Na most nyitottad ki a bicskát a zsebemben.
Nem tudom, hogy azt miért nehéz felfogni, hogy nem az a drámája, hogy egyszerre a lakosság mennyi százaléka lesz beteg, nem az az, hogy ennek mennyi százaléka lesz súlyos beteg, s nem az, hogy ebből mennyi hal meg.
Hanem az, hogy
egyidőben mennyi szorul gépi támogatásra. Mert ez a vírus egyrészt attól aljas, hogy úgy támadja meg a tüdődet, hogy megfulladsz - pedig ott van körülötted a levegő. S van az az állapot, amikor már az orvosi oxigén biztosítása is hiába.
Ugyanis a gépi támogatás kapacitása a szűk keresztmetszet. De nagyon szűk.
S hiába vesz a Kárpát-medence Fejedelme 16000 lélegeztető gépet, attól még annak sem felkészített helye nincs, sem hozzá elég kezelő.
Mert attól, hogy van kórterem, attól még ezeknek gépeknek pl. áramigénye van, s egy régi épület elektromos hálózata ezt nem törvényszerűen képes biztosítani.
Mily meglepő, ezeknek a gépeknek orvosi oxigén igénye is van - nem is kevés. Ahhoz pedig kiépített hálózat kell, oxigéntartállyal.
Nyilván "békeidőben" csak műtő, intenzív, posztoperatív részlegeknek illetve tüdőosztályoknak, meg még esetleg pár egyéb osztálynak (pl. onkológia stb.) lehet szüksége ilyen infrastruktúrára, kapacitásra. Nem olcsó. Feleslegesen sehol a világon, a leggazdagabb országokban sem építenek ki ilyen hálózatot.
Ha járványhelyzetben nincs ilyen hálózat, akkor pedig létesíteni kell. Meg fogsz lepődni; a kiépítése nem egy perc, s oxigéntartályok, szerelvények sem állnak hegyekben az oxigéntartályboltokban.
Ha nincs, s az idő szorít, mert a járvány felfutása brutális tud lenni, akkor pedig marad az oxigénpalack.
De közbevetőleg; Miskolcon három működő kórházi telephely van. Abból először egy - a központosításig a városi - lett dedikálva járványkórháznak. Amúgy azon telephelyen van az infektológiai osztály, ami a szokásos hétköznapi járványidőkben is (fosás, hányás, stb.) alig-alig van feltöltve betegekkel.
Az októberi, novemberi hullámban az adott kórházi telephely összes betegellátó épülete, osztálya covidosokat látott el. Mondanom sem kell, hogy - érthető módon - kettő épület/osztály kivételével sehol nem volt kiépítve oxigén rendszer a járványig.
Majd a város másik telephelye - ami addig rehabilitációs kórházként működött, s csak azért volt pár osztályán kiépítve az oxigénrendszer, mert 10 évvel korábban tüdőbetegek ellátása volt a fő profilja - pár nap alatt lett feltöltve betegekkel!
Nyilván nem írok pontos számot, mert az ott dolgozók elmondása nem hivatalos adat, de kevesebb, mint gondolnád...
Maradt a harmadik , régebben megyei kórház, amit védeni kell az utolsó pillanatig, mert már csak ott van szülészet (régen három kórházban volt), sürgősségi/baleseti ellátás, az onnan továbbkerülők ellátása (trauma, infarktus, agyi történések, daganatos ellátás, stb.)
Ha az is elesik, akkor megdöglesz egy egyszerű vakbél perforációval, érthető?
A saját szememmel láttam, amikor hat mentő indult konvojban tovább betegekkel Egerbe, mert a miskolci kapacitás drámai idő alatt kimerült.
De akkor térjünk vissza az oxigénellátáshoz: Szóval kiépített kapacitás nincs, fuldokló
kétkedő meg van. Mit lehet tenni?
Marad az orvosi oxigénpalack, ami rövid ideig képes biztosítani az oxigént; nem győzni cserélni. De legalább irgalmatlanul drága.
Nem segítek, keresd meg az árát a neten...
Tehát van gépünk, van kórtermünk, van oxigénünk is? Mi kell még?
Ja! Szakszemélyzet!
A szakszemélyzet az jelenti, hogy képzett intenzív terápiás, abban rutinos orvos, asszisztens, ápoló.
