Ma is vírusmentes hírrel foglalkozunk, kérem tisztelettel, valóságos csoda és felüdülés egyébről írni, mint ez az átkozott kórság. Tetszenek még emlékezni milyen volt hajdanában, mikor még nem a járványtól rettegtünk, hanem az atomháborútól? Ó, azok a régi, boldog, szép napok, auld lang syne, ahogy Robert Burns mondaná, mennyivel naivabbak, őszintébbek fiatalabbak voltunk... Mennyivel is?
Olyan fél évvel, nem többel. Csak azóta nagyot fordult a világ, éspedig olyan irányba, amire kevesen számítottak – mi meg most heves nosztalgiát érzünk az iránt a boldog és tiszta kor iránt, melyben Észak-Korea zsarolta a világot az ő kicsiny és meglepően pontatlan Hwasong-15-ös nukleáris töltetű rakétáival, néha mellé is lőttek, illetve mindig, ugyanis nem
találni akartak, hanem
zsarolni, most meg lám, szó sem nagyon esik róluk. Így múlik el a világ dicsősége. Illetve az a helyzet, hogy fogalmunk sincs arról, miként múlik a világ dicsősége Kim Dzsong Un esetében, ugyanis az égvilágon semmi biztosat nem tudunk az egészségi állapotáról: de nagyon jól nem lehet, az biztos. Híre jött, miszerint április 12-én szív- és érrendszeri műtéten esett át, és jelenleg egy villában lábadozik a Phenjan melletti Hjangszan üdülővárosban. Aztán ezzel szemben annak is híre jött, méghozzá
pekingi, felső politikai körökből – tehát nem véletlenül jött a hír! – hogy a beavatkozás közben rosszul sikerült egy orvosi eszköz (stent) beültetése, mert az orvos keze annyira remegett közben. Egy japán magazin azt írta, az észak-koreai vezető vegetatív állapotban van a szívműtétje után, és élete hátralévő részében annyira lehet aktív, mint egy szobai fikusz, bár rohamos javulás esetén elérheti a fügekaktusz szellemi szintjét is.
Tegnap két fordulatot láthattunk az ügyben, az egyik mindenképpen igaz: kétségbevonhatatlan, hogy Kína egészségügyi szakértőket és kormányzati tisztségviselőket küldött Phenjanba – így kell lennie, egyrészt mert Peking sem titkolja, másrészt, mert a Reuters írja, ők pedig nagyon igényesen ellenőrzik a forrásaikat. A küldöttség a Kínai Kommunista Párt nemzetközi kapcsolatokért felelős részlegének egyik magas rangú tagjának vezetésével, csütörtökön indult Észak-Koreába. Aki ismeri a kelet-ázsiai történelmet, ettől a pillanattól kezdve nem számít semmi jóra. Most lehet elkezdeni aggódni: ahány dalai lámához, pancsen lámához, mongol kánhoz küldött orvost a kínai császár, annyi halt meg gyanúsan mérgezéses tünetek közepette... Ha nem gyógyítgatnák, még tán kilábalna belőle, bármi is a baja, de így esélye sincs a koreai diktátornak. Persze azért gyászolni nem lesz mit rajta: de Phenjanban már lehet méretet vétetni a gyászruhához, hogy időben elkészüljön.
Koreai trónesélyek