Es hogy ON is legyek. Itt egy kis olvasnivalo azoknak akik azt hiszik hogy a sitak valami kulturaltabb es bekeszeretobb muszlim iranyzat. Roviden meg a vahabitakban is tobb irgalom van mint bennuk mert a Vahabok legalabb a sajat gyermekeiket szeretik .
1. resz
Ahmadinejad világa
Szerző: Matthias Küntzel
2006 Július 30
www.matthiaskuentzel.de/contents/ahmadinejads-world
A Basijoknak az aknamezőkön való felhasználása bemutatja hogy mire is számíthatunk a mullahok kormányától.
Miközben Mahmoud Ahmadinejad viselkedésén töprengek, nem vagyok képes nem gondolni az 500 ezer műanyag kulcsra, amit az irániak tajvanból importáltak az 1980-88-as irak-iráni háború alatt. Az akkori iráni törvények szerint akár 12 éves gyerekeket is fel lehetett használni az aknamezők hatástalanítására, még akkor is, a szüleik ezt ellenezték. Minden bevetés előtt egy kis műanyag kulcsocskát akasztottak a gyerekek nyakába. Elvileg ezek a kulcsok nyitották ki a paradicsom kapuját.
A félhivatalos Ettela'at iráni napilap szerint, "a múltban 14, 15, 16 éves gyerek önkénteseink voltak. Kimentek az aknamezőkre. Semmit sem láttak. Semmit sem hallottak. Ppár pillanattal később, csak a porfelhőt láttuk. Amikor a por leszállt, már nem láttuk őket. Kinn a mezőn, ott hevertek szanaszét a megégett húscafatok és a csontszilánkok." De az újság megnyugtatja az olvasóit, hogy az ezt elkerülhető. "Mielőtt kimennek az aknamezőkre, a gyerekek [mostmár] takarókba burkolódznak, és gurulva "mennek" az aknamezőn, hogy a robbanás után a testréseik egyben maradjanak, és hogy utána el lehessen őket vinni a sírjukba."[1]
A halálukba guruló gyerekek részesei voltak a "Basij" mozgalomnak, amit Khomeini Ayatollah hozott létre 1979-ben. A Basij Mostazafan - az "elnyomottak mozgósítása" - rövid távú önkéntes militiákból állt. A legtöbb basij tag még a 18. életévét sem érte el. Lelkesen és ezerszámra áldozták fel magukat. Az irak/iráni háború egyik veteránja szerint "A fiatalok a saját testükkel tisztították meg az aknamezőket". "Olyan volt mint egy verseny. A parancsnok még ki sem adta a parancsot, de mindenki az első akart lenni."[2]
A nyugati sajtót a Basij Mozgalom nem izgatta különösebben - lehet hogy azért mert a nyugati újságírók nem lehettek jelen a háborúskodások színhelyén, de az is lehet, hogy egészen egyszerűen nem hittek a jelentéseknek. Az érdeklődésnek ez a hiánya mind a mai napig tart. Az 5000 halabjai kurd halott, akiket Szaddam mérgesgázzal ölt meg, mindenkinek bele van vésve az agyába. De a történelem elfelejtette az aknamezők gyermekeit.
Viszont ma, Ahmadinejad nyilvánosan viseli a basij egyenruháját. A háború alatt a Basij egyik oktatója volt, és mártírt csinált a gyermekekből. Az irak/iráni háborút megvívók nemzedéke Ahmadinejaddal együtt hatalomra került. A 2005 nyári választások megnyerését a mai basij mozgalomnak köszönheti. Ősszel be is jelentette a "Basij Hetet". A Kayan nevű újság szerint kb. 9 millió basij vette fel a kesztyűt, és "egy 8700 km hosszú emberi láncot alkottak.... Csak magában Teheránban egy és negyed millió ember vett részt."[3] [
Irán lakossága majdnem eléri a 70 millió embert, és Teheránban pedig több mint 7 millióan élnek, és a vonzáskörzetében pedig több mint 12 millióan.. -- A fordító] Ahmadinejad a beszédeiben dicséri a "Basij kultúrát" valamint a "Basij hatalmat", ami lehetővé teszi, hogy "Irán jelen legyen a nemzetközi és diplomáciai világban." Ahmad Jannati Ayatollah, az Őrző Bizottság (Guardian Council) vezetője, egészen addig elment, hogy kijelentette hogy az iráni nukleáris program létezését azoknak az irániaknak lehet köszönni, "akik a basij mozgalomban szolgálnak, és a basij szellem és basij kultúra szerint élnek."[4]
Az áldozatokat amit a Basijok hoztak az irakiak ellen nem hogy nem kritizálják, hanem jobban ünneplik mint valaha. Az új elnök az egyik első televíziós interjújában lelkesen kérdezte, hogy "van bármiféle művészet, ami gyönyörűbb, mennyeibb (divine), örökebb, mint a mártír halálának a művészete?"[5] A legfelsőbb iráni vezető, Ali Khamenei, az Irak elleni háborút hozta fel példaként, amikor kijelentette hogy a Basijok félelmet nem ismerő bártorsága a jövőbeli konfliktusok modelljeként kell hogy szolgáljon.
Ez már egymagában elég indok arra hogy a basij mozgalom története lekösse az érdeklődésünket, de ugyanakkor nem ez az egyetlen indok. A Basijoknak az irak/iráni háborúban való bevetése a politikai iszlám eredeti bűne: a vallásilag motivált öngyilkos merénylőknek kultuszának ez a gyökere. Ha meg akarjuk érteni hogy miért becsülik meg azt a palesztín parlamenti képviselő nőt aki az öt fiából hármat a mártírhalálba küldött, valamint hogy miért van még mindig 50 ezer fiatal iráni aki önkéntesen akar öngyilkos merénylő lenni, akkor a Basijokat nem lehet nem figyelembe venni.