Tehát nem szemorvos, nem pszichológus, nem urológus (mondjuk azok legalább rutinosan tudnak katéterezni, meg egyéb dolgot feldugni
a kifolyó nyílásaidba. Azért az intubálás elsőre nem ugyanaz...
Természetesen egy fél évvel korábbi, pár órás képzéssel le lehet darálni, hogy mit kell tenni, amikor a beteg fontosabb funkciói, értékei egyszerre omlanak össze, de attól még fél évvel később ők olyan biztonsággal fogják kezelni - s a kétkedőkön gyakorolni - a helyzeteket, s gépeket, eszközöket, mint Mága Zoltán életében először, próba nélkül a Mátyás-templom orgonáján lejátszani Bach d-moll toccata és fúga (BWV 565) művét.
Végül is ugyanaz: Egy
elhangzó zenemű, meg egy
elhaló élet.
Na most - megint csak mily meglepő - ezek az emberek nem robotok, szóval tán pár napig képesek 12-18 órában folyamatosan dolgozni khm. hiba nélkül, főleg, hogy beöltözve nincs kaja, pia, kaki, pisi, de azért nem rossz dolog, ha időnként mégis csak tudnak pihenni, piha! aludni.
Akkor pedig nem kettővel kell szorozni az egy, kettő, sok betegre jutó személyzet számát, hanem többel. Több szemész, több pszichológus, több urológus.
Na, ha ez mind megvan, akkor itt a világbéke, már csak ideális esetben egyszer használatos szakmai anyagik kellenek: Branülök, katéterek, fecskendők, olvadózsákok, vizeleteszsákok, felnőttpelenkák, kesztyűk, maszkok, pajzsok, beöltözők, veszélyeshulladék badellák; a teljes lista ennek a mondatnak a sokszorosa.
Ezekből nem kell sok; csak egy békeidős osztály átlagos havi igénye -
naponta!
S ekkor még mindig megúsztuk Bergamót, ahol és amikor a triázs élet és halál ura.
Ahol nincs idő megkérdezni a hozzátartozókat, hogy a beteg mennyire fontos tagja a társadalomnak, mennyire értékes, s rövid távon pótolhatatlan a tudása (lehet, hogy neki kellett volna másnap mennie a kórházba kiépíteni az oxigénrendszert, megjavítani a laboratóriumban a kémiai automatát).
S ahol úgy fogják a fejed felett mondani, hogy a melletted másik fekvőszállítón szerinted sokkal jobb állapotban levőt van esély megmenteni, téged meg nem - pedig te még fiatalabb is vagy -, hogy tiltakozni sem fogsz tudni, mert a lélegeztetés ellenére sem kapsz levegőt, nemhogy pofázni tudnál arról, hogy mennyire hülyeség a Dunning–Kruger-hatás.
Amúgy ez egy kamu vírus, bárki láthassa. Mit számít, hogy az agyad támadja meg, s ennek következményeként az aggódó kollégák üzeneteit sem tudod nemhogy megválaszolni hetekig, de még elolvasni sem, mit számít, hogy hónapokig jártányi erőd sem lesz, mit számít, hogy negyed év múlva kamranagyobbodást diagnosztizálnak a szíveden, mit számít, hogy addig egészséges emberként a maradék életedben utána kétnaponta művesekezelésre fogsz járni (konkrét példák), ez csak egy hisztivírus!
De felesleges minden szócséplés.
Lehet jelentkezni a kórházakba, a temetkezési vállalkozókhoz dolgozni: Takarítókra, betegkísérőkre, raktári kisegítőkre, gyászhuszárokra mindig van felvétel jó magyar forintért.
Most meg különösen.
Hogy magamat idézzem december közepéről a Járványok, fertőzések topikból, nem bántam meg egy szavát sem:
"...Vírus szkeptikusoknak: A fülüknél fogva, hogy az orrukat a padló dörzsölje véresre, hogy lássák
a valóságot, vonszolnám be az összeset azokba az
épületekbe ( s nem egy, összesen 8 ágyas részlegbe, mint a járvány előtt volt), ahol a lélegeztetőgépeken vannak a betegek, meg azokhoz a kijáratokhoz, ahol a halottakat szállítják el..."
"...Az egész vírushiszti csak azt a célt szolgálta, hogy Trumpot megbuktassák..."
He-he, ez jó!