Nem bocsánatot kell kérni hanem tisztelni egy másik ország területét. Ha lelőnek és utána azt mondják hogy bocsánat azzal semmire sem megyek ugye. Na mindegy, itt egy beszéd a napokból Nyíregyházáról egy itt élő palesztin orvostól.
<blockquote>Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Barátaim!
Újra találkozunk, és sajnos nem azért, hogy ünnepeljünk valamit, hanem hogy tiltakozzunk egy mészárlás ellen, ami évente, kétévente ismétlődik. Tiltakozzunk egy újabb háború ellen, amit a palesztin nép ellen elkövetnek. Három héttel ezelőtt a világ 5. legerősebb hadserege indított pusztító hadjáratot a gázai övezet és népe ellen, nem kímélve sem embert, sem növényt, sem épületet. Olyan város ellen, amit csak a XXI. században háromszor pusztító támadás ért. Olyan város, amely a történelem során soha nem hódolt az agressziónak, ma sem hódol be és nem emeli fel a fehér zászlót.
Tiltakozunk olyan példátlan agresszió ellen, amit a történelem eddig nem látott. Fele Budapestnyi területet több ezer tonna robbanószerrel bombáznak, több ezer légitámadás ér. Több mint 800 halott, a háromnegyede gyerek, nő, idős ember, több mint 5 ezer sérült, 15 ezer teljesen vagy félig lerombolt ház, több százezer menekült, úgy hogy ezek az emberek 350 négyzet km-nyi területen be vannak zárva, megfosztva az élelemtől, ivóvíztől, gyógyszertől és emberi méltóságtól.
Barátaim, ez a történet nem most kezdődött, ez a történet már a XX. század elején már megkezdődött. Akkor kezdődött a palesztin nép tragédiája, kiűzték a földjéről, földön futóvá tették, megalázták, mészárolták Deir Yassin-ban, Keferkaszenben, Sabra és Shatila-ban stb. A mostani mészárlás csak újabb felvonás ebben a tragédiában, nagy valószínűséggel nem ez lesz az utolsó. Mindez úgy történik, hogy a TV és a média élő adásban közvetíti a világ szeme láttára, de mintha a nemzetközi szervezetek, az országok megvakultak volna, megsüketültek volna, senki nem mozdul, senki nem tiltakozik. Az az érzése az embernek, mintha hallgatásukkal lepleznék tehetetlenségüket, rosszabb esetben cinizmusukat.
Az emberi jogok védelmező bajnokai megnémultak. Az egyházak látják Jézus népének újra keresztre feszítését, mégsem mozdulnak. Milyen világban élünk? Ahol az áldozatot hibáztatják, a hóhért védelmezik. Milyen világban élünk, ahol a gyerekek ontott vére nem elég, hogy felemeljük szavunkat, tiltakozzunk! Milyen világban élünk, ahol egy nép annyit kér, hogy emberhez méltóan éljen, mégsem adatik meg ez a lehetőség. Hogy tudnak a politikusok, akik nem tiltakoznak, belenézni a gyerekeik szemébe, és nyugodt lelkiismerettel aludni, és tudják, hogy a világ másik oldalán gyerekeket mészárolnak gyűlölet oltárán. Milyen világ ez?
Barátaim, legyen a Gázai tragédia az emberiségnek a XXI. század szégyenfoltja, és egyben reményvesztett embereknek az irányító fénye. Gáza a veszteségek, a vérontást, az égett hús, a lerombolt házak, ellenére nem adta fel, foggal, körömmel ellenáll, reményt adva nekünk, akik jó létben, biztonságban élünk, hogy az igazság előbb-utóbb felülkerekedik. Legyen Gáza az útmutató a népeknek, hogy nem lehet leteperni, megalázni az embereket örökkön örökké. Legyen Gáza az ivóvíz, a szabadságot szomjazó, étel a becsületet éhező embereknek, pedig ők hiányoljak az ivóvizet, az ételt. Legyen Gáza a tiszta levegő azoknak, akik megfulladnak a hazugság bűzébe. Legyen Gáza oázisunk ebben a szellemileg elsivatagosodó világban. Legyen Gáza a z édesanyja az elárvult, világ igazságában elkeseredett embereknek. Legyen Gáza identitásunk és célunk. Legyen Gáza mindannyiunk lelkiismerete. Gáza nem csak város, vagy hely, Gáza lelkiállapot, ellenállási szimbólum, emberi mivoltunk.
Ezért legyünk mindannyian Gáza.
Köszönöm az együttérzésüket.
Dr. Walid Sayej
), így Izrael már nem annyira fontos stratégiailag... Magyarul adott esetben beáldozható.
