2Sz4 Tulipán / 2S4 Tyulpan - 240 mm önjáró aknavető (Szovjetunió)
- Téma indítója Python
- Indítva
Szerintem 1,5 lövés/perc tűzgyorsasággal nem hevül fel annyira. Vagy lehugyozzák mint Mel Gibsonék az aknavetőt.
R
Ruby de Puteaux
Guest
R
Ruby de Puteaux
Guest
Mariupolban is megjelentek a Tulipánok - avagy nehézipar ellen nehéztüzérség
A modern (200 mm űrméret fölötti) nehéztüzérség az I. világháborúban élte fénykorát, amikor a mélyen beásott, kővel, betonnal erősített harcálláspontok és erődítmények ellen az egyetlen hatékony fegyvert a brutális méretű, brutális tömegű és komoly rombolóerővel bíró gránátok jelentették. Különösen akkor, ha azok meredek szögben, a magasból hullottak célpontjaikra.
A légierő rohamos fejlődése és a II. világháború manőverezésre törekvő hadászata nagyrészt szükségtelenné, ugyanakkor nagyon sebezhetővé tették az ilyen erődromboló bombázásokra kifejlesztett, lomha óriásmozsarakat. Néhány helyzetben azonban még ekkor is jó szolgálatot tettek ezek a tüzérségi eszközök. Például Varsónál eredményesnek bizonyult a szupernehéz (600 mm!) Karl-Gerat, de beszédes, hogy a Wehrmacht még az előző világháborúból megmaradt osztrák-magyar mozsarakat is hadrendben tartotta és be is vetette, pl. Leningrádnál.
Sűrűn beépített, erődített, városi, ipari környezetben, ahol a körbezárt ellenséges erőknek nincs nehézfegyverzete, illetve ereje vagy lehetősége jelentősebb ellenlökések végrehajtására, ott a relatíve rövid lőtávolságú, de nagy rombolóerejű gránátokkal operáló lomha góliátok kényelmesen elfoglalhatják tüzelőállásaikat és különösebb kockázat nélkül kezdhetik meg a sokszor csupán néhány kilométerre található célpontjaik bombázását.
A modern hadsereg közül mára egyedül az orosz maradt, amely a hadászat világának eme aprócska ökológiai niche-ét kitölteni hivatott tüzérségi eszközt hadrendben tart - és Mariupol ostrománál úgy tűnik, használatba is vesz. Az Azovstal területének vélhetően jól megerősített beton-acél iparrengetege ellen a légierőnél sokkal olcsóbban (és megkockáztatom, biztonságosabban is) dolgozhatnak a Tulipánok.
Az alapvető 53-F-864 lövedék 130,7 kg össztömegéből "csupán" 32 kg a robbanóanyag tömege (Összehasonlításként: a NATO 155 mm-es gránátjaiban ennek harmada lapul.), de a gránát már kinetikai energiájából eredően is komoly rombolóerővel bír.
A Tulipánhoz ezen kívül rakéta-póthajtású lövedék, gyújtólövedék és "kazettás" (14 önálló, ejtőernyővel aláhulló robbanófejet tartalmazó) lövedék is rendelkezésére áll.
A legutolsó és leghatékonyabb fejlesztés a "Szmelcsak" precíziós lövedék, amellyel megfelelő felderítés (és lézeres megvilágítás) esetén a sebészi pontosságú tűzcsapás kifinomultsága ötvözhető egy falbontó vasgolyó hatékonyságával. (A Szmelcsak tömege 134,2 kg.)
A modern (200 mm űrméret fölötti) nehéztüzérség az I. világháborúban élte fénykorát, amikor a mélyen beásott, kővel, betonnal erősített harcálláspontok és erődítmények ellen az egyetlen hatékony fegyvert a brutális méretű, brutális tömegű és komoly rombolóerővel bíró gránátok jelentették. Különösen akkor, ha azok meredek szögben, a magasból hullottak célpontjaikra.
A légierő rohamos fejlődése és a II. világháború manőverezésre törekvő hadászata nagyrészt szükségtelenné, ugyanakkor nagyon sebezhetővé tették az ilyen erődromboló bombázásokra kifejlesztett, lomha óriásmozsarakat. Néhány helyzetben azonban még ekkor is jó szolgálatot tettek ezek a tüzérségi eszközök. Például Varsónál eredményesnek bizonyult a szupernehéz (600 mm!) Karl-Gerat, de beszédes, hogy a Wehrmacht még az előző világháborúból megmaradt osztrák-magyar mozsarakat is hadrendben tartotta és be is vetette, pl. Leningrádnál.
Sűrűn beépített, erődített, városi, ipari környezetben, ahol a körbezárt ellenséges erőknek nincs nehézfegyverzete, illetve ereje vagy lehetősége jelentősebb ellenlökések végrehajtására, ott a relatíve rövid lőtávolságú, de nagy rombolóerejű gránátokkal operáló lomha góliátok kényelmesen elfoglalhatják tüzelőállásaikat és különösebb kockázat nélkül kezdhetik meg a sokszor csupán néhány kilométerre található célpontjaik bombázását.
A modern hadsereg közül mára egyedül az orosz maradt, amely a hadászat világának eme aprócska ökológiai niche-ét kitölteni hivatott tüzérségi eszközt hadrendben tart - és Mariupol ostrománál úgy tűnik, használatba is vesz. Az Azovstal területének vélhetően jól megerősített beton-acél iparrengetege ellen a légierőnél sokkal olcsóbban (és megkockáztatom, biztonságosabban is) dolgozhatnak a Tulipánok.
Az alapvető 53-F-864 lövedék 130,7 kg össztömegéből "csupán" 32 kg a robbanóanyag tömege (Összehasonlításként: a NATO 155 mm-es gránátjaiban ennek harmada lapul.), de a gránát már kinetikai energiájából eredően is komoly rombolóerővel bír.
A Tulipánhoz ezen kívül rakéta-póthajtású lövedék, gyújtólövedék és "kazettás" (14 önálló, ejtőernyővel aláhulló robbanófejet tartalmazó) lövedék is rendelkezésére áll.
A legutolsó és leghatékonyabb fejlesztés a "Szmelcsak" precíziós lövedék, amellyel megfelelő felderítés (és lézeres megvilágítás) esetén a sebészi pontosságú tűzcsapás kifinomultsága ötvözhető egy falbontó vasgolyó hatékonyságával. (A Szmelcsak tömege 134,2 kg.)
A Tulipán leánykori neve magyarosítva: Tyulpan. Nem szoktuk az idegen nyelvi megnevezéseket magyarítani, ahogy az F-35 Lighting-II sem. Ezt nem kötözködés miatt írtam.
...avagy hogyan NE használd a Tyulpant.
20 mm-es páncélzat, 10 km alatti lőtáv - ezek semmiféle hátrányt nem jelentettek az Azovstal dagasztásánál, de életveszélyes paraméterek intakt, tüzérséggel, légierővel (legalábbis drónokkal) rendelkező ellenséggel szemben.
