Lehet Trumpot utálni, de ez hosszú távon elkerülhetetlen. Csak idő kérdése.
1990 után az USA kb. 4x annyit költött katonai kiadásokra mint az egész EU NATO együtt és nem volt igazi törekvés, hogy ez változzon.
Azokra tessék haragudni, akik elhitték meg elhitették, hogy létezhet olyan, hogy mi majd itt nyugodtan elleszünk a nagytesó szárnyai alatt, majd az megvéd, minden rendben lesz.
Ha nincs érdekérvényesítő képesség, akkor előbb vagy utóbb lábtörlő lesz Európa. Igazából eddig is az volt csak nem ilyen nyíltan.
Abba lehet szépen hagyni a jelenlegi "mainstream" irányvonalat (hadd ne soroljam fel itt oldalakon keresztül az összes agyament baromságot) és elindulni valami olyan irányba, ami legalább elvileg működhet.
az a gondolat hogy az usa európának a szövetségese, a hidegháború idejéből származó usa propagandatermék
a soft power egyik szelete
akkoriban az usa egyetlen ellenfele a szovjetunió volt, a szovjet befolyás elleni küzdelem részeként kellett nyugateurópában elengedni a jóléti kiadásokat a katonaiak kárára, nyomatni minden médiában az usa propagandát, minden moziban hollywood dübörgött
és a szakemberek szakszerűen végezték a szakmunkát európa pedig benyalta kompletten a bullshittet
ebben a mentális állapotban ért minket a szovjetunió összeomlása
a '90-es években elindult majd a 2000-es évek elejére felgyorsult európa gazdaságának integrációja az orosszal - olcsó energia nyersanyagok és jól fizető piac - az usa döntéshozók pedig miután realizálták az új helyzetet miszerint a szovjet konkurencia után egy új, sokkal veszélyesebb bukkant fel, elkezdték az európai-orosz kapcsolatokba beépítgetni az aknákat
és lőn 2002-ben az ukrán-nato akcióterv, aztán a bukaresti nato csúcs, a 2008-as grúz sztori, az európai médiákban a ruszofób propaganda elindítása, ennek eredményeképp a 3. energiacsomag az orosz hosszú távú szerződések leépítésének igényével
az eu-orosz kapcsolatok csúcsa a 2008-as év volt, ez volt az első egyben utolsó olyan év amikor az európai gdp meghaladta az usáét (16.370 mrd usd vs. 14.770 mrd usd)
innen már lefelé indult a sztori, de az utolsó békeévben 2013-ban se volt sokkal kisebb az európai gdp az usáénál, és még mindig napirenden volt a lisszabontól-vlagyivosztokig projekt aminek a vége oroszország integrációja lett volna az európai unióba, még ha hosszú távon is, egy akkora gazdasági-katonai tömb létrehozásával aminek az usa is csak köszönhetett volna
de lőn 2014 és a maidan, az usa szakszolgálatok fényes sikerével, mely siker lényegi eleme volt a három európai külügyminiszter - sikorsky, fabius, steinmeier - aktív részvétele a projektben aminek egyetlen valós célja európa elvágása volt oroszországtól
és a három európát eláruló gazember nem magányos harcos volt, támogatta és támogatja őket a teljes európai politikai elit, azóta is
és elkezdődött a szankciós politika, ami aztán 2022-ben az ismert események okán fel is gyorsult
mindezek eredményeképp az európai-orosz kapcsolatok - és az európai lakosság mentális állapota - olyan állapotba kerültek amiből nem látható visszatérés a korábbi konkurens pozícióba
ebben a helyzetben - 2024-2025-ben - az usának már nem fűződik érdeke az előző hetven évben eljátszott szerephez
európára nincs szüksége, max piacként
európa veszélytelen, a fontos dolgok már kínával kapcsolatosak, ebben a helyzetben ha az usának kell grönland akkor elveszi
oszt jónapot
nincs szüksége arra hogy eljátssza a partneri viszonyt
az usa európai kapcsolatoknak ez az íve nem trump találmánya, trump személyének itt nincs jelentősége, egy másik elnök lehet még finomabban fogalmazott volna és csak a következő mondta volna ki ilyen parasztos egyszerűséggel hogy európának hol a helye a táplálékláncban
az európai gdp egyébként még ma is 3. a világon, kilátással - india növekedésére tekintettel - a 4. helyezett pozíciójára, a gyorsuló eljelentéktelenedés állapotában
és még mindig nem érti mi folyik körülötte a világban...