Tőletek meg annyira, hogy minden is szar. De tényleg az a megoldás, hogy akkor tessék kormányt váltani.
Nem, baromira nem minden szar, csak minden egyre rosszabb. Ezt kéne végre megértenetek.
De tudod mit, ez az utolsó hszem a témában. Aki akarja érti:
Somogyvári Gyula: Berzsenyit hívom
Csak ringasd, ringasd ősi föld,
hadd álmodják a holt,
kiben a lélek összetört,
mert látomása volt.
Hiába! Nincs már énekes,
ki dallal ostoroz,
hallgat, s örökre néma lesz
a vasbólvert koboz...
Nincs kéz, mely megzendítené
a roppant húrokat,
hogy felhördülne még belé
e könnyűvérű had.
Te láttad ezt, bús álmodó,
hogy dudvát hajt e föld
s hiába volt a riadó:
csak rabigába dőlt.
S nem Róma ez, s nem Mohács,
riasztóbb végzet ez,
a pókháló a szörnyű rács
mely rajtunk terjedez.
A pókháló... Hej, egyre nő,
belep szívet, agyat
s hitvány karunkban nincs erő
és nincsen akarat,
hogy széjjeltépné százezer
csomóját, szálait
s aki még hisz és tenni mer:
azon- röhögnek itt...
Nem Róma ez és nem Mohács,
ez több: a tespedés!
Mohácsból volt föltámadás,
de ebből?... Jaj nehéz,
nehéz bizony, s reménytelen,
betelt a látomás:
korcs lettél, romlott nemzetem
és szibarita váz...
Több ez Mohácsnál, gyilkosabb
férgek kórsága ez
s nincs, ki lerázza átkukat,
mert nincsnen énekes
Te alszol Niklán. - Fogva tart,
lefojt a téli hant
s új költőt vár vagy új vihart
sírod fölött a lant.
De nincs költő és nincs vihar,
hogy megzendítené
pedig tán van még benne dal,
mely megrekedt belé!
Ha tudnék hozzá, én: parány,
ha bírnák ujjaim
s e végső dal, mint hajdanán,
fölbúgna húrjain,
orkánban bőgné jajszavát
a lázadó Bakony
s az égig csapkodná magát
a zúgó Balaton!
A rengő föld megértené
s tudná Pannónia,
hogy óriások hangszerén
üvölt kicsiny fia..
Ó, add nekem a hangodat
és roppant hangszered,
adjad, egyetlen dalra csak
s tudom: csodát teszek...
Vagy másnak adjad, Berzsenyi,
ki véle dalba fog,
csak kezdjenek már zengeni
a dörgő ritmusok!
Akárki lesz az énekes,
de támasszon vihart,
amelyben minden odavesz
vagy villámlik a kard
s minden villámból penge lesz,
Istennek pallosa
s akkor, vesztünkre bárki les:
el nem veszünk soha!
Romlásnak indult magyarod
mentsd meg, Berzsenyi,
utolsó, győzelmes dalod
ó, adjad meg neki!
1936