Mindig az az ország a problémás, amelyik nem akar meghajolni.Nekem az jött le a hozzászólásából, hogy egyes-egyedül Irán a problémás, nem pedig maga az egész térség![]()

Vallás szempontból szinte egyeduralkodó országokban nem szerették sehol (Európában sem) a térítést kisebbségi vallásra történelmileg. Az, hogy a közösség mit hogyan díjazott volt érdekes, simán ment a helyi békés együttélés általában, ünnepek elismerése, stb. Még vegyes házasság is elképzelhető volt (bár konverzió kellett hozzá, ha jól emlékszem, de majd kikeresem).
Iránban van dedikált zsidó parlamenti hely a kormányzatban, Qatarban él fajlagosan az egyik legnagyobb keresztény közösség arrafelé.
Indonézia elég nyitott már modernebb szemnek is.
A szívás (mostani) a Közel-Keleten erősen köthető a Nyugat-indikálta konfliktusteremtéshez (Izrael, háborúk); pl. a nem-monarchikus rezsimek jellemzően szekulárisak voltak (Irak, Szíria).
Logikus lépés egy-egy ország részéről az identitás fenntartása a vallás belekeverésével, bár én a szekuláris megközelítés híve vagyok és sokkal inkább a kultúra/jogkövetés/értékrend fontosságára helyezném a hangsúlyt.
