította. Több napnyi ápolás után a parancsnok állapota javulni kezdett, és már mindkét kezét mozgatni tudta valamennyire. December 21-én reggel hatkor azonban rejtélyes körülmények között hirtelen elhunyt, felesége végig mellette volt, amikor férje álmában elhunyt. Halálának okaként a tüdőödémát és szívelégtelenséget állapították meg. A tábornokot kívánságának megfelelően a korábbi főhadiszállásán, az egykoron általa vezetett harmadik hadsereg elesett katonái közé, a Luxembourg-i Amerikai Temető és Emlékhelyen helyezték végső nyugalomra december 24-én.
A legendás hadvezér halála szövetségeseinek és ellenségeinek is az érdekében állhatott. Halálában valószínűleg az NKVD-nek is szerepe volt, mivel a tábornok rendkívül szovjetellenes volt, és a szövetséges hadvezetést rá akarta bírni a kifáradt Vörös Hadsereg Európából való kiszorítására. Robert Wilcox a „Target Patton: The Plot to Assassinate General George S. Patton (World War II Collection)” című könyvében pedig azt állítja, hogy a tábornokot az amerikai titkosszolgálat, a CIA elődjének számító Stratégiai Szolgálatok Irodája (OSS) likvidálta. Ezt bizonyíthatja, hogy a mentő a balesetet követő 3 percen belül megérkezett, pedig a legközelebbi mentőállomás 50 km-re volt a helyszíntől, és csupa magas rangú mentőtisztet szállított. A baleset vizsgálati jegyzőkönyvéből legalább 20 oldal eltűnt, a Cadillac roncsainak nyoma veszett, a tábornok boncolását pedig nem engedélyezték. A rejtélyes eset miatt számtalan elmélet és magyarázat létezik Patton halálának vélt vagy valós okairól. A nyílt szovjetellenessége miatt a Szovjetunió, önfejűsége és kompromisszumképtelensége miatt a szövetségesek, az általa tudott nagy számú bizalmas titok és kellemetlen információ az elnökségre pályázó Eisenhower számára adhatott okot az eltávolítására, míg egyesek az amerikai pénzügyminisztert látják a háttérben, mivel Patton kifejezetten ellenezte a német nép általa tervezett kifosztását és kollektív bűnösségét.
(született: San Gabriel, Kalifornia, 1885. november 11.) amerikai katonatiszt, az Amerikai Egyesült Államok Hadseregének négycsillagos tábornoka volt, aki a második világháborúban a földközi-tengeri hadszíntéren vezényelte az Egyesült Államok hetedik hadseregét, majd a harmadik hadsereget Franciaországban és Németországban, a szövetségesek normandiai partraszállásának az egyik kulcsfigurája volt. Hosszú katonai pályafutása alatt kiváló stratégiai érzékével kivívta csapatai és ellenfelei tiszteletét, ám rendkívül szigorú és szókimondó stílusával sok ellenséget is szerzett magának.
A normandiai partraszállás idején és az azt követő harcokban a 3. hadsereg élén állt. Jelentős szerepe volt az ardenneki offenzíva visszaverésében, mivel még Eisenhower parancsát megelőzve seregével északra nyomult, hogy felszabadítsa a bekerített Bastogne városát. 1945 márciusában hadseregével átkelt a Rajnán, amelybe rituálisan belevizelt a serege szeme láttára. A Rajnától az Elba felé haladva Patton 3. hadserege, amelynek állománya mindig 250 000 és 300 000 ember volt, összesen 84 860 km2 német területet foglalt el. Veszteségei 2102 halottat, 7954 sebesültet és 1591 eltűntet tettek ki. A 3. hadsereg elleni harcokban a németek részéről összesen 20 100-an meghaltak, 47 700-an megsebesültek és 653 140-en kerültek hadifogságba. Április végén elérte a Duna vonalát, májusig pedig már Prága elővárosaiig nyomult előre. Patton rendkívül megharagudott a hadvezetésre, mivel azok Berlin és Prága elfoglalását is megakadályozták neki, így azokat helyette az általa gyűlölt szovjetek szabadították fel a náci uralom alól.
A normandiai partraszállástól az 1944. augusztus 1-jei hadba lépése és az 1945. május 9-i béke között a Patton által irányított 3. hadsereg 281 napig folyamatosan harcban állt. Ez idő alatt átkelt 24 nagyobb folyón, és 211 000 km2 területet szabadított fel, köztük több mint 12 000 települést. A hadsereg saját állítása szerint 1 811 388 német katonát ölt meg, sebesített meg vagy fogott el, ez hatszorosa volt a személyi állománynak, Ezen kiemelkedő eredményei miatt a később elfogott Gerd von Rundstedt tábornagy egyenesen a szövetségesek legjobb tábornokának tartotta őt.
1945. december 9-én vasárnap hajnalban Patton fácánvadászatra indult Hobart Gay vezérőrnaggyal együtt. Mannheim külterületén egy katonákat szállító amerikai teherautó eléjük vágott, a tiszteket szállító Cadillac pedig mintegy 40 km/h-s sebességgel nekiütközött. Az autóbalesetben senki sem sérült meg, az autónak is csak az eleje tört össze. A jobb hátsó ülésen utazó Patton tábornok azonban minden végtagjára lebénult, a baleset után 3 perccel egy arra járó mentő a heidelbergi katonai kórházba szállította. Több napnyi ápolás után a parancsnok állapota javulni kezdett, és már mindkét kezét mozgatni tudta valamennyire. December 21-én reggel hatkor azonban rejtélyes körülmények között hirtelen elhunyt, felesége végig mellette volt, amikor férje álmában elhunyt. Halálának okaként a tüdőödémát és szívelégtelenséget állapították meg. A tábornokot kívánságának megfelelően a korábbi főhadiszállásán, az egykoron általa vezetett harmadik hadsereg elesett katonái közé, a Luxembourg-i Amerikai Temető és Emlékhelyen helyezték végső nyugalomra december 24-én.
A legendás hadvezér halála szövetségeseinek és ellenségeinek is az érdekében állhatott. Halálában valószínűleg az NKVD-nek is szerepe volt, mivel a tábornok rendkívül szovjetellenes volt, és a szövetséges hadvezetést rá akarta bírni a kifáradt Vörös Hadsereg Európából való kiszorítására. Robert Wilcox a „Target Patton: The Plot to Assassinate General George S. Patton (World War II Collection)” című könyvében pedig azt állítja, hogy a tábornokot az amerikai titkosszolgálat, a CIA elődjének számító Stratégiai Szolgálatok Irodája (OSS) likvidálta. Ezt bizonyíthatja, hogy a mentő a balesetet követő 3 percen belül megérkezett, pedig a legközelebbi mentőállomás 50 km-re volt a helyszíntől, és csupa magas rangú mentőtisztet szállított. A baleset vizsgálati jegyzőkönyvéből legalább 20 oldal eltűnt, a Cadillac roncsainak nyoma veszett, a tábornok boncolását pedig nem engedélyezték. A rejtélyes eset miatt számtalan elmélet és magyarázat létezik Patton halálának vélt vagy valós okairól. A nyílt szovjetellenessége miatt a Szovjetunió, önfejűsége és kompromisszumképtelensége miatt a szövetségesek, az általa tudott nagy számú bizalmas titok és kellemetlen információ az elnökségre pályázó Eisenhower számára adhatott okot az eltávolítására, míg egyesek az amerikai pénzügyminisztert látják a háttérben, mivel Patton kifejezetten ellenezte a német nép általa tervezett kifosztását és kollektív bűnösségét.
