Nem gondoltam volna, hogy életemben látni fogom az "őrült császár" típusát. Legkorábban ilyen jelenségre a nyugati civilizációban csak ezen évszázad vége felé vártam a római analógia mentén. Valószínűleg arról lehet szó, hogy a nyugati demokrácia keretei között az a politikai hatalom, ami a kései római köztársaságban szorosan kapcsolódott az egyéni képességek gyakorlatias voltához, itt nem érvényesül, mert a belterjes ballib demokráciában a politikusnak ugyanúgy nincs minősége, mint az érett római principátusban a császárnak. A korunkkal párhuzamos kései római köztáraságban a sikeres politikus sikeres államférfi és hadvezér is volt, aki a gyakorlati sikerei alapján emelkedett fel, így ez egy erős szűrő volt a köztársaságot végül aláásó példátlan korrupció és nepotizmus keretei között is, míg nálunk, a képviseleti demokráciában egyetlen szűrű létezik, az pedig a választások megnyerése, amit bármilyen belterjes klikk éppúgy produkálhat, mint a császárválasztást anno, a mi korunkhoz képest egy évszázaddal későbbi időben.
Macron egy politikailag teljesen üres, semmit se képviselő, semmihez nem kapcsolódó, ugyanakkor mentálisan súlyosan sérült figura, majdhogynem és szellemileg teljesen egy gyerek, akit egy udvari klikk emelt hatalomba, lényegében a kenyérrel és játékokkal elkábított városi csőcselék vállán. Döbbenetes látni, hogy viselkedése és környezete mennyire azonos azzal, amit az ilyen figurákról olvashatunk az ókori szerzőknél!
- egy nonprofit k+f kozpontot felhuzni, ahol fejlesztik, felugyelik es ellenorzik a kodokat, kidolgozzak a hardveres szabvanyokat, ilyesmik. Kesobb atvehetne az egesz bolygo szabadon. Mindenki jol jarna.
