Sokan felteszik maguknak a kérdést, hogy a Közel-Kelet két legősibb kultúrájával rendelkező államalkotó népe között mi ez a durva ellentét?
Nos, már a kérdés is hibás, ugyanis a két nép között egyáltalán nem áll fenn ilyesmi, kizárólag az államokat irányító "elitek" között. (Ezt eme cikket író admin is tapasztalta egyetemi évei alatt, mikor az orvosi egyetemen tanuló közel-keletiek között izraeli-perzsa dacszövetség alakult ki az arabok ellen. Az arabok általában durván terrorizálták az izraelieket, aminek legtöbbször kidobói beavatkozással kellett véget vetni.)
Viszont az "elit" közötti mérhetetlen gyűlöletet két egymásból következő okra lehet visszavezetni. (Ez egyébként gyönyörű megvilágításba helyezi azt a tényt, hogy míg az egyik elit "a Közel-Kelet egyetlen demokráciájának" aposztrofálja magát, a másik pedig "vallási demokráciának", addig teljesen figyelmen kívül hagyják a két nép véleményét a kérdésben.) Az egyik ok Iránban a korábbi sah uralma, pontosabban annak belbiztonsági titkosszolgálatának, a SAVAK-nak a rémuralma, ami lényegében a CIA-nak/MI6-nek... és a Moszadnak a meghosszabbított keze volt. És amely kínzókamráiban javarészt az 1979-ben hatalomra kerülő síita klérust kínozták és végezték ki.
Innen adja magát a kérdés, hogy az iszlám síita ágának (amely egyébként mind kulturálisan, mind humanista szempontból messze magasabb szinten áll, mint a szunnitizmus, különösen annak ma vírusként terjedő vahabita, takfiri leágazása) mi ez az engesztelhetetlen gyűlölete a cionizmus iránt (azon túl, hogy Moszad ügynökök kínozták a papjait). Ez pedig a síita teológiából és miszticizmusból következik.
Mára közhelynek számít, hogy az iszlám harmadik szent helye Jeruzsálem (Al-Kudsz), Mekka és Medina után. De míg ez a "harmadik hely" a szunnitáknál hosszú szünet után következik az első kettő után, addig a síitáknál ez alig marad le. Ennek egyik oka, hogy a síitáknál Jézus (Isszá) szerepe szinte Mohameddel egyenértékű. A síita apokalipszisben Jézus Huszeinnel, Alival, Mehdivel az oldalán pusztítja el a gonoszt az utolsó napon. És eme Jézus iránti elkötelezettség miatt szó szerint hisznek a Mirádzsban (3. kép), Mohamed misztikus éjszakai utazásában Jeruzsálembe, ahol találkozott Jézussal, Illéssel, Mózessel és együtt felmentek a mennybe. Majd Mohamednek az onnan való elragadtatásában. Addig a szunnita hagyományban -a szunnában- ez csak Mohamed álmában történt meg.
Úgyhogy összefoglalva két amúgy baráti nép (az ókorban a zsidó lázadások a görögök majd a rómaiak ellen mindig perzsa szövetségben történtek, és Kürosz perzsa király engedte haza fogságukból a zsidókat, engedve, hogy leszámoljanak ellenségeikkel, ami Purim néven zsidó vallási ünnep lesz) közé a síita teológia áll, amit Izrael semmilyen szinten nem hajlandó elfogadni, pl. a Sziklamecset feletti "serifi" méltóságot (nem összekeverendő az amerikai rendőrbírói jogcímmel) átadni teszem azt egy alavita imamátusnak vagy akár a drúzoknak.
/Gerilla/
t.me
